Ransom Riggs: Lelkek ​könyvtára (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei #3)

by augusztus 17, 2017 0 megjegyzés

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában. 
A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa. 
Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és a még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt.

Anno a sorozat első részén érezni lehetett a bizonyos kezdő kötet feelinget, viszont az Üresek városa már levett a lábamról. A barátnőim közül mindenkinek más-más rész nyújtotta a legjobb könyvélményt, viszont egyikük sem rajongott a Lelkek könyvtáráért, emiatt kicsit félve kezdtem bele. Azonban összességében mind a lezárás, mind pedig a trilógia kielégítette minden molyvágyamat.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmazhat az előző részekre nézve!


A Lelkek könyvtára történetileg ott folytatódik, ahol az Üresek városa abbamaradt. Jacobék különleges barátait elrabolták a lidércek, ám neki és Emmának sikerült megmenekülniük Addisonnak köszönhetően. Arra is fény derült, hogy a fiú valamilyen úton-módon képes kommunikálni az üresekkel, mi több irányítani is őket. Ezt követően felkerekednek, hogy megmentsék a különlegeseket és az ymbryneket. Számos új helyet és szereplőt megismerhetünk, titkokra derül fény és a jó kis árulás sem maradhat el.


Ransom Riggs nagyon okosan ír. Az egész trilógia gyönyörűen fel van építve. Már az előző részekben is észrevettem, hogy hihetetlenül jól adagolja az információkat. A cselekményszál sem ingadozik, nincs unalmas rész, hiszen végig olyan lendülettel ír, ami ösztönöz az olvasásra. Mindig ad valami újat, legyen az egy helyszín, karakter vagy fogalom. Ebben a részben sem volt egyikből sem hiány. Nagyon könnyen beleéltem magam a világba, a leírások képszerűre sikerültek.

Az író olyan dolgokkal elő tudott állni, hogy csak kapkodtam a fejem mennyire találékony és logikus minden. Igen, talán tényleg ez a legjobb szó rá. Hogy logikus. A motivációk, a szálak elvarrása, a szereplők gondolkodása mind-mind egy kirakós egymáshoz tökéletesen illő darabjaivá váltak. Kiemelném, amit Ransom Riggs már az előző részben is hibátlanul megoldott, mégpedig a szereplők kezelését. Senki nem volt felesleges, mindenkit tudott hasznosítani és éreztük a fontosságukat. Tetszett, hogy ebben a kötetben lényegében félrerakja a karakterek nagy részét és csak akkor veszi elő őket, amikor tényleg szükség van rájuk. Ezért sem érződik senki feleslegesnek, nincsenek elpazarolt párbeszédek, mindig csak annyian vannak egy adott jelenetben, hogy kellő mennyiségű szerep jusson nekik.


Jacob továbbra is nagyon jó főszereplő, egyszerre képes bátran és félve cselekedni. Imádtam végigkövetni az ő karakterfejlődését, főleg ahogy kibontakozott. Emmának szerencsére kevesebb megszólalása volt, mint az előző kötetekben. Megmondom őszintén az Üresek városában kifejezetten irritált, ahogy beállították az örök optimista vezetőnek, holott sokszor halott álmokat dédelgetett. A Lelkek könyvtárában is sokszor a legabszurdabb helyzetekben elmosolyodott, viszont tényleg nem voltak felesleges erkölcsösködései. A Jacobbal való kapcsolata is háttérbe szorult, amiért külön pluszpont jár. Végre egy olyan sorozat, ahol a drámai világmegmentés közepén nem a szerelmi élet a legfontosabb. A mellékszereplők pedig továbbra is fantasztikusak voltak és a főgonosz se volt gagyi, jók voltak az indítékai és kellően megfélemlített mindenkit.

Azért fordulatokból és kiemelkedően akció dús jelenetekből sem volt hiány, úgy érzem, kellő helyett kapott benne mindkettő, sőt még a lezárás sem lett elkapkodva. A képek továbbra is adnak egy pluszt az élményhez, számomra sehol nem szakította meg az olvasási lendületet. Én teljes mértékben meg vagyok elégedve mindennel, ennél nyugodtabb szívvel nem is csukhattam volna be a könyvet és bátran ajánlom a sorozatot, szerintem egy próbát megér. Ransom Riggsnek sikerült úgy megalkotnia a trilógiát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

A könyvet köszönöm szépen a Kossuth kiadónak!

Lorelei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése