Marie Rutkoski: The Winner's Curse - A nyertes átka (The Winner's Curse #1)

by április 12, 2016 0 megjegyzés

A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat a történetre nézve!
Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgavásáron megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája meghódításáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerencsére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, osztályharc, értékrendek borulása… mi mindenért kell fizetni?

Nagyon régóta a váró- és kívánságlistámon csücsült a trilógia és most végre volt időm belekezdeni. Egyáltalán nem ilyen jellegű történetre számítottam, de egy cseppet sem csalódtam!


Régen a herraniak uralták a területek nagy részét, azonban leleményes támadások során a valoriaiak kerekedtek felül. A herraniakat rabszolgasorba kényszerítették és az ő házaikba települtek be. Kestrel a valoriai tábornok lányaként magas pozíciót tölt be a ranglétrán. Azonban az ő élete sem könnyű, édesapja ugyanis választás elé állítja. Tavaszig el kell döntenie, hogy a hadsereghez csatlakozik vagy férjhez megy? Már rengeteg áldozatról le kellett mondania a kiképzése érdekében, mit kell még ezen felül is kockáztatnia? Amikor egy nap a vásárban a rabszolga aukción Arin-be botlik, még csak nem is sejti mi vár rá.


Oké, figyelem, innentől kezdve ömlengésem áradata veszi kezdetét! Már a legelejétől fogva érezhetjük, hogy Kestrel valójában mennyire értelmes és okos és leleményes egy főszereplő. Talpra esett és oké, néha hisztisen használja ki a rendelkezésére álló hatalmat, de összességében mégis egy nagyon erős személyiség. Igazi stratéga aggyal rendelkezik, amit néha mások orra alá dörgöl.

Arin személyében egy tipikus álompasit kaphatunk, akit a kezdetekkor utálunk, majd tesz valamit, amitől egyenesen megcsapdosnánk, de a végén nem hagy más lehetőséget, minthogy imádjuk. Képességekben méltó ellenfele Kestrelnek. Hihetetlenül erős. Képtelen lennék a helyébe képzelni magamat: megszállják az otthonodat, idegenek költöznek a házadba, téged pedig dolgoztatnak az éhbérért, megaláznak és megtörnek. Teljesen átérzem az ő álláspontját, ami szerint lázadást terveznek.

Nagyon tetszett, ahogyan a kezdetektől fogva érezhetjük, hogy a főszereplők között más a felállás. Kestrel őszinteséget kér, amit részben meg is kap. Imádtam a feszültséget, a drámát, mindig történik valami, ami hajt előre, hogy olvasd még tovább és tovább. A karakterek szépen lassan, úgy engednek fel egymással szemben, mint a virágok, amik egymás felé nyílnak és nem a nap irányába. Egyre többször a másik mellett állnak ki a saját népük helyett, ami végzetes katasztrófához vezet.


A fülszövegben említett felkelés felborítja az eddigi rendet. Az újonnan kialakult állapot leírhatatlan. Mit tehettek a herraniakkal, hogy ilyen mértékű bosszút akarjanak állni? Ennyi ártatlan embernek ártani? De tudjuk őket okolni? Hiszen nem a valoriaiak kényszerítették ki ezt belőlük? Örültem, hogy a felkelést nem a legvégére hagyta az írónő, hogy így generáljon egy függővéget. Jó volt látni, ahogyan Arin fejlődik és végül vezető szerepbe kerül. Leginkább akkor ismerszik meg az ember, ha hatalmat adnak a kezébe.

Éppen ezért nagyon szép az Arin és Kestrel közötti szál. Hiszen végig egymást tartották a legfontosabbnak, saját maguk és a népük előtt is. A legborzasztóbb helyzetekben mindig egymásra gondoltak. Külön imádtam, hogy amikor Kestrel fogságban volt és akár benne, akár az olvasóban felmerült egy mód a szökésre, akkor arra Arin is számított és megakadályozta. Az egész könyv egy nagy játék, amiben ha ügyes vagy, nyerhetsz. Viszont abban a pillanatban, hogy valaki fontos lesz a számodra és félsz lépni, veszítesz. Ez a veszteség pedig jelentheti a játékot, de akár az életedet vagy a szeretteidét is. 

Nagyon sok érzelemmel és dilemmával teli a könyv, ilyen függővég után pedig fogalmam sincs mi vár még hőseinkre és pláne rám, hiszen messze még a folytatás. Úgy érzem, a könyvvel kicsit én is átéltem a győztes átka fogalmát.

Lorelei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése