Jenny Han: To All The Boys I've Loved Before

by Lorelei augusztus 14, 2015 0 megjegyzés 2015 angol ifjúsági Jenny Han kortárs középiskola romantikus To All The Boys I've Loved Before

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat.

A To All the Boys I’ve Loved Before (A fiúknak, akiket eddig szerettem/ Az összes fiúnak, akibe eddig szerelmes voltam) Lara Jean története, aki soha nem mutatta ki nyíltan vonzalmát azoknak a fiúknak, akikért odavolt, helyette mindegyiküknek írt egy levelet arról, ahogyan irántuk érzett, majd lezárta és elrejtette őket egy dobozban, az ágya alatt. Ám egy nap Lara Jean felfedezi, hogy a titkos doboz tartalmát feladták postán, ez pedig odáig vezet, hogy a fiúk a múltjából szembesítik a levelekkel kapcsolatban: akivel először csókolózott; a fiú a nyári táborból; sőt még a nővére expasija, Josh is. Miközben megpróbálja szemtől szemben kezelni a múltbeli szerelmeket, Lara Jean rájön, hogy talán valami jó is kisülhet az egészből.

A könyv elején megismerhetjük Lara Jean és családja történetét. Hárman vannak lány testvérek, a Song lányok, akik édesapjukkal élnek. Évekkel ezelőtt elhunyt az édesanyjuk és a legidősebb testvér, Margot viselkedik pótmamaként. Azonban eljött az idő, hogy egyetemre menjen, nem is távolabb Skóciánál. A következő testvérre fognak így hárulni a feladatok, a tizenhat éves Lara Jean-re. Már eddig is ketten nevelték legkisebb testvérüket Kitty-t, de a lányt elfogta a pánik, hogy egyedül kell szembenéznie egy ekkora felelősséggel.

A három testvér nem is lehetne különbözőbb. Margot a mindig kötelességtudó, jó tanuló lány, aki leginkább emlékszik még az anyukájukra. Lara Jean a kreatív, sütős-főzős, díszítős lány, míg Kitty az igazi virgonc lázadó. Elbúcsúzunk Margot-tól, akit a könyv elején még kedveltem. Igazából az ő személye iránti érzéseim hullámzóak voltak végig és nem csak az első részben. A Covey család szépen lassan belerázódik a legidősebb lány nélküli mindennapokba. Aztán jön a káosz, amikor Lara Jean leveleit postázták. Először Peter szembesíti a helyzettel, de a lány könnyedén kimagyarázza magát. Egy levél érintetlenül visszakerül a feladóhoz. Majd jön Josh. A fiú a szomszédból, akire először Lara Jean vetett szemet, de végül Margot pasija lett, vagyis most már expasija.

Egy ázsiainak nagyon korlátozottak a lehetőségei Halloweenkor. Például egyik éven Vilmának öltöztem be a Scooby Doo-ból, de az emberek állandóan azt kérdezték, hogy manga szereplő vagyok-e. Pedig még paróka is volt rajtam!

Innen indulnak a bonyodalmak. Lara Jean ugyanis még mindig vonzódik Josh-hoz, azonban érzi, hogy ez nem helyes, ezért előáll egy kamu kapcsolattal, hogy elkerüljön egy kínos beszélgetést. A véletlen nagyúr, hiszen éppen Peter járt ott abban a pillanatban, ő lett a mit sem sejtő „áldozat.”

Szóval úgy éreztem, ez a meccs Josh és Peter között fog igazán lezajlani. Megint döntésképtelen helyzetbe hoztak, mert a könyv elején még nagyon odavoltam Joshért, azonban a vége felé, már Peterhöz húzott a szívem. Igazából teljesen lightos és limonádé a történet, ugyanakkor hétköznapi gondolatai megragadnak, mert szerintem a legtöbbünkben is felmerülnek a kétségek egy kapcsolat kezdetekor. Pláne az első szerelem kezdetekor, legyen az kamu vagy valós. Miért engem választott az illető? Mi történik az „összejöttünk” után? Hogyan szokjuk meg a másikat, a szokásait? Hogyan alkalmazkodjunk, ha a másiknak már nem mi voltunk az első kapcsolata? Vannak elvárások? Meddig fog tartani? Az első szerelem tényleg nem tarthat örökké?

A szereplők közül még Kitty volt az, akit hullámzóan kedveltem. Sokszor ő állt elő a legjobb és legbölcsebb megoldásokkal, máskor viszont kibírhatatlan gyerek karakter lett belőle. Margot-ban azt nem szerettem, hogy amikor a téli szünetben hazaállít, mindent kritikus szemmel mér végig. Értem én, hogy hiányzott neki a családja és rossz volt látni, hogy nélküle is boldogulnak, de talán éppen ezért kellett volna legalább megdicsérnie őket, amiért képesek alkalmazkodni. A végén sem értettem a kiborulását, de ezt nem tudom spoiler nélkül bővebben kifejteni.

A szerelem ijesztő: változik, megszűnhet. Ez is a kockázat része. Többé nem akarok félni. Bátor akarok lenni.

Christ nem tudtam hova tenni, az apukájuk nagyon aranyos, Lara Jean pedig annyit sütött és kreatívkodott, hogy kedvem támadt sütni és enni, de sikeresen ellenálltam! :D A rejtélyes személy kiléte, aki feladta a leveleket valójában eléggé egyértelmű, de ez sem izgatott. A vége függővég, szóval jó, ha kéznél van a folytatás. Még számos kérdés lezáratlanul maradt, biztos vagyok benne, hogy fog előjönni még fiú a múltból és ugye a választott személlyel kapcsolatban sem zárultak le teljesen a dolgok. Pláne, hogy úgy tűnik az illető sem zárt le teljesen mindent magában.

Összességében egy nagyon szórakoztatóra sikeredett könyvhöz volt szerencsém, egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem, elolvastam, sőt már a folytatás is kéznél van. Nem akciódús, de sokszor nem is kell annak lennie. Lara Jean sokszor naiv és tapasztalatlan is, de szerintem szerethető főhős. Öt levél került megírásra, de nem kell aggódni, a lány nem könnyűvérű tizenhat éves létére, csak könnyen zúg bele másokba, könnyen esik szerelembe a szerelem gondolatával.

Olvastad már? Neked tetszett?

Szép napot!

Lorelei J