Lowen Ashleigh épp egy anyagi csőd szélén álló íróként élte mindennapjait, amikor elfogadta élete ajánlatát. Jeremy Crawford, aki egyben a bestseller szerző, Verity Crawford férje is, felbéreli Lowent, hogy sérült felesége helyett fejezze be a világhírű könyvsorozatát. 

Lowen ellátogat a Crawford birtokra, abban bízva, hogy átrágva Verity több évnyi jegyzetelését és vázlatait, elég anyagot talál ahhoz, hogy nekikezdjen a projektnek. Ám Lowen a legkevésbé sem számít arra, hogy a káosz uralta irodában egy olyan befejezetlen önéletrajzi regényre bukkan, amelyet Verity a kíváncsi tekintetek elől rejtegetett. Töredelmes vallomások sorozata követi egymást az oldalakon, beleértve Verity emlékeit a lánya halálának napjáról. 

Lowen úgy dönt, hogy rejtve tartja a kéziratot Jeremy elől, tudván, hogy a tartalma lesújtaná a már így is gyászoló édesapát. Ám ahogy Lowen érzései egyre erősödnek Jeremy iránt, ráébred a számos előnyre, amire szert tehetne, ha Jeremy elolvasná felesége szavait. Hiszen hiába Jeremy odaadó szerelme sérült felesége iránt, ha a borzasztó igazságra fény derülne, a férfi többé képtelen lenne szeretni Verity-t. 

Ömlenghetnék egy sort CoHo eddigi munkásságáról, de azt hiszem felesleges. Aki követi az értékeléseimet a műveiről, az tudhatja, hogy kevés kivétellel az egyetlen olyan szerző, akinek a romantikus könyveiért rajongok. Így külön örültem, amikor megtudtam, hogy a megszokott mellé kapunk egy pszicho-thriller szálat is. Sőt, kíváncsi voltam miképp tudja mindezt beépíteni az írónő a megszokott felállásba. 


Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel. 
Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot? 

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy belekezdjek-e a Pennington-testvérek sorozat második részébe. Pedig Szaszkó Gabriella levett a lábamról az első résszel. Nagyon élethűen írta le a történéseket és teljesen magába szippantottak az események. A tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt a Maradj velem. A folytatással kapcsolatos hezitálásom fő oka, hogy Amy szemszögén keresztül láthattuk a dolgokat, akit –oly sok David rajongóhoz hasonlóan-, én sem tudtam megkedvelni. Nem akartam átélni, hogy mivel próbálja úgymond igazolni a tetteit. 


2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött. 

Bár A tél jegyeseit szerettem, különösképpen a könyv hangulatát és a világot, a vontatottság számomra sokat rontott az összképen. Ennek ellenére kétség sem férhetett hozzá, hogy nekilátok a folytatásnak és mennyire jól tettem! A Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban ugyanis sokkal többet nyújtott az első résznél. A továbbiakban az előző részre nézve spoileresen folytatom. 


Sempera királyságában idővel fizetnek, amelyet kivonnak a vérből, vashoz kötnek és meg is esznek azok, akik tovább akarnak élni. A tehetős arisztokraták, például a dúsgazdag Gerling-család, halálra adóztatják a szegényeket, hogy évszázadokkal megtoldhassák saját életüket. Senki sem gyűlöli jobban a Gerlingeket, mint Jules Ember, aki tíz éve az apjával együtt a szolgálatukban állt, amíg egy végzetes baleset arra nem kényszerítette őket, hogy éjnek évadján meneküljenek el a fényes kastélyból. Amikor Jules rájön, hogy az apja haldoklik, tudja, hogy vissza kell térnie Everlessbe, időt kell szereznie az apjának, mielőtt örökre elveszítené. Ám a visszatérés Everlessbe több veszéllyel – és kísértéssel jár – mint Jules várta. Hamarosan beletéved a sötét titkok mocsarába, és nem tud választani két testvér között, akikről azt hitte, hogy sohasem fogja viszontlátni őket. Döntéseivel megváltoztathatja a sorsot – sőt, magának az időnek a sorsát. 

Nem titok, hogy elsőként a könyv borítója fogott meg, sőt a történetről úgy alapvetően nem sokat tudtam, mielőtt beleolvastam volna. A vélemények és értékelések is elkerültek, így teljesen tudatlanul tudtam belevágni Everless kalandjaiba. Végül elég vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet. 


Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia. 
Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia. 
Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével. 

Váratlanul toppant az életembe ez a könyv, így az átlagos fangörcsöt leszámítva nem sokat hallottam róla. Egy könnyed gyerekmesére számítottam, de úgy érzem, lassan szívesebben keresgélek ebben a kategóriában, mert sokkal kreatívabb és összetettebb történetekkel találkozom, mint más korosztályi besorolásoknál. Ha így folytatják, a gyerekkönyvek lassan verik a mezőnyt. 



Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat. 

Amikor az ikrek megkapják nagymamájuk féltve őrzött mesekönyvét, még nem sejtik, hogy hamarosan egy minden képzeletüket felülmúló világba lépnek majd be: a Mesék Földjére, ahol a gyerekkori történeteik mesefigurái életre kelnek. Alex és Conner nemsokára ráébred, hogy az általuk oly jól ismert mesék folytatódnak ebben a varázslatos világban: Aranyfürtöcske immár körözött szökevény, Piroska a saját királyságában uralkodik, Hamupipőke királyné pedig anyai örömök elébe néz! Az ikrek tudják, hogy valahogyan haza kell jutniuk. De sikerrel járhatnak a legendás Gonosz Királynővel a nyomukban? 

Imádom a tündérmeséket és a retellingeket is, így amikor évekkel ezelőtt szembejött velem a Kívánságvarázslat, kétség sem férhetett hozzá, hogy a kívánságlistámon fog landolni. Először nem tudtam az író nevét a jól ismert Glee karaktert alakító színészhez kötni, de amint felvilágosítottak arról, hogy ki is a tényleges szerző, néztem egy nagyot. Sőt, talán még inkább vonzott a regény, érdekelt, hogy a fiú mennyire tehetséges ezen a téren. 

Etta ​Spencer nem sejtette, hogy időutazó, egészen addig, amíg egy napon a tengeren ébredt, a múltban. Az első kötet folytatásában, megfosztva a nagy hatalmú varázstárgytól, ami egyetlen reménye volt anyja megmentésére, ezúttal szintén időutazó kedvesétől, a 18. századi kalóztól, Nicholastól szakad el, csakúgy, mint a saját természetes életidejétől. Mikor akarata ellenére a Gubancolóknál köt ki – e lázadó utazók vették el tőle a csillagórát –, megesküszik, hogy megszerzi tőlük a csodatévő műszert, és végleg megsemmisíti. Ehelyett vezérük, Henry Hemlock felfedi előtte titkát. 
Hirtelen minden megkérdőjeleződik, amiért Etta eddig küzdött. Olyan útra kell lépnie, amely egész jövőjét átformálja. Nicholas a lány keresésére indul. Segítői és társai ebben, a kezdetben ellenséges Ironwood rokona, Sophia és az eleinte szintén érdekből melléjük álló kínai zsoldoslány, Li Min. Nemcsak Ettát keresik, de a mindent befolyásoló, az idővonalat átállító csillagórát is. Ez utóbbi egyre iszonyatosabb pusztítást okoz, s a tét is fokozatosan nő. Mindeközben egy olyan ősi erő is belép a műszerért folyó küzdelembe, amely sokkal hatalmasabb és gonoszabb, mint az egymással vetekedő időutazó családok. A tét immár egy világégés. 

Alexandra Bracken engem egy kilóra megvett Az idő vándoraival, így kérdéses sem volt számomra, hogy belevágok a folytatásba. Ugyan akadtak logikai bakik az első részben, de összességében olyan élményt nyújtott a kezdés, hogy könnyen átsiklottam felettük. 


Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. 
Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát: 
Ne kérdezz a múltról! 
Ne várj semmit a jövőtől! 
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. 
Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története. 
Vesd bele magad! 

Imádom Colleen Hoover könyveit, számomra a Slammed sorozat kivételével mindegyik egy nagyon színvonalas olvasási élményt nyújtott eddig. Bár a romantikus könyvek mostanában kicsit taszítanak az irreális nyáladzás miatt, CoHo regényei mégis vonzanak. Tudom, bennük is túlteng a rózsaszín köd, de van egy olyan feelingjük, ami teljesen beszippant. Mivel a Slammed-et annyira nem zártam a szívembe, így megijedtem, amikor az értékelések többsége alapján sokan lehúzták az Ugly Love-ot is. Szerencsére felesleges volt aggódnom. 

David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt. 
David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz… 
Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik? 
Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik? 

Szaszkó Gabriella regényeivel már régóta szemezek. Először a csodálatos borító keltette fel a figyelmemet, utána pedig rendszeresen szembe jött velem molyon, szinte végig pozitív értékelések formájában. Ám ennek ellenére is féltem nekiállni, mert mostanában hadilábon állok a romantikus könyvekkel. 


Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül. 
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt? 
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt… 
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel. 
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja. 

A tél jegyesei a magyar megjelenése óta megosztotta a hazai olvasóközönséget. Az egyik tábor imádta, míg a másik szerint a világfelépítést leszámítva semmi értékelhető nincs benne. Hasonló volt a helyzet a Prológus háza táján is, így érdekelt, hogy én melyik oldalt erősítem majd. Összességében valahol a kettő között állok. 


A bejegyzés és fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat az előző részekre nézve! 

A Holdbéli Krónikák lenyűgöző befejezését Hófehérke története inspirálta. 
Amikor Winter hercegnő 13 éves volt, az a hír járta, hogy szépsége hamarosan lélegzetelállítóbb lesz, mint mostohaanyjáé, a királynő Levanáé. Féltékenységtől vezérelve Levana elcsúfította Wintert. Négy évvel később a lány megesküdött arra, hogy felhagy varázserejének gyakorlásával. Sebhelyei ellenére Winter természetes szépsége, bája és gyengédsége olyan szintű csodálatot vált ki a Hold lakóiból, amelyet agykontrollal sem lehetne elérni. 
Winter megveti mostohaanyját, ám sosem tudta elképzelni, hogy szembeszálljon vele. Egészen addig, amíg rá nem ébred arra, hogy talán egyedül ő képes szembenézni a királynővel. Vajon főhőseink rátalálnak a boldogan befejezésre? 

Cinder és társai már évek óta boldogítják könyvmoly énemet. Részről-részre haladva, egyre jobban megszerettem és szívembe zártam a karaktereket és kicsit mindig vonakodva akartam befejezni a sorozatot. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen, de úgy éreztem ideje a 823 oldalas gyönyörnek nekiállni, bízva abban, hogy a több száz lap talán megnyugvást hoz fangörcsölő lelkemnek. Azt kell, hogy mondjam, telhetetlen énemnek ez sem volt elég. 


A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében. 
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik… 
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat. 
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre. 

Alexandra Bracken könyveivel úgy vagyok, hogy beszerzem őket, majd addig állnak a polcomon, amíg egy Prológus projekt rá nem vesz az elolvasásukra. Pedig A világok utazói időutazós könyv, amik nagy gyengéim. Csak idő kérdése volt, hogy rákapjak az írónő stílusára, ugyanis az értékelés írásakor, már a második részt falom. 

A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat! 
A rendkívül komor hangvételű regény egy házasságtörés története, amelyben az erkölcs és az álszentség keveredik a bűntudat mardosásával és a bosszúvággyal. Hősnője Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek. Tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery=házasságtörés) ruháin is hordania kell. Az új-angliai szélsőséges puritanizmus megnyilvánulásaként ez a büntetési forma valóban elterjedt volt a puritánok között. Hester azonban emelt fővel vállalja a megbélyegzést, és gyöngéd szeretettel neveli gyermekét. Hawthorne azokat a hőseit ábrázolja rokonszenvesnek, akik saját belső erkölcsi törvényeik irányítása alatt felül tudnak emelkedni a bigott kötöttségeken. Közéjük tartozik Hester Prynne is. A regény legizgalmasabb erkölcsi dilemmája, amely Hestert és szerelmét, a fiatal lelkész Artur Dimmesdale-t is foglalkoztatja, a bűn és az érzelmek felvállalásának kettőssége. A skarlát betű nem a képmutatást ajánlja a dilemma feloldásaként, hanem a természetes erkölcs belső parancsainak követését. 

Anglisztikás tanulmányaim során számos elismeréssel méltatott mű okozott nekem csalódást. Egyszerűen képtelen voltam megtalálni bennük azt az értéket, amiért annyian dicsőítik őket. Éppen ezért A skarlát betűnek is félve mertem nekiállni, de nagyon pozitív élményeim fűződnek hozzá.