2016. június 26., vasárnap

Tabitha Suzuma: Forbidden - Kimondhatatlan


A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat!

A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

Őszinte leszek. Nem olvastam el a fülszöveget és így fogalmam sem volt arról, hogy tulajdonképpen miről is szól a könyv. Viszont már évek óta rengetegszer szembeköszönt velem a borító vagy egy-egy értékelés. A legtöbb ismerősömtől és bloggertől csak azt hallottam, hogy mennyire imádják, annak ellenére, hogy sírós kategória. Zsebi győzködésének köszönhetően végül azon kaptam magam, hogy belekezdtem és utolért a sokk.


A fülszöveg teljesen jól lefedi a történetet. Lochan és Maya korán elvesztették gyermeki éveiket, ugyanis idő előtt fel kellett nőniük, hogy testvéreikről gondoskodjanak. A feladatuk nem egyszerű. Willa a legfiatalabb a családban, éppen az alapokat tanulja az életről. Tiffin a következő a sorban, aki még nem tini, de már nem lehet olyan könnyen átverni és vele kapcsolatban éreztem azt, hogy hamarosan lázadó korba lép. Kit pedig már a kicsapongó ifjúságot képviseli, akit képtelenség megzabolázni. Ehhez hozzáadjuk, hogy édesapa és anyai segítség nélkül, szűkösen beosztott pénzzel kell a „nagyoknak” gazdálkodniuk. Mivel a gyereknevelés nemcsak az anyagiakról szól, hanem a törődésről is, így a főszereplők ténylegesen szüleik helyébe léptek. Mindezt úgy, hogy a saját jövőjükre is gondolniuk kell(ene), ergo iskolába járnak és tanulnak az otthoni teendők, vagyis főzés, mosás, takarítás mellett.

Szemet hunyhatsz a dolgok felett, amiket nem szeretnél látni, de a szíved elől nem rejtheted el az érzéseket, amiket nem szeretnél érezni
Az egész szituációba belegondolni is borzasztó, hát még ép ésszel felfogni. Így, huszonéves fejjel magamat is épphogy ellátom, nemhogy feleljek még három másik ember életéért is, akiknek meg szeretném adni mindazt, ami járna nekik és még többet. Vagyis biztosítani a tudatlan és boldog gyerekkort, kihozva a helyzetből a legtöbbet, szülői mintapélda nélkül. Ehhez kapcsolódik még mindennek a bonyolult pszichológiája is. Lochan és Maya soha senkire nem számíthatott, csakis egymásra. Ha pedig belegondolunk abba, hogy nem testvérként, hanem egyenlő felekként tekintettek egymásra, akkor (bár számomra még mindig szürreális módon, de) elképzelhető, hogy barátinál gyengédebb érzelmeket kezdenek el táplálni a másik iránt.

Bizony, a könyv keményen feszegeti a vérfertőzés tabu témáját. Egyáltalán nem mindennapi a történet, hiszen már maga az alapfelállás sem az. Az emberek többségében fel sem merülne, hogy Maya és Lochan szabad akaratból és érzésből választja egymást. Nagy erkölcsi dilemmákba estem én is a Forbidden során, hisz nem csupán a tiltott szerelemről szól a regény. Suzuma rengeteg kérdést nekünk szegez és általuk sok mindent megkérdőjelezünk. Az írónő annyira jól fogalmaz, hogy olvasás közben nem az undorító volt az első gondolat, ami az eszembe ötlött. Hanem csak a második. Akármennyire is szerettem volna, hogy a szereplők végre boldogok legyenek, egy piros lámpa mindig felgyulladt az agyamban, emlékeztetve, hogy mindez nem normális.

Hiába éreztem a hatalmas szeretetet és önfeláldozást a szereplők minden egyes döntése mögött, a figyelmem azért gyakran elkalandozott. Sokszor le kellett tennem a regényt, mert nem bírtam elviselni azt a viaskodást, ami bennem is dúlt, ahogy kivetítettem a reménytelenséget és kétségbeesést a saját életemre. Mindenesetre akár mélyponton voltak a gyerekek, akár nem, legszívesebben megölelgettem és a szárnyaim alá vettem volna őket.

Mindig is a legjobb barátom voltál, a lelki társam és most beléd is szerettem. Miért akkora bűn ez?

A három fiatalabb testvér jelleme nagyon valóságosra sikeredett, szerintem remekül képviselik a maguk korosztályát. Maya karakterét úgy vélem, hogy sikerült megfejtenem, azonban Lochan személye sokkal összetettebb, mint elsőre gondoltam. Bevallom, én egyáltalán nem tudtam vele azonosulni és biztos azért, mert a személyiségének egy része rejtve maradt előttem. Végül egy mentálisan nem ép fiú benyomását keltette bennem, akiben ott a megtörtség és a rejtett agresszió a családi háttere és gyermekkora miatt. Ugyanakkor a testvéreiért bármire képes lenne. Megható volt olvasni, ahogyan Mayával kihozták egymásból a legtöbbet. A karakterfejlődés és a „kivirágzás” leginkább Kit és Lochan személyiségén látszódott gyönyörűen, hihetetlen belegondolni hová jutottak el.

Olvasás közben Zsebi kérdezte tőlem, hogy sejtem-e mi lesz a vége? Azt írtam neki, hogy nem merek belegondolni és előre tekinteni. Viszont mégis beigazolódott az, amire tippeltem. A végén semmiképpen sem változtatnék, sőt ez a megoldás illik leginkább a témához. Hiszen így az egész könyv feszegeti és előtérbe helyezi a vérfertőzést, de bizonyos értelemben nem ajánl rá megoldást. Nem mondja azt, hogy ez helyes vagy sem, bűnös vagy sem, hanem felvázolja egy olyan aspektusát, amire esetleg nem gondolnánk. Hagyja, hogy a következtetést az olvasó vonja le.

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése