Jenny Han: Always ​and Forever, Lara Jean (To All The Boys I've Loved Before #3)


Lara Jean levélíró napjainak nincs vége az A fiúknak, akiket valaha szerettem váratlanul megjelent folytatásában. 
Lara Jean keresve sem kívánhatott volna tökéletesebb végzős évet. Fülig szerelmes a barátjába, Peterbe; az apukája végre kész újraházasodni a szomszédjukkal Ms. Rothschilddel és Margot is éppen hazajön a nyári szünetre és az esküvőre. 
Ám a szél a változás ígéretét hordozza magával. Mialatt Lara Jean élvezi az életet és lefoglalja édesapja esküvőjének szervezése, a mindennapjait beárnyékolják az élet nagy döntései, amelyek meghozatalra várnak. Közülük pedig a legsürgetőbb, hogy hol is tanuljon tovább és annak következményei a Petterel való kapcsolatára nézve. Egyszer már átélte ezt a fájdalmat Margot szemén keresztül most viszont Lara Jean ideje következett el: érettségizni fog és hátrahagyva családját –és talán szerelmét is –egyetemre megy. 
Amikor a szív és az agy külön utakon jár, melyikre kellene hallgatnod? 

Lara Jeannel érdekes a kapcsolatunk. Az első részre még nagyon kíváncsi voltam, de annak ellenére, hogy már a második könyv sem nyújtott semmi különösebbet, mégis képtelen voltam ellenállni a befejező kötetnek. Igazából semmiben sem érzem kiemelkedőnek ezeket a regényeket, de lehet, hogy mégis ezért vonzanak annyi embert. 


Főhősünk megkezdi végzős évét és egyre nagyobb nyomás nehezedik rá. Peterrel egy egyetemre jelentkeztek, ám a fiút már fel is vették sportösztöndíjjal. A felvételi jelentkezéskor LJ minden tőle telhetőt megtett, hogy a lehető legtökéletesebb összképet nyújtsa. Akkor semmi sem állhat a Peterrel közös jövőjének útjába, igaz? Eközben édesapja és Ms Rothschild kapcsolata újabb szinteket lép, aminek Margot nem feltétlenül örül. Nagyon nehéz bármit is írni ezekről a regényekről spoiler nélkül, hiába lövi le őket az írónő az elején, úgy érzem, túl sokat árulok el, ha részletekbe bocsátkozom. 

Az a helyzet ezzel a sorozattal, hogy jókor kell olvasni ahhoz, hogy ne csak ráfogjuk, hogy semmi nem történik benne. Tudjátok miért szeretem ezt a sorozatot? Mert nagyon is valós tini problémákat mutat be egy teljesen értelmes lány szemén keresztül. Gimis kínoskodás, első szerelem drámái és továbbtanulás. Vajon meddig tart az első igazi fellángolás? Tényleg igaz, hogy nem érdemes arra alapozni a jövőnket, mondván úgysem tart sokáig? Olyan nagy gond, ha az ember úgy próbál racionális döntéseket hozni, hogy közben a szívével is kompromisszumot akar kötni? A könyv egyik fő témája azt feszegeti, hogy az egyetemi jelentkezést mennyire kellene befolyásolnia a szívnek. 

Sose mondj nemet, ha valójában igent mondanál.
Szerintem LJ gondja igenis valós. Peter nem olyasféle pasi alapanyag, akit minden második kis ABC-ben be lehet szerezni. Adottságai ellenére nem egoista, sőt, teljes mértékben Lara Jean körül kering, akár egy hold. Érdeklődik a hobbijai, tanulmányai iránt, a lány családja is teljes mértékben befogadja, hiszen gondoskodó és odaadó. Adott egy teljesen tökéletes helyzet, akkor félre kell dobni csak azért, mert lehet nem tart örökké?

Amikor pedig az olvasó is küzd akárcsak hasonló problémákkal is, akkor talál egy közös hangot a főszereplővel. Ehhez pedig nem kellenek lehetetlen tulajdonsággal rendelkező tökéletes főhősök, akik hatalmas jellemfejlődésen keresztül esnek át. Hiszen valljuk be, mi sem változunk egykönnyen és Lara Jean sem. Csupán kell egy kis lelki navigátor, aki elhiteti velünk, hogy igenis van megoldás a sanyarú olvasó helyzetére. Számomra ebben rejlik Jenny Han sorozatának ereje és késztet folyton arra, hogy csak faljam a sorokat. 


A karakterekkel továbbra is könnyű azonosulni, viszont Margot még mindig nem tudtam a szívembe zárni. Valamiért folyton baja van mindennel és mindenkivel az összes részben és emiatt borzasztó mód idegesít. Ám imádtam LJ családjának közös pillanatait, bárcsak mindenkinek ilyen összetartó és szerető támogatás jutna! Külön örültem annak, hogy Ms Rothschild sem egy undok mostohaanyát képvisel, hanem igyekszik a család értékeit megőrizve szépen lassan beépülni a Song lányok közé. LJ és én kicsit hasonlítunk abban, hogy mindketten szentimentálisan ragaszkodunk az utolsó dolgokhoz, így teljes mértékben átéreztem végzős évének pillanatait, amelyekben igyekezett megragadni valami monumentálisat. Valamit, ami epiccé és időtlenné teszi az emlékeket és élményeket. 

Véleményem szerint a könyv vége sikeredett eléggé összecsapottra, meg úgy összességében teljesen más történet felépítést képzeltem el a legelején. Ez kicsit csalódást keltő volt számomra, de összességében pozitív élményem maradt a harmadik kötet végén. Ha az első két rész tetszett, ebben sem fogsz csalódni.

Lorelei

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Allan Pease: Testbeszéd

Jessica Townsend: Morrigan ​Crow négy próbája (Nevermoor #1)

Christelle Dabos: A ​tél jegyesei (A tükörjáró #1)