Vigyázat! A fülszöveg és a bejegyzés cselekményleírást tartalmazhat az első részre nézve.
Az egyetlen dolog, amit Mare Barrow biztosra tud, hogy más, mint a többiek.
A lány vére vörös, akárcsak a köznép színe, de Ezüst képessége, amivel befolyásolja a villámlást, egy olyan fegyverré kovácsolta, amelyet a királyi udvar irányítani akar.
A koronaherceg imposztőrnek tartja, de miután a lány elszökik az őt eláruló Maven herceg, vagyis a barátja elől; Mare rádöbben az ijesztő valóságra: nem ő az egyetlen a fajtájából.
A most már bosszúszomjas Maven király elől menekülve Mare elindul, hogy felkeressen és háborúba hívjon más Vörös-és-Ezüst harcosokat, hogy egyesüljenek a zsarnokság elleni küzdelmében.
Ám Mare egy halálos választás előtt találja magát, azt kockáztatva, hogy pontosan olyan szörnyeteggé válik, mint amilyet le akar győzni.
Vajon összetörik a lázadás miatt ránehezedő életek súlya alatt? Vagy a hűtlenség és árulás mindörökre megedzette?
Nagyon nehéz szívvel írom meg ezt a bejegyzést. Ugyanis én a kezdetekkor szerettem a Red Queent minden hibájával együtt. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre jobban bosszantottak a könyvbeli logikátlanságok. Végül odáig jutottam, hogy adok esélyt a folytatásnak, de egy hónapig tartott, amíg kiolvastam a regényt. Plusz majdnem egy újabba, hogy elkészítsem az értékelést. Ami azért kezdetnek elég sokat elárul.
A Glass Sword ott folytatódik, ahol az első kötet abbamaradt. Főhőseink egy vonaton utazva menekülnek, majd megérkeznek a Lakelanders földre. Már alapból itt problémáim voltak a könyvvel. Ugyanis Mare teljesen flegmán bánt a saját családjával, miközben mellőzte az összes lényeges információt. Magában ismételgeti, hogy bárki elárulhat bárkit, de mégis meglepődik azon, ha valaki csapdát állít neki.
 |
| Nem nehéz hagyni, hogy emberek haljanak meg, ha azzal életet adni valami másnak. |
Innen továbbállva, egy ,,véletlenül sem kiszámítható árulás” után, gondolkodás és bűntudat nélkül hagyja hátra a szeretteit. Nem értettem a karakterekben, hogyan gondolták azt, hogy Mare egy lázadás élén átveszi az irányító szerepet?! Könyörgöm, ha már egyszer ott van Cal vagy Farley, akiket ugyebár kiképeztek vezetőknek, majd pont Mare dirigál mindenkinek?! Igen, határozottan így tudnám legjobban jellemezni azt, amit tett. Mintha egy hisztis elmebaj közepette, nyáltól fröcsögve utasítgatna mindenkit, miközben hadonászik a kezeivel. A többiek pedig, egy-két szereplőt leszámítva, engedelmeskednek. Még akkor is, ha amúgy nem értenek egyet vele.
Fel nem lázadna egyikük sem, még akkor sem, amikor Mare éppen kifordul önmagából. Egyetlen cél lebeg a szeme előtt és nem érdekli, hogy kin kell átgázolni ahhoz, hogy elérje azt. Vagy, hogy kit kell feláldoznia hozzá. Még ha 5000 gyerekről van szó, az is simán számításba jöhet. Pontosan olyanná vált, mint Maven, talán még kegyetlenebbé is. Átalakult egy olyan főhősnővé, akivel –számomra- képtelenség azonosulni. Többször cserbenhagyja a társait és nem érez bűntudatot, ha ölni „kell”. Az előző részben még úgy vélte, hogy nem ítélhetjük el az összes Ezüstvérűt néhány negatív élmény alapján. Itt mégis hezitálás nélkül végez azzal, aki kegyelemért könyörög.
 |
| Senki sem születik gonosznak, ahogyan magányosnak sem. Döntések és körülmények által válnak azokká. |
Továbbá a történet kétharmada konkrétan másról sem szólt, minthogy más Újvérűeket (Vörösök, Ezüst képességekkel) keresnek és próbálnak megmenteni. Hadsereget akar belőlük összeállítani, de csupán bábuként tekint rájuk. A saját hatalma a legfontosabb. Persze rengetegszer elárulják őket a missziók során. De kit érdekel? *apró spoiler* Hisz Mare epekedjen csak tovább Maven után, aki csecsemőket sem rest ölni (meg amúgy emlékszel, hogy elárult?). Ugyanakkor összetöri Kilorn szívét és egy ágyban alszik Callel. Példamutató főszereplő, nemde? *apró spoiler vége*
Isten ments, hogy eláruljam, de nem lepődök meg azon, hogy hol kötött ki a lány a könyv végén. Megmondom őszintén, hogy szerintem megérdemelte és ennyire még nem szurkoltam a gonosznak. Noha meglepő módon azért sejthetjük az immár 4 kötetre nőtt (!!) sorozat végét. Mazochista olvasó lévén folytatni fogom, mert érdekel, hogy képes-e ennél is mélyebbre süllyedni egy karakter, vagy csupán kivételes esetnek vagyunk szemtanúi?
Bárcsak meg nem történté tehetném a Red Queennel való találkozást!
Lorelei :)
szomorú, de számomra nem meglepő :/
VálaszTörlésutólag belegondolva,nekem se kellett volna így meglepődnöm, vagy másra számítanom.
TörlésMindegy is, röhögtem egy jót a csalódottság után :D