2015. május 7., csütörtök

Sarah J. Maas A Court of Thorns and Roses


Amikor a 19 éves vadásznő, Feyre, megöl egy farkast az erdőben, egy szörnyszerű teremtény bukkan fel, büntetést követelve a lány tetteiért. Egy eddig általa csak legendákból ismert mágikus földre vonszolva Feyre rájön, hogy fogva tartója nem állat, hanem maga Tamlin -egy, a halálos és halhatatlan tündék közül, akik valaha a világuk urai voltak. Míg a birtokán tartózkodik, az érzései Tamlin iránt a fagyos ellenségeskedésből átalakulnak vad szenvedéllyé, felégetve minden hazugságot és figyelmeztetést, amit valaha is kapott a gyönyörű, de veszélyes Tünde világról. Ám egy ősi, gonosz árny növekszik a tündérek földjén, Feyrának pedig meg kell állítania... különben megpecsételi Tamlin -és világa- sorsát mindörökre.

Nagyon régóta vártam már ezt a könyvet, Sarah J. Maas eddig olvasott regényeit mind imádtam és azt kell, hogy mondjam, hogy az A Court of Thorns and Roses (továbbiakban ACOTAR) sem kivétel ez alól! Egyszerűen IMÁDTAM! Fantasztikus volt, hihetetlenül fantasztikus! Te jó ég, miket tud művelni velünk ez az írónő! Jövő héten vizsgázok, minden nap tanulom a hatalmas mennyiségű anyagokat, de nem bírtam még egy hetet várni azzal, hogy elolvassam! Egész éjjel fennmaradtam, hogy befejezzem, az sem érdekel ha megbukok a jövő héten, annyira remek ez a könyv!! Nos, akkor egy kicsit összeszedettebben folytatnám:

Ez a könyv egyszerre gyönyörű, megindító és brutális! Mikor elkezdtem olvasni, nem igazán értettem hova fogunk kilyukadni a fülszöveg alapján. Gondoltam kapunk egy lightos lovestoryt egy kis fantasy-vel megspékelve, tudjátok, mint az Üvegtrónban. Aztán azon kaptam magam, hogy belecsöppentem egy nagyon szépen felépített, nagyon szépen kialakuló szerelmi szálba. Mert ez tényleg remekül lett megoldva, minden gát és akadály leomlott azt az egyet leszámítva ami a Szépség és a Szörnyeteg újragondolás lényegét rejtette magában. Igen, bizony ez volt az a gondolat, amit elfelejtettem a könyv kezdetén. Hogy ez egy retelling. Jól van, na! Annyira lekötött, hogy fel sem tűnt. Szóval a könyv elején Feyre megveti és utálja a tündéket és ezért is imádom annyira a Szépség és a Szörnyeteg meséjét. Hogy minden átalakul. A történet elején még így fejezi ki a gondolatait a lány:

"It was an illusion of comfort, just as the markings on our threshold were. We all knew, deep down, that there was nothing to be done against faeries. We'd all been told it, regardless of class or rank, from the moment we were born, the warnings sung to us while we rocked in cradles, the rhymes chanted in schoolyards."
(,,Mindez csak a biztonság látszata volt csakúgy, mint a területünkön lévő jelölések. Mind tudtuk a lelkünk legmélyén, hogy semmit sem tehetünk a tündék ellen. Mindannyiunknak elmondták ezt függetlenül attól, hogy milyen osztályba tartoztunk, a születésünk pillanatától fogva, hisz a  figyelmeztetések dala szólt ringó bölcsőnk felett, majd mondókák kántálása az iskolában.")
Majd mindez kezd átalakulni. A félelem lassan nyugalommá változik. Ezt követi a humor finom vonása. Amit nem mellesleg nagyon szerettem, teljesen az írónő stílusa. :)
„You look… better than before.”
Was that a compliment? I could have sworn Lucien gave Tamlin an encouraging nod.
„And your hair is…clean.”
(,,-Most...jobban nézel ki.
Ez csak nem egy bók volt? Meg mertem volna esküdni, hogy Lucien bátorítóan biccentett Tamlinnek.
-És a hajad is... tiszta.")
Végül kialakul a humorból egyfajta tisztelet, majd a szeretet és végül a szerelem.
"Because I'd want someone to hold my hand until the end, and awhile after that. That's something everyone deserves, human or faerie” (Mert én is azt szeretném, hogy valaki a legvégéig fogja a kezemet, majd utána is. Ez olyasmi amit mindenki megérdemel, legyen ember vagy tündér)
"Don't feel bad for one moment about doing what brings you joy." (Egy pillanatra se érezd rosszul magad, amiért olyat teszel, ami boldoggá tesz/örömöt szerez neked.)
A történet kétharmadáig egy lágyabb vonalat követett a könyv, aztán jött az érzés, hogy muszáj minél gyorsabban olvasnom, mintha egy omló hegy romjai üldöznének! Teljesen megváltozott a felállás és megismerhettük a tündérek világának azt a részét, amelytől minden ember félt. Helyenként elég brutálisra sikerültek a részek, erre jó lesz felkészülni. Az utolsó 100 oldalt érdemes egyben elolvasni, annyira izgalmas!
(Egy jó tanács: soha ne köss semmilyen üzletet, szerződést az írónővel, mert biztosan elhelyezne benne annyi kiskaput, hogy azt még Rumpelstiltskin is megirigyelhetné!) 
Rettegek attól, hogy a következő részben kialakul egy szerelmi háromszög, mert jelenleg nagyon Tamlin párti vagyok és teljesen elveszne szerintem az első könyv végének jelentése, ha most bonyolódna ilyen téren a szerelmi szál.
Bevallom, az egyik részét túlzónak éreztem, de végül kárpótolt a cselekedetek, érzelmek valódisága.
Mindenkinek ajánlom, tényleg csodás történet, meg sem tudom fogalmazni, mennyire magával ragadott és a hatása alatt tart még most is!

Valamint külön kiemelném a borító szépségét! *.* 

Szép napot!
Lorelei :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése