Figyelem! A fülszöveg és a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz az előző részekre nézve!
Légy üdvözölve a Végjátékban, a Caraval sorozat harmadik és egyben utolsó részében. Egyszer minden játék véget ér…
Két hónap telt el a legutóbbi Caraval, vagyis azóta, hogy az úgynevezett Tarotok kiszabadultak az elvarázsolt kártyapakliból, hogy Tella utoljára látta Legendet, hogy Legend sajátjának kiáltotta ki a trónt. Most a férfi a hivatalos megkoronázására készül, Tella pedig eltökélt, hogy mindebben megállítsa. Úgy gondolja, hogy a saját, elvarázsolt álomban szenvedő édesanyja a jogos örökös.
Ezalatt Scarlett egy saját játékba kezd. Kihívta Juliant és korábbi vőlegényét, Nicolas d’Arcy bárót egy versenyre, ahol a győztes jutalma a lánnyal kötött házasság. Ezáltal Scarlett úgy érzi, végre teljes mértékben ura a saját életének és jövőjének. Még nem is sejti, hogy az édesanyja múltja mekkora veszélybe sodorta…
Bár Caravalnak vége, a legnagyobb játék még csak most kezdődött el, amelyben életek, birodalmak és szívek forognak kockán. Ezúttal nincsenek nézők: csak győztesek és vesztesek.
Én tényleg oda meg vissza voltam az első résztől és bármennyire is próbáltam megkedvelni a folytatásokat, sajnos nem sikerült. Olyan gyönyörű és kerek lezárást kapott a Caraval, hogy ha kihagyod a maradék két könyvet, teljes nyugalomban élheted le az életedet. Bár a Legendary-ben elindult pár érdekes szál, ami fenntartotta a kíváncsiságomat, olyan nevetségesen lettek elvarrva, hogy a Finale-nek teljesen felesleges érzete lett.
Figyelem! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz az előző részekre nézve!
Nézzük milyen potenciált rejtett magában a lezárás. Megtudtuk, hogy Dante valójában Legend, no meg tesók Juliannel és még a jogos trónörökös is. A Legendary végén a játékmester megmentette Tella életét, ám ezzel kiszabadította a Tarotokat (és a lányok édesanyját) az elátkozott kártyapakliból. Legend azonban a varázserejét választotta Tella helyett, akit ezzel magára hagyott. Mérhetetlen vonzalmuk miatt felmerül a kérdés, hogy milyen nagyobb erő fenyegetése közeledik, ha a férfi még a szerelmet is eldobja. Scarlett tovább levelezett a báróval, majd gondolta ad egy esélyt neki is, hiszen nem akarja már ilyen fiatalon egy embernek odaadni a szívét. Sok-sok ígéretes szál keringett itt. Némelyik logikussága megkérdőjelezhető, de legalább szólhatott volna egy ütőset a sorozatzáró.
Kezdjük a lányok édesanyjával, Paradise-zal. Az írónő gyönyörűen felépített köré egy rejtélyt: az anyuka, akiről nem tudni egyértelműen, hogy meghalt-e vagy elhagyta a lányait. Majd világossá válik, hogy egy valóságos badass női Robin Hoodról van szó, aki feláldozta önmagát, hogy megmentse a világot. Persze nem minden tündérmese, hiszen a folyamat közben úgymond a lányait is sanyarú sorsra ítélte. Most, hogy végre kiszabadult a tarotkártya börtönéből, alig vártam, hogy elmesélhesse az indítékait, hogy megismerhessük az ő szemszögéből is az eseményeket. Erre mi történt? A nő már a regény elején kijátssza a gyerekeit, hogy aztán egyetlen szem jelenettel elvarrja a szálakat. Én komolyan nem hittem el, hogy Paradise felbukkanása ennyiben ki fog merülni, de sajnos igen. Hiábavaló volt felépíteni ezt a karaktert, ha ilyen szinten kiaknázatlan maradt. Megmaradhatott volna említés szintjén, hiszen az a plusz, amit hozzátett a történethez úgy derült ki, hogy ő nagyrészt nem is volt jelen.
Oké, következő szál. Valahogyan meg kellett magyarázni, hogy egy több évtizede élő hatalmas mágus miért taszítja el a szerelmét, akibe alig két hét alatt zúgott bele. Legend látszólag önző okokból félti a varázserejét, ezért hagyta ott Tellát. Ám a lányt ez nyugtalanítja és nyomozni kezd Legend után. Kiderül, hogy az egyik Tarot, Hullócsillag, szintén pályázik a trónra, akinek nem mellesleg akkora ereje van, mint egy hullócsillagnak (ha-ha). A játékmester indítékai így már nemcsak a koronára irányulnak, hanem a világ megmentésére is, hiszen Hullócsillag (istenem, mint
valami póni név) a kegyetlenségéről és hataloméhségéről híres. Hogy jön Tella a képbe? A halhatatlanok képtelenek arra, hogy szerelmet érezzenek, pláne egymás iránt. Ám előfordulhat, hogy beleesnek egy emberbe. Ha ez a szerelem tartós, akkor a halhatatlanból halandó lesz. Így már érthető Legend miért taszítja el magától Tellát és miért szeretné, ha a lány halhatatlan lenne.
Ezután jöjjön Scarlett és a feleslegesen felvezetett szerelmi háromszög. Imádtam őket Juliannel és a lányt egy végtelenül értelmes embernek tartottam, egészen a második regényben tett megnyilvánulásáig. Szóval titokban tovább levelezgetett a báróval, aki az elmondásai alapján szintén egy kiváló férjjelölt lenne. Az hagyján, hogy Scarlett már a Finale elején teljesen egyértelműen kijelenti az olvasónak, hogy ő kizárólag kit szeret, szegény báró szálát is olyan hamar elvarrták, hogy szükségtelenné tették ezt a részét is. A lány még teljesen röhejesen előállt egy versennyel is, aminek a nyertese viheti a kezét és szívét.
Akkor jogosan felmerülhet a kérdés, hogy végülis miről szólt a befejezés? Hullócsillag megdöntéséről. Már kezdtem örülni, hogy tényleg egy kegyetlen gonosztevőről lesz szó, viszont helyenként ő is olyan értelmetlenül kíméletesen cselekedett, hogy nem volt méltó a hírnevére. Az pedig, hogy az ő sorsa mi lesz, egyenesen nevetséges.
Azt sajnálom, hogy a Finale végülis értelmetlen és korán elvarrt szálakra épült, sőt igazából azt is, hogy egyáltalán íródtak folytatások. Számomra teljesen megölte azt a varázslatot, azt a mesés élményt, amit a Caraval felépített. Kár ilyen rossz érzéssel befejezni valamit, amiért rajongásig odavoltam a kezdetekkor. Dühös és csalódott vagyok és bánt, hogy mindenből ki kell hozni a sorozatokat és a pénzlehúzást.
Lorelei
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése