2017. június 2., péntek

Egy különc srác feljegyzései | A FILM


A Prológus filmes hetének alkalmából rendkívüli módon egy film értékelésével is készültem nektek. Nem vagyok szaki, nem értek a fényekhez, beállításokhoz, szóval nézzétek el nekem laikus megjegyzéseimet. Nagyon szeretem kiegészíteni a könyves élményeimet a belőlük készült filmek megnézésével. Néhány esetben ordítva szörnyülködök és átértékelem az egész életemet, míg máskor kellemesen meglepődöm, vagy csak szimplán megelégszem a látvánnyal.

Az Egy különc srác feljegyzései kapcsán úgy érzem, hogy mind a könyv, mind pedig a film kellett ahhoz, hogy teljes legyen számomra a történet adta élmény és mondanivaló. No de lássuk is.


Cast, avagy a szereplőgárda.

Önmagában nagyon elégedett vagyok a színészek csoportjával annak ellenére, hogy a külső megjelenésükben azért számos eltérés fedezhető fel. Igyekeztem direkt odafigyelni a részletekre, de a különbségek egyáltalán nem rontottak az élményen.

Logan Lerman alakította Charlie-t, aki szerintem nagyon jól hozta a megszeppent, bátortalan fiút, a zavart, beteg, szomorú vagy éppen betépett tinit is. Emma Watson játszotta Samet. Az ő előadásában az tetszett, hogy megmaradt az a kicsit titokzatos, varázslatos összhatás, ami a könyv olvasása közben is jellemző volt a karakterre. Megmondom őszintén Billt egyáltalán nem úgy képzeltem el, mint Paul Ruddot. Sokkal inkább egy szakállas, pocakos, 50-es férfi képe élt a fejemben, de összességében nagyon is ki tudtam békülni ezzel a megoldással. Muszáj megemlítenem, hogy szerepelt benne Nina Dobrev is, mint Charlie nővére. Emlékszem, hogy anno mennyire szerettem, ahogy megformálta Elena/Katherine és már ki tudja még kinek a karakterét, de nem tudtam elvonatkoztatni a TVD-beli arcmimikáitól. Szinte vártam mikor mondja, hogy „Jeremy, Stef vagy Damon”. Ezra Miller neve mostanában kezd egyre ismertebbé válni, de Patrick szerepére szerintem tökéletes volt. Ha a színészeket nézem, akkor szerintem a film legnagyobb pozitívuma, hogy nem tűzdelték tele kizárólag szupersztárokkal vagy agyonhypeolt tehetségtelen igyekvőkkel.

Tartalom


A film másik hatalmas előnye, hogy a regény tartalmát képes volt olyan módon szemléltetni, hogy ami ürességet okozott a könyvben, vagy egyáltalán nem volt rám hatással, az itt most ütött. A színészek reakcióit látva megkaptam mindazt, amit hiányoltam a műből. Nagyon jól szemléltették a szereplők közötti kapcsolatokat, sokkal jobban átjöttek az érzések, mintha csak Charlie benyomásait olvastuk volna. Bizonyára maradtak ki érdemleges jelenetek, vagy történtek nagyobb módosítások, de én egyáltalán nem vettem észre őket vagy bosszankodtam miattuk. Egyszerűen mindenkit a szívembe zártam és nem tudtam nem velük együtt nevetni vagy néhol elszorult torokkal figyelni. A legfőbb gondolatokat is nagyon jól megragadták és érzékeltették, elég sok katartikus pillanatot sikerült létrehozni.

Zene

A könyvben rettentő fontos szerepe van a daloknak és kicsit aggódtam, amikor láttam, hogy nagy eltérések vannak a film és a regény soundtrackje között. Végül sikerült olyan számokkal helyettesíteni az eredeti listát, ami nagyon jól megadta a jelenetek hangulatát.

Összességében hihetetlenül pozitív élményben volt részem, a könyvvel együtt kiegészítve pedig úgy érzem, hogy teljessé vált számomra a regény minden aspektusa. Bátran ajánlom ezt az adaptációt.

A regényről írt bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok el.

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése