J.L.Armentrout: Obszidián

by Lorelei augusztus 27, 2015 0 megjegyzés 2015 fantasy földönkívüliek ifjúsági ikrek J.L.Armentrout középiskola Luxen romantikus urban fantasy

Vigyázat! A FÜLSZÖVEG Cselekményleírást tartalmazhat.

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Már két éve is van annak, hogy először elolvastam ezt a könyvet, 2015 pedig az újraolvasás éve nekem, így a, Csitt,csitt- Pokoli szerkezetek- Végzet ereklyéi- Cat&Bones és sok más sorozat után végre elérkeztem a Luxenhez. Plusz, az utolsó három részt csak angolul faltam be, viszont magyarul gyűjtöttem össze a részeket, így növelnem kell a saját könyvek olvasottsági szintemet a molyon. :D Tudom, hogy sokaknak már nem újdonság ez a világ, de attól még jó feleleveníteni a történetet, hisz imádom, plusz lehet, hogy még van olyan ember, aki nem ismeri Daemont, de kedvet kapna ahhoz, hogy beleessen.;))

Katy új lány egy kis városban, szexi ámde bunkó fiúval a szomszédban. A lány azonban nem hunyászkodik meg, sőt mi több vissza mer szólni, hisz Daemon (aka a bunkó) húga szeretne vele barátkozni. Katy és Daemon szópárbajoktól dús tánca kezdődik, ami kitart egészen addig, amíg a lány rá nem jön, hogy a lakosok furcsa szemmel követik Blackéket és még annál is különösebb dolgok történnek a jelenlétükben.

Egy véletlen folytán rájön az igazságra, de lehet, hogy a tudás nem is áldás, hanem átok? Az ember azt hinné a fény a jó, a sötétség a rossz, de mi van, ha pont a fény okozza a veszted? Remek szócsatákkal, akcióval, romantikával és humorral megspékelt történetet kapunk, ami pillanatok alatt belopja magát az olvasó szívébe!

Amikor először olvastam az Obszidiánt, Katy személyisége ragadott meg elsőnek. A tucat karakterek közül, ő végre kiállt magáért, plusz az sem mellékes, hogy egy könyvmoly és blogot is vezet. :D Aztán persze jött még Daemon is, aki bár tök bunkó, mégis vonz mindenkit, mint lepkét a láng. Ezt követően kaptunk még egy nagyon szerethető szereplőt is Dee személyében, akit valamiért én rövid, vörös hajúnak képzelek el a fejemben, de miért? A többiek olyan kis semlegesek maradtak nekem.

Szóval első nekifutásra nem értettem egyből a felhajtást. Az megvolt, hogy szórakoztató, de Katy Bellát meghazudtoló módon szerencsétlenkedett és hát én anno az Alkonyatot is élveztem, így tényleg fogalmam sem volt, miért olyan különleges a Luxen sorozat. Mindez kb. 150 oldalon keresztül motoszkált a fejemben, utána megszűntek az ilyen jellegű gondolataim és nekiálltam felhőtlenül élvezni. Persze, másodszorra már tudtam, hogy mire számítsak és rég megtanultam, hogy csakis én járok rosszul, ha egyik könyvet a másikhoz hasonlítgatom.

Imádtam rengeteg jelenetet, az idézetek kiválasztásánál is bajban voltam. Nagyon szerettem a szikrát a főszereplők között, tetszettek maguk a luxeneket, hisz odavagyok az idegen témáért, így a képességeik is mind-mind lenyűgöztek. Nem számít, hányadszor kezdek neki ennek a történetnek, annak ellenére élvezem, köt le és egy percig sem enged, hogy már tudom, mi fog következni.

Szépnek is nevezhetem a könyvet, hiszen Daemon lassan elfogadja Katy-t, majd elkezd bízni benne Dee-vel együtt, ezzel bizonyítva, hogy idegen és ember megférhet egymás mellett. Érdekes, ahogy a kormány kezeli a dolgokat J.L.Armentrout világában, bár félig érthető is. A szerelmi szál nyilván kiszámítható, de attól még nagyon élvezetes. :D

Nem ömlengek itt tovább, ha már nem ismeretlen számodra a könyv, akkor örülök, hogy végig szenvedted a bejegyzést és felelevenítetted az Obszidiánt, remélem kedvet kaptál egy újraolvasáshoz. Viszont, ha eddig még nem kezdtél bele a sorozatba, akkor itt hagyd félbe a mondatot és vágj bele! :)))

Nézzétek azokat a gyönyörűűű borítókat. A legújabbat, amikor egybe van olvasztva az Obszidián az Ónixszal, azt nem, de néhány országét összegyűjtöttem nektek. Melyik a kedvencetek? :)

spanyol - német - angol - magyar

Olvastad már? Neked mennyire tetszett?

Szép napot!

Lorelei :)