A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.
A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…
A bejegyzés az első részre nézve cselekményleírást tartalmazhat!
Jodi Picoult az egyik kedvenc írónőm, a közös lányával alkotott első könyv, a Sorok között pedig levett a lábamról. A folytatást alig vártam, mindig izgalmas olyan regényeket olvasni, ahol megtudhatjuk, hogy mi történik a boldog befejezés után. Hisz az mind szép és jó, ha főhőseink beteljesítik a végzetüket, ám felmerül a kérdés: őket is utoléri a való élet? Hatalmas köszönet az Athenaeum kiadónak, amiért már a megjelenés előtt szerencsém volt az anya-lánya páros újabb remekművéhez!
Megmondom őszintén a fülszöveg közel sem annyira figyelemfelkeltő, mint azt a történet megérdemelné. A Lapról lapra ugyanis sokkal többről szól, mint egy mese. A rengeteg tanulság és elgondolkodtató sor egy sokkal fantasztikusabb szintre emelte a sorozatot, már ha az egyáltalán lehetséges! Pont a semleges leírás miatt gondoltam úgy, hogy itt csak húzzuk az eseményeket, de nem! Végre nem csak a cukormázas szerelemnek jutott hely, hanem igazán izgalmas és fordulatos, drámai cselekményeknek is. A Sorok között valljuk be, kicsit kiszámíthatóra sikeredett, de az írópáros újabb műve, már sokkal több csavart tartogatott.
Oliver –Edgarnak kiadva magát- próbál beilleszkedni a hétköznapokba, ami nagyon sok humoros szituációt szül. Pláne, amikor ismerkedik a modern technológia, oktatás és azon belül is a társadalmi hierarchia szépségeivel. Delilával számos összetűzésbe keverednek, amik eleinte zavartak, ám mindez elenyészővé vált a későbbi történésekkel szemben. A harmadik szemszöget ezúttal Edgar személye biztosítja, így látjuk, mi zajlik éppen a Sorok közöttben. Megalkotta a számára tökéletes világot, amelynek ő lett a szó szerinti főhőse, ám mégsem boldog. A lakhelyéül szolgáló mesekönyv már nem olyan népszerű, olvasó ki sem nyitja. Az álompárnak nincsen rá szüksége, hisz nekik megvan mindenük. Egészen addig, amíg egy váratlan esemény miatt minden felborulni látszik.
Olivert nagyon megkedveltem ebben a részben, végre karakteréhez igazán méltóan viselkedett! Az előző kötetben kicsit nyámnyilának és elveszettnek tűnt, de most nagyon szépen megállta a helyét szinte minden helyzetben. Hasonlóan érzek Edgarral kapcsolatban is, aki eddig semleges volt nekem. Most szerencsére jobban megismerhetjük. Csak úgy gyűlnek az álompasik! Delila kevésbé bizonytalan, kapott egy kellemes magabiztosságot. Jules pedig hozta a megszokott színvonalat, imádom a csajt és a megszólalásait. Egyszerűen fantasztikus mind a mese- mind pedig a valóságbeli szereplőgárda. Nem volt egy olyan személy sem, akit ne zártam volna a szívembe, beleértve a ”negatívakat” is.
Nagyon tetszett, hogy valós problémák is helyet kaptak a könyvben. A karakterek közül többeket ért már gyász, így kaphattunk kicsit abból, hogyan birkóznak meg vele hőseink. Jodi Picoult regényeiből amúgy sem maradhatna ki a torokszorító érzés. A főzetbe került még nagy adag bátorság, amit megfűszereztünk egy cseppnyi önfeláldozással. Nem hagyhattuk ki a kitartást, valamint a kreativitást sem. Az összefogás adja meg az igazi erőt, amit a bájital, vagyis a Lapról lapra nyújt.
A hisztis helyzetek és a tini drámák, no meg 1-2 komolytalanság kimaradhatott volna belőle, de elfér a nagyon szép illusztrációk és olvasónak szóló jegyzetek mellett. Utóbbiak számomra nagyon is elgondolkodtató kérdéseket képviselnek, szerintem remek ötlet volt beletenni őket. Kicsit úgy éreztem tőlük, mintha a regény nekem is megszólalna, hozzám is beszélne.
Bátran ajánlom a sorozat 2. kötetét, szerintem sokkal jobbra sikeredett elődjénél!
Lorelei
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése