Jessica Townsend: Morrigan ​Crow négy próbája (Nevermoor #1)


Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia. 
Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia. 
Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével. 

Váratlanul toppant az életembe ez a könyv, így az átlagos fangörcsöt leszámítva nem sokat hallottam róla. Egy könnyed gyerekmesére számítottam, de úgy érzem, lassan szívesebben keresgélek ebben a kategóriában, mert sokkal kreatívabb és összetettebb történetekkel találkozom, mint más korosztályi besorolásoknál. Ha így folytatják, a gyerekkönyvek lassan verik a mezőnyt. 


Szóval Morrigan, Mor, Mog élete nem csak azért nehéz, mert átkozott és minden apró, csip-csup ügyért őt okolják, hanem szinte az egész családjáról lerí, hogy mondhatni várják a halálát. Mivel számítanak is erre a könnyebbséget hozó napra, Morrigant egész életében olyan bánásmódban részesítették, hogy egy percre se felejtse el sorsát. Igazi családi odaadás nélkül, kiközösítve élte le eddigi közel 11 évét. Ám mindez megváltozni látszik, amikor egy új lehetőség képében elkerül Nevermoorba. Új világ, új társadalom és új lehetőségek. Igazi család, barátok és elfogadás várja. Na várjunk csak, akkor hol a bökkenő? Ja, hogy teljesítened kell négy darab kínos és kíméletlen próbát, különben kitoloncolnak az országból, aztán elvisznek a Füst és csont leányai Füst és Árny Vadászai. 

Egy hihetetlenül pörgős és pimasz könyvet kaptam Jessica Townsendtől. A kicsik számára mindenképpen egy szórakoztató, helyenként humoros és csipkelődő, de ugyanakkor mégis varázslatos könyvet nyújt. Viszont sok történettel ellentétben Morrigan Crow négy próbája a ”felnőttebb” (én még gyerek vagyok!) korosztály számára is kellő élvezetet biztosít. 

Egyrészt megjelenik Morrigan kiközösítése, amit gyerekként átélhet(t)ünk, másrészt az egész emberi mentalitást kifigurázza a nevetséges vádak képében. Imádtam Mogot, mint főhőst. Szerintem őszintén egy olyan karaktert testesít meg, akivel azonosulni lehet. Megvan benne a kíváncsiság, a kalandvágy, ugyanakkor a félelem és az értelem is. Nem vág bele semmibe anélkül, hogy fel ne merülne benne például a csapda lehetősége. 

Imádtam az összes mellékszereplőt, egyszerűen annyira jól kitöltötték a skálát. Jupiter, a megmentő, mint a hóbortos kalandor és apuka, aki valójában hatalmas titkok tudója és legalább akkora befolyással is bír. A Deukalión Hotel lakóit, közülük is kiemelném Fent, a macskarizmát, aki bár kemény kívülről, de hamar egyértelművé válik, hogy a hatalmas bunda érző szívet rejt. A varázslatos és mesés hangulatot tovább erősítette maga a hotel is. 

Hawthorne, a gyerekkori barát, aki merész és lojális és mindig vevő a csínytevésre. Jack, a cukkoló ellentét, akit mégis a lehető legjobb szándékok vezérelnek. Egy ölelnivaló egységet, családot alkotnak ők, aminek az olvasó is a részét képezi. No meg ott vannak az örök ellenségek, Noelle, a csúf rendőrök és még sorolhatnám, akik mind kerekké és kiegyensúlyozottá teszik a történetet. Mindezt teszik anélkül, hogy a szereplők, vagy bármi klisésnek hatna. 


Fogalmam sincs miért, de annyira egyedinek érződik az egész regény. A könyvben vannak olyan részletek, amik klisésnek hathatnának, de valami varázslat nem engedi, hogy így érezzünk. Talán Jupiter megfogalmazása foglalhatná leginkább össze mire is gondolok. 

Sok olyan könyvet olvastunk, amiben vannak különleges képességekkel bíró főhősök, különleges próbák, de ami sokszor hiányzik belőlük, hogy teszteljék a főhőseik bátorságát, őszinte szívét és leleményességét. Anélkül válnak főszereplőkké, hogy méltónak bizonyulnának rá, hiszen a speciális képességeikről már tudunk a történetük elején, amik által adott a kiválasztottságuk. Viszont Morrigan a szemünk előtt válik kiválasztottá, annak köszönhetően aki, anélkül, hogy tudnánk van-e egyáltalán különleges képessége. 

Nagyon szerettem a cselekményt, kellően váltakoznak a pörgős és karakterfejlesztő részek és annyi a titok, hogy nem bírtam letenni. Bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak is.

Lorelei

A könyvet, amelyet IDE kattintva meg tudtok vásárolni, nagyon szépen köszönöm a Libri kiadónak!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Allan Pease: Testbeszéd

Christelle Dabos: A ​tél jegyesei (A tükörjáró #1)