2017. július 24., hétfő

Cinda Williams Chima: Lángvető (Megrendült királyságok #1)

Hán ​sarja Adrián, röviden Ád, Zordonföld uralkodóházának sarja, a Szürke Farkas vérvonalának őrzője. Gyógyításra képezték, nagy varázserővel rendelkezik és bosszúra szomjas. Sokáig bujkálnia kellett, mivel egy gyilkosságsorozat veszélybe sodorta az egész birodalmat, most azonban kevés választja el attól, hogy végezzen az öldöklések felelősével, Elán kegyetlen királyával. Hamarosan gyötrő kérdéssel kell szembenéznie: képes-e az erejét a gyógyítás mellett pusztításra is használni? 
Lángszín Szonja egy delphi kocsmáros lánya, a tarkóján különös mágusjellel, amiért egyesek képesek tűvé tenni érte a Hét Királyságot, sőt talán az egész világot is. Amikor hajtóvadászat indul ellene, Szonja úgy véli, hogy a dolognak több köze van a szabotőr tevékenységéhez, semmint a születéskor kapott átkához. Szonja ugyanis robbantó a bányában, aki lelkében sárkányokkal társalog. Nem kaphatják el, ezért kénytelen menekülni. 
Ád és Szonja útja a hatalmas birodalom különböző szegleteiből indul, de miután Elánban összetalálkoznak, minden megváltozik. Nem csak egymást menthetik meg oly módon, ahogy soha nem gondolták volna, de talán még a reményt is felébreszthetik a kietlen vidéken. 
A Lángvető nagy ívű és lélegzetelállító fantasy a többszörös New York Times Bestseller írónő, Cinda Williams Chima tollából, aki ezzel végre Magyarországon is bemutatkozik. Gonosz erők és bizonytalan próbálkozások ütköznek meg, sárkányok sziluettje hasítja az égboltot, barátok és váratlan szövetségesek fognak össze, titokzatos mágusok járják a vidéket, és még egy császárnő is készülődik valahol a távolban, minden tengereken túl.

Cinda Williams Chima belopta magát a szívembe a The Demon Kinggel. Az írónő egy fantasztikusan felépített világot tár elénk mágiával, intrikával és őrületes csavarokkal. A Lángvető a Megrendült királyságok kezdő kötete, ami ugyanebben az univerzumban játszódik, csupán évekkel később. Annak ellenére, hogy még nem sikerült befejeznem a The Seven Realms-t, kérdés nélkül belevágtam az Agave kiadónál megjelent sorozatba. Tény, hogy ezzel számos fordulatot lelőttem magamnak, ám egyszerűen nem tud érdekelni, mert tisztában vagyok vele, hogy így is számos ámulatba ejtő kalandban lesz majd részem, ha visszatérek a The Demon King folytatásához.


Az írónő remekül megoldotta, hogy a több szálon futó a cselekmény egy bizonyos ponton gyönyörűen összefonódjon. Han (vagyis Hán, de a nevek lefordításáról majd később) családját komoly veszély fenyegeti. Egy szörnyű baleset hatására a fiú beleveti magát a mágia tanulásába és bosszút forral az ellen, aki elvett tőle mindent, vagyis Elán királya ellen. Hogyan vihetné véghez tervét? Ám nem ő az egyetlen, akinek az uralkodó okot adott a neheztelésre. Szonja különleges lány, hatalmas igazságérzettel, aki nem fél attól, hogy bemocskolja a kezét a céljai érdekében. Valami megmagyarázhatatlan lengi körül, de mi a háttere mindennek? Valaki pedig keresteti őt, de miért? A mellékszereplőink titkolóznak, emberek lázonganak. Látszólag mindenki fél a királytól vagy megveti mégsem lép senki. Háború közeleg vagy megváltás?


Nagyon szerettem a regényben, hogy okos. Teljesen logikusan van felépítve, a csavarokat pedig nagyon jól időzíti az írónő. A The Demon Kinggel ellentétben nem éreztem azt, hogy Chima végig csak építgetné a történetet és csak a végén dobja ránk a bombát, ugyanis közben is számos izgalmas jelenetben rághattuk le a körmeinket. Nem tudom, hogy az én agyam volt csupán fáradt, vagy alapból képtelen lettem volna arra, hogy előre lássam bizonyos szálak kimenetelét, de számtalan helyen meglepett az események alakulása. Egyszerűen annyira üdítő színfolt az írónő stílusa a mai ifjúsági fantasy felhozatalban, hogy ha lényegében semmiről nem szólna, azt is élvezném.

Ami picit kiakasztott, jobban mondva megakasztott a gördülékeny olvasásban, az nem más, mint a lefordított nevek borzasztó kavalkádja. Hanből Hán lett, de vannak még itt olyan csodák, mint Hanthalmi, Sors Rendel, Hőnsóvárgó, Karaj tehát csupa, csupa jóság. Egyrészt értem, hogy miért történt meg ez a borzalom, másrészt a fordítónak is akadtak nehézségei, amikor már végképp nem talált magyar megfelelőt valaki keresztnevére (szegény Angel), ezért simán meghagyta angolul, de helyileg meg magyarosította és a vezetéknév után tette. Ettől ritka fura lett. Sokszor a kiolvasásuk problémát jelentett.


A karaktereket nagyon reálisan festi le az írónő. Furfangosak, de azért nem tökéletesek, ők is hibáznak bőven. A mellékszereplőket szintén megkedveltem, végig kicsit rejtélyesek maradtak és nem tudtam eldönteni, hogy kinek is az oldalán állnak, mit titkolnak és milyen terveket szőnek. A főgonosz is kellően hozta a neki szánt szerepet, külön tetszett az, ahogyan ő fejlődött/leépült. Vele kapcsolatban azt nem értettem, hogy annyi balszerencse, véletlen és gyilkossági kísérlet után, miért nem gyanakodott gyakorlatilag mindenkire a környezetében? Teljesen szembemegy a logikával az, hogy ő teljesen új emberekben megbízzon. A fiatalsággal kapcsolatban az instalove akasztott ki rendesen. Egyrészt nagyon nem illett a történetbe, másrészt senki ne mondja meg nekem, hogy amikor Hán leírja a hölgy jellemét és még ki is emeli, hogy különösebben nem is találja szépnek, hangsúlyozza, hogy nem szimpatikus a másik pillanatban történik valami és hopp, két nappal később szerelemről beszélünk. Ugyan kérlek. Na. Azért na.

Helyenként kicsit érthetetlen volt, hogy akkor most mi hol van helyileg és ki hova tartozik, plusz a történelmük is bekavart, de lehet csak én voltam fáradt. Plusz, ami számomra szintén kilógott a könyv hangulatából az a dári papok csoportja volt. Egyszerűen annyira röhejes megszólalásaik voltak, hogy ahelyett, hogy ijesztő démonölők képében jelentek volna meg, csak a fejemet fogtam a jeleneteik közben.

Összességében remek sorozatkezdő kötethez volt szerencsém és bátran ajánlom Chima könyveit. Szerintem rettentő mód alulértékeltek pedig simán verné például a Falling Kingdomst is.

A könyvet nagyon szépen köszönöm az Agave kiadónak!

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése