Victoria Schwab: Az ​Archívum (Az Archívum #1)

by március 08, 2017 0 megjegyzés

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Victoria Schwab neve most már évek óta csak pozitív élmények kapcsán jön velem szembe. Ötletem sincs, hogy miért halogattam ennyi ideig a könyveit, ugyanis amit eddig kaptam tőlük, az szinte varázslatos.


Mac a szüleivel egy szörnyű családi tragédia után elköltözik, méghozzá a hotelből lakásokká átépített Coronadóba. A hely számos titkot és még annál is érdekesebb lakókat rejt magában. Az épület megtestesít mindent, ami egy régi, dohos, kísértetekkel teli szálloda említésekor csak az eszünkbe juthat. A könyv legnagyobb hazugságait azonban mégis főhősünknek kell kreálnia. Ugyanis nagyapja ráhagyta Őrzői tisztségét, amit titkolnia kell szerettei elől.


Az Archívum befejezése után valami miatt hiányérzetem volt, amire nem igazán tudtam magyarázatot találni. Viszont tény, hogy a világfelépítése eléggé elképesztő és kárpótolt minden másért. Képzeld el, hogy a halálod után életed pillanatai részletesen szerepelnek egy mappában. Na most, ez nem úgy néz ki, mint egy szokásos mappa, hanem mint egy test, mint te. Ő a Történet. Amikor pedig meghalsz, életed egy példánya bekerül az Archívumba, ahol a Könyvtárosok felelnek értük. Azonban néhány Történet felébredhet és a Sikátorban kóborolnak egészen addig, amíg megőrülnek vagy kijutnak az Odakibe, vagyis a világunkba. Az Őrző feladata, hogy mindezt megakadályozza. Ehhez egy kulcsra van szüksége, no meg arra, hogy megtalálja a megfelelő ajtókat. Vannak itt még Alakulati tagok, társak és rengeteg szabály, ami egy hihetetlenül komplex világot nyit meg előttünk.

Nagyon szerettem Mackenzie karakterében, hogy bátor, vakmerő, eszes és szókimondó. Csupán a nagyfokú bizalmatlanságát nem tudtam megérteni. Tény, hogy az ember csak saját magában bízhat, de Wes számtalanszor bebizonyította az ellenkezőjét. Wesley a Coronado egy különc kiegészítője, bár annyi furcsaság között már inkább átlagosnak számít. Imádtam a humorát és a nyitottságát, viszont mindent egybevéve alig tudtam meg valamit róla és ezért a semleges szereplők közé tenném. Remélem, hogy ez a folytatásban változni fog és jobban beleláthatok majd a fejébe. Roland, az Archívum nagy tiszteletnek örvendő könyvtárosa, akiről egyből a David Tennant által megformált tornacipős Doki jutott az eszembe. Különösen az igazságérzetét szeretem. Ugyan betartja a szabályokat, de eléggé ruganyosnak képzelheti el őket, csakhogy megtehesse azt, ami szerinte helyes. Számos karaktert a szívembe zártam még és összességében nagyon szerethető szereplőkkel van tele a könyv.


Szerencsére nem olvadtak szét a lapok a romantikától, helyette viszont egy fordulatos, csavaros és gyorsan olvasható történetet kaptam. Mackenzinek nincs egyszerű dolga, ugyanis szépen lassan egy megoldandó rejtély bontakozik ki előtte. Folyik itt vér, ármánykodás, valamint gyilkosságok is. Majdnem elfelejtettem, milyen jó érzés, amikor arcul vág egy könyv a meglepetéseivel. Viszont a hiányérzetet a lassú kezdésnek tulajdonítom. Az egy dolog, hogy szépen lassan megismerjük Mac világát és belelátunk a hétköznapjaiba, de mire a bonyodalom kibontakozik, az rengeteg időbe telt. Hiába faltam a sorokat, sokáig úgy éreztem, hogy egyáltalán nem történik semmi, hogy nem látom, mi akar kisülni az egész könyvből.

Ritka kincs a kortárs könyvek között ez a sorozat. Kár a karakterekért, nekem ők kicsit gyengének hatottak a világ mellett, de legalább van hova fejlődniük a Felszabadulásban.

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

Lorelei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése