Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek

by augusztus 12, 2015 0 megjegyzés


Cassandra Clare A végzet ereklyéi sorozata azok közé tartozott, ami megszerettette velem az olvasást. Így nem volt kérdéses számomra, hogy belevágjak a Pokoli szerkezetek trilógiába is. Idén nyáron már másodszor olvastam el a sorozatot, de még mindig legalább annyira tetszett, mint először, ha nem jobban.  Tudom, hogy valószínűleg rengetegen olvastátok már, de azzal is tisztában vagyok, hogy akadnak még bőven olyanok, akik haboznak a Csontváros előtt, sőt sokaknak ez a trilógia jobban tetszett. A történet ugyanabban a világban játszódik, mint a Csontváros, viszont az 1800-as években foglal helyet és Angliában.

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat.
A mágia veszélyes
– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.


A trilógia első része Az angyal címet kapta. Tessa Amerikából érkezik Angliába, testvére levele miatt. Azonban a bátyja helyett idegenekkel találja szembe magát, akik foglyul ejtik. Itt felfedezi a lány, hogy valójában nem átlagos, hanem valami sokkal több és nagyobb célt szolgál. Hetekkel később belecsöppen az árnyvadászok világába, ahol újra megismerhetjük az alvilágiakat és a nephilimeket. Szóval akit nem vonz a Csontváros világa, nyugodtan kezdheti ezzel a résszel, hiszem külön is megállja a helyét. A Pokoli szerkezetekben is sok remek karakterrel találkozhatunk. Will, Jem, Charlotte, Henry de még az Intézet szolgálói is a szívünkhöz nőnek. Legalábbis az enyémhez. J

A rejtélyes Magiszter kiléte titok,  automatonokat, mechanikus lényeket készít, ami fenyegetést jelent az árnyvadászok és az emberek világára. Külön bonyodalom, hogy a nephilimek fegyverei egyre hatástalanabbak ellenük. Mindennek köze van Tessához és a képességeihez. Kicsoda Tessa? Árnyvadász? Boszorkánymester?



A szerelmi szál sincs mellőzve a titkok mellett, Will tipikusan olyan karakter, mint Jace. Tessához hasonlóan szeret olvasni, emellett vakmerő és remek árnyvadász. Parabatai-ja Jem szintén őriz fájdalmas titkokat. Az árnyvadászok politikai csatározásai sem maradhatnak ki a történetből, Charlotte folyamatos támadásoknak van kitéve az intézet első női vezetőjeként.

A trilógia kezdete eléggé erős, bár első olvasáskor, az első rész még kevésbé tetszett, inkább ahogyan a vége felé haladtunk egyre jobban szippantott magába. Most ez pont fordítva volt. Sokkal izgalmasabbnak találtam Az angyalt másodszorra, szerintem akciódúsabb, mint a többi rész, hisz azokban nagyobb hangsúlyt kapnak a szerelmi szálak. Bizony, mert vagy öt is van belőlük.


A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

A hercegben folytatódik a Magiszter utáni nyomozás, most azonban már tudjuk a főgonosz kilétét. 
Új szereplőket ismerhetünk meg, valamint bonyolódik a szerelmi szál is, háromszög lesz belőle. Itt kezdődtek számomra is a problémák, mert általában idegesíteni szokott ez a rész és egyértelműen tudni szoktam, hogy kinek drukkoljak. Viszont én mindkét fiút imádom, bár az igazi Willt még csak most kezdjük megismerni. Szóval most teljesen átérzem Tessa vívódását, én se tudnám egyértelműen eldönteni, hogy kit válasszak.

A trilógia második része szerintem már kevésbé akciódús, inkább a könyv felétől kezdenek beindulni az események. Amit szeretek ebben a sorozatban is, hogy benne van az utánozhatatlan Cassandra Clare humor, plusz a fejezetek elején nagyon találó, olykor pedig szép idézetek, versek vannak. A végén az ember nem is a Magiszterrel vívott harc, hanem a szerelmi háromszög miatt aggódik jobban. :D


Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz az előző részekre nézve.
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.
Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.
Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Végül a befejező kötet, A hercegnő eléggé fél tégla méretűre sikeredett. Itt már éreztem, hogy a kezdeti izgalmas jelenetek után, jelentősen megcsappan a fordulatos események száma. Kevés meglepő jelenettel szembesülünk, leginkább szenvedünk, aggódunk vagy éppenséggel utazunk. Egyszerre több nézőpontot kapunk, sokszor azt éreztem a cél csak az, hogy mindenki számára megvalósuljon a happy end és ez néhol eléggé sziruposra sikeredett. Amit persze nem bánok, ha éppen olyan hangulatban vagyok. Úgy látszik első olvasáskor pont abban lehettem, mert most kevésbé érintett meg. Simán le tudtam tenni a könyvet a feléig, szinte most sem történik itt semmi eget rengető.

Viszont! Az epilógus az, amin már két éve is sírtam és most is sikerült megríkatnia. Tudom, hogy sokaknak nem tetszik ez a megoldás, engem egy dolog zavart csak nagyon spoiler (hogy amikor Tessa megtudja, hogy Jem meghalt, akit olyaaan nagyon szeretett, pár óra sírás után Will nyakába veti magát és hopp volt Jem, van Will). spoiler vége. De magát a megoldást nagyon frappánsnak találtam, én sem tudtam volna szebben megoldani. Annyira jó volt a happy end utáni életüket is nyomon követni, mindig mondom, hogy hiányolom ezt a könyvekből.


Szóval ha még egyáltalán nem ismered az árnyvadászok világát, akkor mindenképpen kezdj bele, nekem felejthetetlen élményt tudtak nyújtani, egy kicsit valószínűleg mindig elfogult leszek velük kapcsolatban. Sőt, ha a Csontváros nem vonz, vagy nem tetszett próbálkozz ezzel a trilógiával. Inkább romantikus, mint cselekménydús. Számomra a legjobb dolog a sorozatban a három főszereplő egymás iránti szeretete. Annyira szép és megható.


Egyszerűen fantasztikus borítók készültek ehhez a sorozathoz is. Még az észt változat is tetszik:

Olvastad már? Neked hogy tetszett? Ha már mindent olvastál akkor A végzet ereklyéi vs Pokoli szerkezetek?

Szép napot!


Lorelei J

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése