Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Séverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete…
Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

Először a gyönyörű borító, utána pedig a fülszöveg utolsó mondata ragadott meg igazán, imádom a lélektani krimiket. Általában nem kezdek el rettegni természetfeletti történetektől, azonban a pszichopata sztorik már más kérdést képviselnek. Beleborzongok a gondolatba, hogy minden, ami a könyvben lejátszódik, az velem is megtörténhetne. Egyre több tehetséges magyar íróhoz van szerencsém, így mindent összevetve nem volt kérdés, hogy belevágok Kóbor Barbara regényébe. Az Athenaeum kiadónak köszönhetően, pedig minderre még a megjelenés előtt lehetőségem volt.


Séverine az álmaiba menekül a való élete elől. Ami izgalmas kalandnak indult, egy rémálomba fulladt. A férfi, akivel viszonyba keveredett, a férje lesz, ám a boldog házasság messze elkerüli őket. Frédéric irányításmániás rideg ember, aki minden hibájáért a feleségét okolja, így próbálva manipulálni és tönkretenni őt. A nő azonban a gyereke miatt nem mer lépni, mély depresszióba zuhan. Úgy gondolja, ha a fia elég idős lesz, majd elmenekül ebből a házasságból, ám addig még évek vannak hátra. Ezért eltervezi, hogy amíg a férje távol van, megszerzi magának, ami kijár neki. Elmegy bulizni egy barátnőjével, ám az este nem várt fordulatot vesz. Élete borzalmai tovább folytatódnak.

Séverine személye a történet elején nagyon távol állt tőlem. Aztán egyre inkább megismertem a helyzetét és végül teljes mértékben megértettem a vágyait, de valamiért akkor is furcsa maradt a számomra. Biztos azért, mert egyrészről el sem tudom képzelni, milyen lehet az ő bőrében élni. A tökéletesség látszatát mutatja a világ előtt, miközben a saját élete, a gondolatai, az álmok elérhetetlensége tönkreteszi őt. A fiáért egyszerre meg is tenne mindent, meg nem is. Félrelépne, de mégse. Másrészről viszont éppen azért, mert minden érzést ellök magától, egy porhüvely maradt csupán. Az biztos, hogy szegény nagyon sérült lelkileg, a sok negatív élmény mellett, azért szerencsére fel-felcsillan a remény is.


Mivel Frédéricet egyre jobban és mélyebben megvetettem, annyira örültem, hogy Séverine végre kikapcsolódik a barátnőjével, de nem gondoltam, volna, hogy az életében ennyi borzalom után, még megtörténik vele mindaz, ami szilveszter éjjel. Attól a naptól kezdve hihetetlenül izgalmas fordulatot vesznek az események. Pörög a nyomozás, egymást váltják a könyv lapjai. Nagyon kíváncsi voltam, ki, esetleg kik állnak a háttérben és mi volt a céljuk az egésszel. Közben aggódtam az újságírók miatt, no meg persze ott volt még a férjtől való megszabadulás kérdése is.

Ami nekem hiányzott, hogy a tettes fejébe belelássak. Így is volt jó pár olyan jelenet, ami megpörgette a szívemet, de mégsem rettegtem annyira, mert nem ismertem a képtelenséget és a mélységet a férfi őrültsége mögött. Ide kapcsolódik a másik, hogy az a bizonyos este is viszonylag rövidre és feszültségmentesre sikerült. Kicsit lezáratlannak éreztem a regényt, egy-két helyen még kibővítettem volna.



Talán emiatt számomra a könyv legnagyobb lélektani bűnözője egyértelműen Frédéric volt. A hozzá hasonló alakokkal nem merem leírni, hogy legszívesebben mit csinálnék, de ő az egyértelmű pszichopata, aki kezelésre szorul. Bele sem merek gondolni, hogy hány nő esik áldozatul a hozzá hasonló vadbarmoknak a mindennapi életben is. Nem néztem utána, így nem tudom, hogy létezik-e ilyenfajta segélyszervezet, de a megerőszakolt nőké mellett, a Séverine-hez hasonlóan járt nőknek is kellene segítséget nyújtani.

Nem hosszú a könyv, így ez sem akadály abban, hogy elolvasd. Én mindenképpen bátorítalak. Rengeteg dologra felhívja a figyelmedet. Hangsúlyozza, hogy sokszor a rendőrség is tehetetlen. A feleségekkel mennyire kegyetlenül bánhatnak a férjeik, mennyi lehet a segítség nélkül élő háziasszony, aki senkihez nem fordulhat. Esetleg nem is menekülhet, hiszen ott van mindennek a közepén egy gyermek is. Kiemeli, hogy egy mekkora bizalmat helyezünk a szórakozóhelyeken egy ismeretlenbe. Na ezért lélektani krimi ez, mert a való életről szól, aminél félelmetesebb kevés van.

Lorelei

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Allan Pease: Testbeszéd

Jessica Townsend: Morrigan ​Crow négy próbája (Nevermoor #1)

Christelle Dabos: A ​tél jegyesei (A tükörjáró #1)