Sarah J. Maas Heir of Fire

by Lorelei június 01, 2015 0 megjegyzés 2015 angol high fantasy ifjúsági kaland mágia romantikus Sarah J Maas

A fülszöveg és az értékelés cselekményleírást tartalmazhat az előző részekre nézve!

A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…

A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel és a szíve is majd megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alkut és képes-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?

A könyv az Üvegtrón sorozat 3. kötete. A Crown of Midnight vége egyszerűen annyi kérdést hagy maga után, hogy az ember alig bírja kivárni a folytatást. Bár ha belegondolok, ez mindegyik részre igaz. :D Nem is értem, hogy miért vártam több, mint fél évet az elolvasással. Valahogy itt is úgy voltam vele, hogy nem örültem annak, hogy Celaena távol van az otthonától és szeretett álompasijainktól. Féltem, hogy nem fog "működni a kémia".

A történet pár héttel a második után játszódik, ugyanis Laena már megérkezett úti céljához. Lássuk be, hogy elég rendesen szenvedett és csak ivott. Nem aggódtam amiatt, hogy lassan indulnak be az események, mert mindegyik könyvben eddig így volt. Ám valamiért végig egy tipikus "sorozat második része" érzés volt bennem, ami miatt azért csalódtam. Bár inkább úgy fogom fel, hogy megalapozunk valami nagyot.

Most, hogy több helyszínen játszódik a cselekmény, szemszögekből is többet kapunk. Van itt Dorian

szemszög, akinek félelmeit élhetjük át, valamint apró próbálkozásait, hogy túllépjen Laenán. Aztán kapunk Chaol nézőpontot is, aki egy új karakter Aedion után nyomoz (már amikor nem szerelmi bánata van). Ő nem mellesleg Laena unokatestvére is egyben. Érdekes volt látni a dolgokat egy boszorkány szemén keresztül is, ő lenne Manon, akinek története leginkább az Így neveld a sárkányodatra emlékeztet.

Megkaptuk még Rowant is, aki amolyan irányjelző főhősnőnk számára. Nem tudok elmenni amellett a kép mellett a fejemben, hogy Rowan kicsit Yodás. Hisz ő segít Laenának abban, hogy magához térjen, hogy fogadja magába és ölelje magához a képességeit. 

A hosszabb változatú fülszöveg első pár szava, 'lost and broken' nagyon jól jellemzi az egész könyvet. Elég sokat kellett várni arra, hogy a szereplők végigmenjenek fejlődésük útján, hogy egy hatalmas robbanás ígéretével befejezzék e könyv történetét. Bizony, kicsit úgy éreztem magam, mintha kívülről figyelném, ahogy a karaktereket beültetik egy sötét szobába, hogy nézzenek mélyen magukba, szedjék össze magukat, mert a vihar közeleg, már itt is van, néha észrevehető a dörgés és villámlás csatája. 

“She has no hope, Prince. She has no hope left in her heart. Help her. If not for her sake, then at least for what she represents—what she could offer all of us, you included.”
“And what is that?” he dared ask.
Emrys met his gaze unflinchingly as he whispered, “A better world.”
(-Nem maradt benne remény, Hercegem. Nem maradt remény a szívében. Segíts neki. Ha nem is őérte, hát legalább azért, amit képvisel - amit mindannyiunknak ajánlani tud, téged is beleértve.
-És mi lenne az? -kérdezte.
Emrys rezzenéstelenül állta a tekintetét, ahogy azt suttogta, -Egy jobb világot.)

Egyébként az új szereplők közül Aediont és Rowant megszerettem, Manont csak annyira, amennyire megismerhettük egy valakit pedig az elején már ki nem állhattam. Olyan, mintha az ő történetük felépítése közben kicsit elvesztek volna a megszeretett szereplőink. 

Sokáig nem értettem mit szeretnek annyian Rowanben. Ítélkeztem, ahogy ő is, anélkül, hogy a teljes történetét ismerném. Viszont csak megolvasztgatta a szívemet a jéghegy. Aediont, Abraxost imádom, Lady Mariont megsirattam , örülök, hogy ennyi mindent megtudtunk Laena múltjáról és vele együtt teljesedhettünk ki, elfogadva a sorsát, csakúgy, mint Dorian. A néppel együtt borzadtam el és lélegeztem fel. 

A végén pedig lélekben én is ott álltam abban a szobában, azok mellett, akik az első tagjai az udvarnak, ami a változást elhozza . 

"Yet this was not the end—this was not her end. She had survived loss and pain and torture; she had survived slavery and hatred and despair; she would survive this, too. Because hers was not a story of darkness."
(Ez még nem a vég volt, legalábbis nem az övé. Túlélt veszteséget és fájdalmat és kínokat; túlélt rabszolgaságot és utálatot és kétségbeesést; ezt is túléli. Mert az ő története nem a sötétségé volt.)

Összességében ez a rész inkább lelkiekben fejlődött. Rengeteg dolgot említhetnék még, talán csak azt bánom, hogy olyan távolinak éreztem ezt a kötetet. A sok tűz és láng közepette nem vert hevesen a szívem vagy izzadt a tenyerem ahogy eddig, viszont a legjobbakra számítok a Queen of Shadowstól! :-)

Ha olvastátok, nektek hogy tetszett? Kérdésed van? Tedd fel nyugodtan! :)

Szép napot!

Lorelei :)