2015. június 4., csütörtök

Colleen Hoover Maybe Someday

Egy szenvedélyes történet barátságról, árulásról és románcról a New York Times bestseller szerzőtől, Colleen Hoovertől. Huszonkét évesen Sydney-nek remek élete van: főiskolán tanul, biztos állása van, szerelmes csodálatos pasijába, Hunterbe és a szobatársa, Tori egyben a legjobb barátnője is. Ám minden megváltozik, amikor rájön, Hunter megcsalja - ő pedig döntésre kényszerül. Sydney-t rabul ejti  Ridge, a rejtélyes szomszédja. Nem tudja levenni a szemét róla vagy felhagyni azzal, hogy mindennap hallgassa a fiút, amint gitáron játszik az erkélyen. És van valami Sydney-ben, amit Ridge sem tud figyelmen kívül hagyni. Amikor útjaik elkerülhetetlenül keresztezik egymást, hamarosan rádöbbennek, nem csupán egy dologban van nagyobb szükségük a egymásra. 

Oké, szóval semmilyen nyelv ábécéje nem tudna eléggé nagy készletet nyújtani ahhoz, hogy én kifejezzem, mennyire IMÁDTAM ezt a könyvet! Talán ez a kedvenc könyvem eddig az írónőtől, bár még nem olvastam mindet, hogy erről elfogulatlanul nyilatkozhassak! :D Annyira szép és gyönyörű és áááá.... De kezdjük az elején. ^^

Szóval, adott a főhősünk, akinek tényleg mindene megvan, amiről csak álmodhatunk. Pasi,
A borító brit változata
barátnő/szobatárs, állás, főiskola stb. Ehhez kapjuk bónuszba a rejtélyes fiút a szemközti erkélyről, aki baromi jól játszik gitáron de soha nem énekel mellé. A fiú, Ridge, hamarosan Sydney segítségét kéri, mert szövegírási válságban szenved. Innen indul ismeretségük kezdete.

Majd jön a feketeleves. Sydney 22. születésnapja. Amikor is Ridge segítségével rájön arra, hogy a barátja megcsalja. Ám nem is akárkivel... Így indul a könyv, Sydney "hajléktalan" a saját születésnapján, pénz nélkül ázik az utcán az esőben. Ridge felajánlja neki, hogy náluk lakhat, a 4 szobából egy úgyis üres, fizetsége pedig dalok. Mert bizony belőlük is lesz jó néhány, nagyon is jó szöveggel! :)

A problémák, már ha lehet így nevezni, ott kezdődnek, hogy bizonyos akadályba ütközik a kommunikálásuk, ezt azonban spoiler nélkül nem tudom jobban elmagyarázni. Mindez folytatódik, amikor a már jól ismert CoHo féle szikrák elkezdenek pattogni. Esküszöm éreztem, ahogy perzselnek a lapok és feláll a hajam, mint néha fésülés közben! Innentől kezdve pedig történhetett akármi, mivel ez a kisülés nálam elérte, hogy együtt nevessek vagy sírjak a szereplőkkel. Na jó, inkább csak elszorult a torkom, de akkor is! :D

"Ennyire közel tudni őt magamhoz, olyan, mintha létrehoztuk volna a saját személyes terünket,  ahová semmi sem férkőzhet be a külvilágból vagy juthat ki onnan."
Nem csupán kommunikációs akadályba ütköznek főhőseink, hanem ott van Ridge barátnője is, igen, bizony, jól látjátok. Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan szuper és "tuti csaj" mellett más felé is érzéseket kezd táplálni a fiú? Lehetséges ilyen? Szerintetek képes valaki egyszerre több emberbe is szerelmes lenni?
Ez volt számomra a történet dühítő szála is. Értem én, hogy kellett egy hatalmas akadály, különben nem lett volna történet, de néhol kicsit úgy éreztem, hogy Ridge minek áltatja Sydney-t, hogy van esélyük, ha végül elmondása szerint nem akarja őt választani, majd gyönyörű szerelmes üzenetekkel bombázza, hogy aztán megint eltaszítsa magától. Vagyis akarja is választani, de mindez bonyolult.
Mivel kettejük kémiája innentől tiltott, gondolataikat a dalokban fejezik ki egymásnak. Itt kaptunk rengeteg nagyon szép jelenetet és szöveget, tényleg be sem tudtam telni velük! Érdemes meghallgatni a dalokat, mert Griffin Peterson megzenésítette őket. Erre lehetőségetek van a www.maybesomedaysoundtrack.com weboldalon. Bár teljesen másképpen képzeltem el őket a valóságban, 1-2 dalt megtaláltok akusztikusan is a fiú Youtube csatornáján, amik szerintem sokkal jobbak. :) Plusz, egy bónusz epilógus is elérhető a fent említett honlapon, ehhez jelszóként be kell írni az "everything" szót. 

Ahogy haladunk előre, jobban megismerhetjük a fő karaktereket, de a mellékszereplőket is. Közülük is mindenkit szerettem. Egyszerűen annyira magával ragadott az egész úgy ahogy van, hogy most, ahogy írom  az értékelést, eszembe jut hányszor nevettem vagy szenvedtem éppen velük együtt. Ahogyan leomlanak a falak, az akadályok, a dalok, a vége...mind mind annyira szép, hogy az valami hihetetlen na. Ahogy próbálnak alkalmazkodni a helyzethez és egymáshoz, annyira megkapó. Sajnos, ha ennél többet írnék, azzal már lelőnék dolgokat, de mindenképpen spoiler nélkül akartam megfogalmazni a gondolataimat, mert szeretném, ha minél több emberhez eljutna a könyv híre!
Csak ajánlani tudom, főleg a Rubin pöttyös és persze az írónő kedvelőinek! :)

Te is olvastad? Mit gondolsz róla? :)

Szép napot!

Lorelei :)

2 megjegyzés: