Kati Hiekkapelto: Kolibri (Fekete Anna #1)

by január 14, 2016 0 megjegyzés
Kétségbeesett éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával. 
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába. 
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.

Elöljáróban annyit, hogy imádom a svéd krimiket, regényeket. Belengi őket valamilyen különleges hangulat. Viszont sokkal lassabb tempóban haladnak az események annak ellenére, hogy a könyvek olvastatják magukat. Amikor megtudtam, hogy a Kolibriben a főszereplő neve Fekete Anna, vagyis magyar vonatkozás is lesz a történetben, egyből lecsaptam rá.

Hősnőnk, Fekete Anna újonnan érkezik a rendőrséghez. Több szempontból sincs egyszerű helyzetben. Annak ellenére, hogy évek óta él Finnországban, a helybéliek nehezen fogadják őt el. Első napján máris gyilkossági üggyel szembesül, no meg a borzasztó társával. Az eset megoldhatatlannak látszódik és még a családjában se mennek jól a dolgok. Nem Annáé az egyetlen szál, amit végigkövethetünk. Néhány fejezetenként egy második személy meséli el saját történetét. Valamennyi bejegyzés után rájöhetünk, ki is ő valójában.


A kezdetekkor több dolog is zavart. Nem volt egyértelmű a szemszögváltás. Idegesített, hogy Anna néha hisztis, és a legalapvetőbb dolgokat se veszi észre, míg máskor a legprofibbnak bizonyult. Sorra logikátlan döntéseket hozott, egyáltalán nem sikerült azonosulnom vele, de azért aggódtam érte. Olyan kis naivnak, esetlennek tűnt, pedig nem az. Továbbá bosszantott, hogy a szereplők magánéletéről többet megtudtam, mint a nyomozásról. Tisztában voltam a hátterük részleteivel, míg az áldozatról csak az volt világos, hogy kék a futóruhája. Majd hirtelen már nem egy, hanem két gyilkosság ügyében kellett nyomozni.

A másodikként említett problémával igazából számolhattam volna. Hiszen feljebb említettem, hogy a svéd krimik lassan indulnak be. Miután ezt elfogadtam, már semmi gondom nem volt a könyvvel. Sőt! Az írónő a bevándorlás, menekülés kérdését gyönyörűen építi bele az eseményekbe. Nagyon tetszett, ahogyan Anna és Bihar szemén át láthattuk a kívülállás dilemmáját. Egyrészről Anna szépen beilleszkedett a társadalomba, kifogástalanul beszéli a finn nyelvet. Szolgált már a hadseregben is, tisztességes adófizető és állampolgár. Ha nem ismernénk a múltját, akár finn származásúnak gondolhatnánk. Ennek ellenére a társa nem tud megbékélni vele. Folyamatosan úgy érzi, hősnőnk a polgártársai elől veszi el a lehetőséget.


A másik oldalról Bihar szülei egyáltalán nem akarnak alkalmazkodni a finn kultúrához, életvitelhez. Továbbra is fenntartják kurd szokásaikat. Gyermekeiket anyaországuk szellemiségében igyekszenek felnevelni. Mindezzel életszagú betekintést nyerhetünk a bevándorlók, menekültek helyzetébe.

A könyv utolsó harmada nagyon felpörög, beindulnak a találgatások az olvasó részéről is, vajon ki lehet a gyilkos? Esetleg többen voltak? Kicsit hirtelen lett vége a történetnek és a magyarázatnak is. Viszont a karakterfejlődés nagyon szépen bontakozik ki előttünk, öröm volt látni. Nagy izgalommal várom a következő részt!


Az írónőről:
Kati maga is élt Szerbia magyar részein és folyékonyan beszél magyarul. Jelenleg a harmadik Fekete Anna regényén dolgozik, ami 2016-ban fog megjelenni Finnországban. Szabadidejében punk bandában zenél, fut, vadászik és kertészkedik. Az első történeteit két évesen találta ki és kazettákon rögzítette őket. Magánnyomozóként is dolgozott.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak! J


Olvastad már?

Lorelei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése