Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

by Lorelei március 10, 2016 5 megjegyzés 2016 Athenaeum chick lit fantasy ifjúsági Jodi Picoult kortárs romantikus Samantha van Leer

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

Imádom a meséket, noha a nagy klasszikusok kimaradtak az életemből. Néha viszont jó érzés elveszni a boldog befejezésben. Jodi Picoult az egyik kedvenc írónőm. Leírhatatlan kíváncsisággal vártam, hogy vajon milyen történetet alkothatott a lányával együtt. Azt kell, hogy mondjam, a tehetség a családban van.

Elgondolkoztál már azon, hogy mi történik, ha becsuksz egy könyvet? Jóleső érzés tölt el, mert éppen befejezted? Esetleg bosszankodsz, mert valami félbeszakított mielőtt a végére érhettél volna? Eszedbe jutott már, hogy talán a szereplők is élik tovább mindennapjaikat, csak mi nem láthatjuk? Gyerekként sokszor elképzeltem, hogy a játékaim megelevenednek, amíg alszom. Mi van, ha egészen idáig igazunk volt? Ha valójában minden létezik –szobrok, könyvszereplők, plüssállatok-, csak mi nem vettük észre?

A Sorok között elvarázsol egy olyan világba, ahol mindez lehetséges. Sőt, ennél még több is. Az írópáros valami fantasztikus módon oldotta meg az elképzelést. A gonosz szereplők lehetnek jámborak, a daliás paripák önbizalom hiányosak, a legjobb barátaink pedig kutyává változott fiúk. A királyfi hiába eszes, ha gyáva és még a szíve hölgyébe sem szerelmes. Látszólag megszokott a felállás, de valahogy mégsem stimmel semmi.

Váltakozva olvashatunk Olivér és Delila szemszögéből, de közben az eredeti mesét is megismerhetjük, így folyamatosan fenntartotta a figyelmem. A sorok csak úgy repülnek, annyira pörögnek az események. Gyönyörű illusztrációkkal van tűzdelve, ezt külön kiemelném. Végig magam előtt láttam a jeleneteket, mintha csak egy rajzfilmet néztem volna.

Imádtam a regény humorát, a karakterek ötletességét. Nagyon tetszett, hogy nem egyszerű módon oldották meg a problémát. Sőt, ez a befejezés eszembe se jutott volna. Nem volt telezsúfolva felesleges párbeszédekkel és szenvedéssel. Másrészről viszont pár helyen hiányoltam a bővebb magyarázatot, háttér-információt. Olyan távolinak és lezáratlannak éreztem és nem a tipikus mesei végre gondolok, ahol nem tudjuk, hogy mi következik a happy end után. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen fiatal főhősöket kapok. 

Ami szintén probléma volt nálam, hogy annyira nem éreztem a kémia működését a főszereplők között. Nem láttam úgy, hogy feltétlen egymásnak lennének teremtve. Jópofák voltak a könyv többi karakterei, de egyben bugyuták is. Olivér személyisége gyenge, életképtelen, nem is tudom elképzelni, hogy boldogulna a könyvön kívüli világban. De azért nem kell véresen komolyan venni ezeket a gondokat, hisz mégiscsak chick lit regényről van szó. Ám hiába íródott a nagyon ifjú korosztálynak, bárki számára élvezetes lehet, aki egy kis tündérmesére vágyik.

Delila viszont végre egy erős, ámde egyáltalán nem tökéletes főhősnő. Okos, de esetlen és szerencsétlen is egy személyben. Élethűen ábrázolták az írónők. Józanul és valóságosan reagált az eseményekre. Mindemellett a regényben leírt élethelyzeteket szintén el tudnám képzelni a mindennapokban. Te jó ég, hogy mennyire kétségbeesnének az ismerőseim, ha látnának, amint egy könyvhöz beszélek (bár ez már megvolt)!

Szívmelengető volt látni a könyv és az olvasó viszonyát. Ugyanis egy könyvmoly számára ez a megszállottság maga a stabil pont. Annak ellenére is, hogy évekkel később, vagy csupán eltérő hangulatban, de másképp értelmezzük ugyanazt a történetet. Mindezek mellett egy menedéket jelent a gondok, az élet elől. Végül kitérnék a tanulságra, a mese egyik legfontosabb elemére. Én azt tanultam, hogy az ember egészen addig elégedetlen a világával, amíg rá nem jön, hogy mit veszíthet nélküle.

Nagyon örülök, hogy megszületett a Sorok között, remélem, hogy még sok hasonló gyönyörűséget alkot a drága anya-lánya párosunk!

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Lorelei