Agatha Christie: Gyilkosság ​az Orient expresszen

by július 04, 2019 0 megjegyzés

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz. 

Kevéssel éjfél után hófúvás kényszeríti megállásra az Orient expresszt. Az évnek ebben a szakában meglepő, hogy „telt házzal megy” a híres luxosvonat, mintha mindenki egyszerre akarna utazni rajta. A nem várt akadály türelmetlenséget, nyugtalanságot vált ki az utasokból, köztük a magánúton lévő zseniális detektívből, Hercule Poirot-ból is. Reggelre azonban mindezt egy tragédia tetézi meg. Holtan találják ugyanis a szerelvény egy amerikai utasát, méghozzá nem is akárhogyan – fülkéjében fekve, testén tucatnyi szúrással. Miután az is világossá válik, hogy gyilkosság történt, és az elkövető még nem hagyhatta el a vonatot, az utazóközönségen úrrá lesz a rémület… A segítség ki mástól érkezne, mint a nagy bajszú kis belgától, aki nem tagadja meg magát, beveti felbecsülhetetlen értékű szürkeállományát – és kivételesen két megoldással rukkol elő, így téve pontot e csöppet sem szokványos bűntény végére. 

Szerintem kevesen vannak, akik még nem hallottak az Orient expressz híressé vált gyilkosságáról. Először gyerekként találkoztam a történettel a nagyszüleimnél. Egyik este már le kellett volna feküdnöm, amikor még fél füllel hallgattam az 1974-es filmet, amit a szüleim a szobában néztek. Később már a barátnőmmel együtt ültünk be az új változatra és az idei Könyvfesztiválon végre lehetőségem volt potom áron beszerezni a regényt. Csak azt sajnálom, hogy a gyilkosság megoldására élénken emlékszem. Sebaj, így legalább jobban oda tudtam figyelni a részletekre.


Egy vonatnál keresve se találhattam volna jobb helyszínt az olvasáshoz, hiszen Hercule Poirot, a géniusz detektív éppen utazni készül. Bouc hálókocsi igazgató az utolsó pillanatban talál neki szabad fülkét a vonaton. A vonatút elején a nyomozónak hála röviden megismerhetjük az utasokat, ám a békés megfigyelést egy váratlan hófúvás, no meg egy gyilkosság szakít félbe. Hogy kész megoldással állhassanak a rendőrség elé, mire az Expressz befut, felkérik Poirot a bűntény felgöngyölítésére. 

Írásmód szempontjából egy hihetetlen könnyedén megírt, ám annál összetettebb regényről van szó. Csak úgy falja az ember a sorokat, mire azt veszi észre, hogy hoppá, már össze kellett volna rakni valamit a kapott információkból. De sebaj mert Poirot és a krimikirálynő is ad még egy utolsó esélyt egy összegzés formájában, mielőtt fricskát mutatva tálalják a zseniális bűntény megoldását. Egy ügyes trükknek köszönhetően kiderül, hogy az elhunyt személy nem is volt olyan ártatlan, hanem egy régebbi gyermekrabláshoz volt köze.

Mindezt egy felettébb szórakoztató és humoros módon kapjuk tálcán. Poirot remek főhős, mondhatni hatalmas arc és rendesen meggyaláz mindenkit, hogy érezzék, milyen gyenge a szürkeállományuk. Persze ezt is burkoltan és szórakoztatóan adja elő, nem nagyképűsködve. A gyilkosságot követően végighallgatjuk a kocsi utasainak beszámolóit, ám halandó ember képtelen fogást találni rajtuk, hiszen mindenkinek tökéletes alibije van. Még úgyis, hogy emlékeztem a rejtély megoldására, alig találtam összefüggést a nyomok között.

Már-már sajnálom, hogy néha úgy éreztem, Poirot olyan pontokat kötött össze, amik szabad szemmel talán nem is láthatóak. Bezzeg az ABC-s gyilkosságok felderítésében könnyebb dolgom volt. 

A karakterek szintén fantasztikusan összetettek, mélységgel, háttértörténettel és személyiséggel rendelkeznek, így élvezetes volt olvasni a beszámolóikat. Külön tetszett, hogy az utasok többféle nemzetiséget és réteget képviseltek. Teljesen jól érezhető volt az eltérő életszínvonal és neveltetés hatása. Összességében nehéz bővebben a történetről írni anélkül, hogy bármit is lelőnék, így csak azt tudom tanácsolni, hogy olvassátok. Tényleg megéri a felhajtást, ami övezi.

Lorelei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése