2016. április 3., vasárnap

Colleen Hoover: November 9

Ez egy szerelmi történet egy fiúról (rólam) és egy lányról (Fallon).
Legalábbis azt hiszem.
Egyáltalán hívhatunk egy történetet lovestory-nak, ha nem szerelemmel végződik?
A rejtélyek megszűnnek, mihelyst megoldották őket.
Az életrajzi műveknek vége, amint elmesélték az élet történetét.
A szerelmi történeteknek pedig szerelemmel kellene végződniük, igaz?
Akkor talán tévedek. Talán ez mégsem egy lovestory. Ha engem kérdeztek… szerintem még tragédiának is tekinthetjük.
Akármi is ez - és akárhogy is végződik - megígértem, hogy elmesélem. Tehát minden további szószaporítás nélkül.
Egyszer volt, hol nem volt… volt egyszer egy lány, akivel találkoztam.
Ő volt A lány.

Aki ismer, annak nem titok, hogy Colleen Hoover az egyik kedvenc írónőm. Viszont a fülszöveget látva, eléggé félni kezdtem. Mindez csak fokozódott a könyv eleje után. Ugyanis a történet lényege, hogy a főszereplők megbeszélik, hogy az elkövetkezendő 5 évben mindig csak egyetlen napon találkoznak: november 9-én. Utálom az elvesztegetett időt és az Egy nap jellegű sztorikat. Már pedig nekem az egész arra hajazott. Bahh borzasztóan aggódni kezdtem. Azért csak belevágtam, mert november 9-e a szülinapom is. :D


Fallon (megjegyzem elég érdekesre sikeredtek a nevek) éppen édesapjával ül egy étteremben. Azt tárgyalják, hogy a lánynak mennyi esélye lenne a broadway világában „sérült” külsejével. Ugyanis Fallont évekkel ezelőtt baleset érte, aminek nyomait azóta is viseli. Többé nem akarja hagyni, hogy a múltbéli akadályok korlátozzák a lehetőségeiben. Apja azonban nem támogatja mindenben. A társadalom nagy részéhez hasonlóan ő sem hiszi, hogy a saját lánya tökéletlenül labdába rúghat a színészet világában. A hős megmentő nem várat magára sokáig, Benton lehuppan Fallon mellé a boxba és eljátssza, hogy a lány pasija. Végig kiáll mellette, de a beszélgetésük azután sem szakad meg, hogy elmennek az étteremből. Sőt elhatározzák, hogy évente találkoznak és meglátják mit hoz az élet, lehet, hogy a végén egy pár lesznek.

,,A test csupán a csomagolása a benne rejlő ajándéknak. Te pedig tele vagy értékekkel. Önzetlenség, kedvesség, együttérzés. Mindaz, ami számít. A fiatalság és szépség elhalványul. Az emberi becsület viszont nem."
Kicsit megnyugodtam, amikor éreztem, hogy az írónő hozza a megszokott stílusát. Vagyis szinte érezni lehet a szikrákat a szereplők között, annyira jól működik a kémia. Plusz a humor sem mellékes, végig a cukiság mennyországában éreztem magamat. Szóval, visszatérve a valóságba, úgy voltam vele: egy évben egyszer találkoznak, ahelyett, hogy innentől kezdve életük hátralévő napjait együtt töltenék?!?! Á, mit számít 365 napnyi várakozás emberek?! Nem nagy szám, ugyan... Igen jól sejted, belül zokogtam rendesen.

Valahol olvastam, hogy néhány rajongó nem érezte a szereplők évről-évre történő személyiség változását, hisz azért mégiscsak eltelt 365 nap. Ezzel nem volt bajom. A gondok inkább akkor kezdődtek, amikor először Fallon, majd a következő november 9-én Benton hülyült meg. Esküszöm, hogy péklapáttal csapkodtam volna a csajt a logikája miatt. Bent meg azért, mert ilyen könnyen feladja. Sőt, már én is ott tartottam, hogy abbahagyom a könyvet, de Zsebi biztatott, hogy várjam csak ki a végét (köszi egyébként, lehet, hogy pihentettem volna a sztorit). Pedig CoHo-nál ilyen még nem volt! Persze megértem, hogy szükség volt a konfliktusra, a karaktereknek pedig időre, hogy beérjenek, mint a jó bor.

-Pontosan ez a szerelem Ben, áldozat. [...] Újra rám nézett, nagyon komoly tekintettel. -Tudni fogod Ben. Amikor készen állsz feladni mindazt, ami a legtöbbet jelenti a számodra csak azért, hogy másvalakit boldognak láss, az az igaz szerelem.
Nagyon sokáig rettegtem, a befejezés miatt. Igazából felesleges volt, Colleen Hooverben kellett volna bíznom. Ugyanis annyira gyönyörűen egybeérnek a szálak, hogy a témát egy új szintre emelte. Megtanultam, hogy tényleg semmi nem lehetetlen. Ha valamit igazán szeretsz csinálni, akkor ne érdekeljenek az emberek, akik csak visszatartanak. Sokkal többre mész, ha azzal foglalkozol, ami szívből jön. Vedd körül magadat olyan személyekkel, akik támogatnak. Itt megjegyezném, hogy néhány november 9-én és év közben is hiányoltam Fallon barátait. A sors pedig valóban létezik, az én véleményem szerint biztosan. Sokszor apró dolgok olyan helyeken érnek össze, életek vonalai olyan helyeken érintkeznek, amiről nem is gondolnánk. Plusz: mielőtt az őrületbe kergetnétek, kérlek, ha problémátok van valakivel, azt beszéljétek meg egymással a további félreértések elkerülése végett, köszönöm!

Ben írásait egyszerűen imádtam, a versei sokkal jobbak, mint a könyv. A neve pedig akár egy költőé. Mi a ti véleményetek: Benton James Kessler?
Mindenki életében vannak útelágazások. Amikor érzed, hogyha másképp döntöttél volna, akkor teljesen máshogyan alakul az életed. Szereplőinkkel is ez a helyzet. A November 9 túlcsordul az érzelmektől és lehet, hogy valaki számára pont megadja majd a lökést egy boldogabb élet felé.

Lorelei

2 megjegyzés: