2017. szeptember 24., vasárnap

Alwyn Hamilton: Rebel ​of the Sands - A ​homok leánya (Rebel of the Sands #1)


Egy mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó. Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva, vagy nő. Amani Al’Hizáról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, a kisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: vagy megházasodik, vagy meghal. De aztán találkozik Jinnel, a karakán idegennel, aki tökéletes menekülő útvonalat tár elé. És bár éveken át ábrándozott Porfészek elhagyásáról, azt legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy egy mitikus lovon fog elvágtatni, vagy hogy egy idegen szökevény ismerteti majd meg vele az igazi sivatagot, aki eközben a szívét is ellopja.

Lassan egy éve csücsült a polcomon ez a szépség, mire végre belekezdtem. Ha egy pillanatra megállunk, hogy szemünkkel végigpásztázzuk a borítót, egyből átjár a könyv hangulata. Hihetetlenül gyönyörű és legalább annyira vonzza a tekintetet, mint az olvasót maga a történet. Bár több hónapot igénybe vett az elolvasása (ami mellesleg nem a regény hibája), elég volt 1-2 oldalt felfalnom, mire újra magába szippantott az események kavalkádja.


Amani menekülni szeretne otthonából, hogy eljusson Izmanba, ahol talán jobb kilátások várnak rá. Mindehhez pénzre van szüksége, amit leginkább kiváló lövészi tudásából szeretne összegyűjteni. Egy ilyen alkalommal találkozik egy különös külföldivel, Jinnel, akivel pillanatok alatt megtalálják a közös hangot. Azonban az események váratlan fordulatot vesznek és a képbe kerülnek lázadó hercegek, politikai és katonai viszályok a trón megszerzéséért, mindez pedig különleges lények és képességek világába burkolva. A sivatag legalább annyira perzselő és veszélyes, mint a játszmák, amikbe főhőseink kevertek minket.

Lelősz végre vagy mi lesz már?
A Rebel of the Sands tökéletes példa arra, amikor mind a külső mind pedig a belső hihetetlenül zseniális. Arra számítottam, hogy megkapom a szokásos kiszámítható egyveleget, csak most sivatagi köntösbe burkolva. Viszont a jelenetek csak úgy pörögnek, egyszerűen sose unatkoztam. Ha éppen nem valami akció volt, akkor a világgal ismerkedtünk, ami pedig szintén varázslatos és egyedi. Szinte megelevenedtek a különböző teremtmények, filmszerűen láttam magam előtt a régi idők történeteit, ami persze vidékről-vidékre eltér csakúgy, mint a valóságban. Minden annyira logikus, miközben sejtelmes is. Odakint akár esett, akár fújt a szél, amíg a könyv lapjai között éltem, én végig a sivatag perzselő forróságot éreztem.

Nagyon jók a karakterek. Amani egy belevaló és eszes csajszi, akinek konkrét elképzelései és elvei vannak, amikhez makacsul ragaszkodik, a körülötte lévő igazságokat pedig nagyon okosan csűri-csavarja. Ám nagyon sok YA főszereplővel ellentétben képes belátni a hibáit és változtatni azokon és önmagán, amikor az egyre szélesedő világ és újabb tényezők megváltoztatják a felállást. Kis könnyed hangvételű regénynek tűnhet, de azért helyenként vannak benne igenis elgondolkodtató kérdések. Gyanítom Jinért nagyon sokan odalesznek, a titokzatos, tökéletes álomkarakterért. Róla igazából több szót nem is ejtenék.

Nem akarlak felzaklatni vagy ilyesmi - mondtam, miközben próbáltam nyugalmat erőltetni a hangomba,- de észrevetted, hogy meglőttek?
Ami egy negatívumot fel tudok hozni és ez lehet, hogy az én figyelmetlenségemből, vagy abból a tényből adódik, hogy hónapokig húztam a regény befejezését, az az, hogy a vége felé, már egyes szereplőket nehezen tudtam beazonosítani. Nekem kicsit egybefolytak személyiségileg, hiába voltak meg a nevek, képtelen voltam hozzájuk karakterjegyeket társítani az egyértelműeket leszámítva. Sokáig a szerelmi szálat is le akartam húzni, megint az instalove feeling miatt, ám jobban belegondolva, több hónapot ölel fel a könyv, így meg végül is nem panaszkodhatok miatta.

Bár található benne pár klisés, előre látható jelenet, azért meglepetéseket is tartogatott a Rebel of the Sands. Voltak karakterek, akiknek váratlanul búcsút kellett inteni, sőt olyanok is, akikről azt hittem a későbbiekben felbukkannak még, ám nem így történt. Sőt a legnagyobb fordulatok közül sem tudtam mindent kitalálni. A trónért folyó harc sem egyoldalú, nem lázadást kell leverni, hanem komoly taktikázásokra is szükség van.

Összességében egy tényleg nagyon pozitív élmény volt olvasni a Rebelt, mondhatni üdítő színfolt a YA regények terén. Szinte sajnálom, hogy a folytatás még nem csücsül a polcomon, de ami késik, nem múlik.

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése