2016. augusztus 3., szerda

Rachel Van Dyken: The Consequence of Loving Colton (Consequence #1)


Milo Carónak hívnak és be kell vallanom valamit. Ötéves korom óta bele vagyok zúgva Colton Mathews-ba. Tudhatta volna, hogyha megosztja a sütijét egy cukormániás kis szörnyeteggel, annak meglesz a hatása – egyenesen megpecsételte a sorsát. Így ha azt nézzük, hogy monoklija van, sántít, kis híján elüti egy autó és még egy másik személy haláláért is majdnem felelős, akkor igen, az az ő hibája. Nem az enyém.
Meggyőztem magamat arról, hogy ez a hétvége más lesz. Hazamegyek a bátyám esküvőjére, mosolyogni fogok és Colton majd a karjaimba borul. Összeházasodunk, lesz öt gyermekünk, akikkel aztán egy folyóparti házban élünk és lesz még egy Scratch nevű kutyánk is (láthatóan minden apró részletre gondoltam).
Ám mi történt valójában? Képen töröltem a bátyámat, Colton megcsókolt, hogy aztán bocsánatot kérjen érte, én pedig azt hazudtam, hogy van egy pasim, akivel most mindenki találkozni akar.
Azt mondják az elmebajt mindig megelőzi a nevetés –kac,kac. Én csak a bátyám legjobb barátját akartam… helyette egy börtönben kötöttem ki.
Legyen ez egy tanulság a számotokra: az élet ritkán alakul úgy, ahogy szeretnétek.
Átkozott süti.

Rachel Van Dyken az az írónő, akinek a könyveivel már nagyon régóta szemezek, ám eddig még egyikhez sem volt szerencsém. Azt hiszem a The Consequence of Loving Colton után a helyzet nagy fordulatot vesz majd. Egyszerűen imádtam minden sorát. Számtalan moly írta, hogy sokat nevettek rajta, valamint azt is hangsúlyozták, hogy mennyire fantasztikus egy olvasmány. Egészen Milo és Colton sztorijáig én sem hittem, hogy lesz olyan regény, amin hangosan felnevetek majd. Hát @pveronika, nem kell megvenned tőlem ezt a példányt az biztos. :D


Az alaptörténet önmagában nem rejt nagy újdonságot, azzal nem váltaná meg a világot. Milo szerelmes a bátyja legjobb barátjába. Velük karöltve élt át mindent, együtt ökörködtek, nőttek fel. Mielőtt a lány egyetemre menne, átélnek egy érzelmes közös pillanatot, ám úgy tűnik ez a láng ki is hunyt. Évekkel később a bátyja esküvőjén azonban újra felélednek a szikrák és a tűz felemészt mindent. Na, de még mennyire!

-Te vérzel.
-Hol? -Megérintettem az államat, majd az ajkamat és amikor elhúztam a kezem, az ujjaim véresek voltak.
-Orrvérzés! -kiáltotta Max, majd lépett egyet az asztal felé, de először térdre borult, majd a hátára. Eszméletlenül. Teljesen kiütve.
A könyv olvasása közben végig úgy éreztem, mintha egy romantikus vígjátékot néznék. Szinte filmszerűen láttam magam előtt az eseményeket. Hogy mennyi –már elnézést- hülyeség és baromság megtörténik ezen a pár száz oldalon, te jó ég! De csakis a legjobb értelemben. Szinte egy pillanatnyi nyugalmam sem volt, annyit nevettem. És igen, hangosan! A könyv titka a szereplők személyiségében, a humoros, cikis helyzetek abszurditásában rejlik. Emlékszem, először nyáron olvastam, amikor jó szokásom, hogy a wc-n olvasva menekülök el a szúnyogok elől (ennek megvan a maga érdekes és külön története! A következőt képzeljétek el. Ártatlanul olvasok, aztán nekiállok nevetni, kacagni majd röhögni, de olyan módon, hogy az már inkább fuldoklás. A könnyeim potyognak és eljutottam arra a szintre, hogy már annyira gáz módon tör fel belőlem a nevetés, hogy azon röhögök tovább. Kidőltem a wc ajtón és anyukám csak annyit kérdezett: Dóri, hát neked meg mi bajod van?! Remélem az alattunk élő összes lakó végighallgatta a műsoromat és elgondolkodott azon, hogy elment-e az eszem).

Visszatérve a könyvre. Milo az a karakter, aki tudjátok, fiúk mellett nőtt fel és ezért állandóan bizonyítani akar. Éppen emiatt nagyon tökös, nem fél kiállni magáért vagy akár versenyezni a legidétlenebb dolgokban a srácokkal, beszólni másoknak vagy éppenséggel behúzni valakinek. Ugyanakkor legbelül bizonytalan és félénk. Nagyon jól tud improvizálni, hihetetlenül élveztem, amikor ebből indult ki egy nevetséges szituáció.

Max egy kést csúsztatott Jason felé és bátorítóan bólintott. Jason úgy nézte, mintha komolyan megfontolná hogy elvágja a ribanc torkát, de Colton higgadtan elvette a fegyvert és az ölébe tette.
Coltont is egyszerűen imádtam. Amikor féltékenykedett, akkor különösen. De ajj Jasont is. Szegény, nagyon pórul járt. Ő a vőlegény, de annyira szerencsétlen, hogy csoda, hogy túlélte a könyvet. Max pedig (Milo legjobb barátja), nos ő egy külön szintet képvisel a szívemben. Nem tudom már fokozni, mennyire lenyűgözött ez a hármas. Hatalmas plusz pont jár szinte mindenért, de külön örültem annak, hogy nem volt szerelmi sokszög.

Olvassátok, olvassátok! Fenomenális, fergeteges, csúcs szuper és még nagyon-nagyon-nagyon sok pozitív jelző! A végén már erőm nem volt nevetni, ha pedig volt is hibája a regénynek, hát az örömkönnyeimtől nem vettem észre.

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése