Samantha Shannon: A mímes rend

by Lorelei augusztus 30, 2015 0 megjegyzés 2015 Athenaeum disztópia fantasy ifjúsági Samantha Shannon sci-fi

Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

A mímes rend a Csontszüret sorozat második kötete. A bejegyzés az előző részre nézve cselekményleírást tartalmazhat.

A Csontszüret függővége miatt alig tudtam kivárni a folytatást. El sem tudom képzelni, mások hogyan bírtak éveket várni A mímes rendre! Most azonban én is saját kézből tapasztalhatom meg a várakozás keserű ízét, hiszen a folytatások nem mostanság kerülnek publikálásra. A sorozatot 7 kötetesre tervezte az írónő, így jó darabig el leszünk látva az írónő könyveivel. 

Ha a Csontszüretet régebben fejezted be és sok mindenre nem emlékszel részletesen, akkor ajánlom, hogy fuss át előtte pár értékelést vagy akár olvasd újra, mert a történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt és bizony nincs idő visszaemlékezésekre. Paige seven dialsi és sheoli társaival együtt menekül Oxfordból. A problémáknak azonban közel sincs vége. A látók nem hisznek a Sápadt Álmodónak a rephaitákkal kapcsolatban, az idő viszont szorít, hiszen Nashira egyre radikálisabb lépésekre szánja el magát annak érdekében, hogy megtalálja a lányt, aki lázadást szított és tönkretette a büntetőtelepet.

Rögtön az elején hirtelen én sem tudtam visszarázódni a pörgésbe, a világba, a nevekbe, így hiába indult eseménydúsan A mímes rend, kisebb fajta kuszaság maradt a fejemben. Utána következett a tipikus ,,második könyv szindróma”, vagyis a cselekmények felvezetése előtt ellaposodott a hangulat. Persze megértettem, hogy Paige-nek szüksége van arra, hogy visszatérjen Jaxonhöz és szépen lassan felépítse a terveit, de gond nélkül le tudtam tenni a könyvet anélkül, hogy késztetést éreztem volna a folytatására.

Nagyon tetszett, hogy végre részletesebben is megismerhettük a szindikátust, a körzetek hierarchiáját és a Hét pecsét tagjait. Segített jobban belátni a sorok mögé. Viszont a Nagymestert hiányoltam. Nem a szerelmi szálat, hiszen az amúgy is halovány, meg a cselekmény alapvetően elég fantasztikus ahhoz, hogy az ember ne törődjön holmi érzelmekkel! Úgy a 300. oldaltól pedig olyannyira felpörögtek a történések, hogy csak kapkodtam a fejemet. Fordulatos, kiszámíthatatlan, szívritmuszavart okozó élményekben volt részem.

Gyerekek, a viadal! Te jó ég, hogy ott milyen csatajelenetet festett le nekünk Samantha! Ahogy mozgatta a szálakat, az valami zseniális. Próbáltam Paige-dzsel együtt összerakni a puzzle darabkáit, de én is ugyanolyan frusztrált maradtam, mint ő, amikor ez nem sikerült. Nem csoda, hiszen annyira szövevényes a világ, hogy figyelned kell minden egyes apró információmorzsára, mert jelentőségük lesz. Azt sem tudhatod, kiben bízhatsz meg.

Igazából egy rossz szavam sem lehet a könyvre. Paige megmaradt egy erős, kitartó, hűséges és bátor karakternek, aki nagyon a szívemhez nőtt. Mellé több mellékszereplőt kaptunk, akik a háttérbe szorultak, így a nagyobb hangsúlyt a Sápadt Álmodóra és fejlődésére fektette az írónő. A történetet nagyon szépen és okosan építi fel, kíváncsi vagyok mi minden vár még ránk.

Na jó, talán az egyetlen problémám az, hogy úgy érzem, Samantha Shannon fejében teljesen érthetően és átláthatóan vannak jelen bizonyos fogalmak, amiket viszont nekünk egyik részben sem magyarázott meg. Néhány leírás ugyan megtalálható A mímes rend legvégén, azonban maga a látók fajtáinak részletezése nekem még mindig hiányzik.

Készüljetek fel egy újabb függővégre, viszont ha tetszett a Csontszüret, akkor szerintem nyugodt szívvel kezdj bele a második részbe! Én nagyon szerettem, így bátran ajánlom.

A könyvet nagyon szépen köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Lorelei :)