Victoria Schwab: Felszabadulás (Az Archívum #2)

Mackenzie ​Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.

Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?

A bejegyzés cselekményleírást tartalmazhat az előző részre nézve!

Ugyan az Archívum levett a lábamról, az írónő pedig megvett kilóra, valami üresség maradt bennem. Ám a Felszabadulás minden várakozásomat felülmúlta és olyan folytatást rakott elém, amitől csak a fejemet kapkodtam.


Az események pár héttel azután folytatódnak, ahol Az Archívum leköszönt. Egy-két részletet utólag, a Papival való emlékek leírásának helyén ismerünk meg. Mac azt állítja, hogy túltette magát a halál közeli élményein, Owen árulásán, az Archívumot érintő csalódásán, de minden jel az ellenkezőjére utal. Rémálmai vannak, a fáradtságtól pedig sokszor már meg sem tudja különböztetni a képzeletet a valóságtól. Óvni próbálja a szeretteit, de ahelyett hogy sikerrel járna, csak fokozza az aggodalmaikat és a hazugságok szépen lassan sarokba szorítják. Ehhez hozzáadódik, hogy emberek, akik valamilyen módon Mackenzie-hez köthetőek, rejtélyesen eltünedeznek.


Sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Kezdetnek az ragadott meg, hogy Mackenzie nincs jól. Félre ne érts, nem élvezem, ha egy szereplő szenved (jó de, kivéve, ha utálom), viszont végre valóságos reakciót kaptam egy életveszélyes szituáció következményeként. Nem az történt, hogy Mac felállt, megrázta magát és sétált tovább, hanem komoly gondjai vannak a feldolgozással és továbblépéssel, ami miatt megkérdőjelezi a saját józan eszét is. 

A szülei egyre szigorúbban fogják Macet, hogy biztonságban tudhassák egyetlen életben maradt gyereküket. Igazából velük most sem voltam teljes mértékben kibékülve. Nekem az nem szülői gondoskodás és odafigyelés, hogy megkérdezem a gyerektől vacsora közben, hogy milyen volt a napja és ennyi. Az sem megoldás, hogy vigyük el a pszichológushoz és ő majd helyrerakja. A probléma ott gyökerezik (legalább is szerintem), hogy Ben halála után mindenki külön próbálta kezelni a gyászt és a saját állítólagosan működő megoldásukat akarták ráerőltetni a másikra. Lásd költözés, pszichológus, félrevonulás. Teljesen szétesett a család és az amúgy is titkolózó Macnek semmi oka nem volt arra, hogy ha csupán bizonyos mértékben is, de megossza a gondjait a szüleivel. Talán kicsit Roland pótolta neki Papit és az atyai gondoskodást, akihez ha végső esetben is, de segítségért fordult. A könyvtárost ebben a részben is imádtam, sőt sajnálom, hogy egy idő után keveset kaptunk belőle. Még benne is rengeteg a potenciál.


No és igen, a romantika is erősebben megjelent ebben a regényben, viszont nem volt fullasztó vagy nyálas vagy idegtépő. Wesley karakterét semlegesként címkéztem fel az előző részben, most viszont nagyon megkedveltem. Még annak ellenére is, hogy lényegesen több háttérinformációval a Felszabadulásban sem lettünk ellátva. Viszont a törődése, ragaszkodása és hűsége Mac iránt annyira nyilvánvaló és érezhető, hogy semmi kétségem nincs afelől, hogy tökéletes fictional boyfriend alapanyag.

Kaptunk pár új mellékszereplőt is (ha már Nix úr kimaradt ebből a részből). A Hyde Gimi diákjai közül szerintem mindenkit a szívembe zártam, az Archívum dolgozóinak nagy része viszont maradt semleges. Rengeteg szálon fut a történet, mégsem ül el egyik sem, vagy érződik soknak/kevésnek és ahogy összeérnek, az valami hihetetlen. Többször is elkapott a fangörcs, vagy éppen attól féltem, hogy annyira izgalmas rész jön, hogy nem fogom tudni abbahagyni az olvasást, pedig teendő az akadt bőven.

Bátran ajánlom a folytatást is, hiszen kalandokban nincs hiány most sem, a szereplők csak fejlődtek Az Archívum óta a háttérvilág pedig továbbra is csodálatos. Hatalmas kedvenc lett!

A könyvet köszönöm szépen a Főnix Könyvműhelynek!

Lorelei

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Allan Pease: Testbeszéd

Jessica Townsend: Morrigan ​Crow négy próbája (Nevermoor #1)

Christelle Dabos: A ​tél jegyesei (A tükörjáró #1)