2013. szeptember 16., hétfő

Thomas Mann: Mario és a varázsló

A FÜLSZÖVEG:
Furcsa, torz, gonoszarcú emberke érkezik egy olasz városkába. Cipolla, a bűvész, a varázsló. Démoni tekintetével, gúnyosan sértő hangjával és suhogó korbácsának erejével hatalmába keríti egész közönségét, fellobbantja a nemtelen szenvedélyeket, derék, tisztes polgárok, feddhetetlen életű asszonyok, marionett figurákként rángatják tagjaikat, miközben arcukat megdermeszti a rémület. A fasizmus, ez a szadista szörny végzi itt fertelmes bűvészmutatványait, az hozza fel a mélyből az emberben rejtőző állati ösztönöket. De Thomas Mann nemcsak azért írta meg 1930-ban ezt a remekművét, hogy az emberiesség, a humanista erkölcs nevében tiltakozzék az emberhez méltatlan világ ellen, hanem azért is, hogy megmutassa: a világon mindenütt vannak Mariók, akik tiszták és beszennyezhetetlenek, akik a maguk egészséges erejével végül mégis ellenállnak és elpusztítják a gyűlölt varázslót.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen fiatal, akinek kötelezőként el kellett olvasni ezt a művet. Ez volt a végzős évem első ilyesfajta olvasmánya, ráadásul már rögtön szeptember 15-ére elolvasni! - háborogtak mindannyian azok közül, akik soha kezükbe könyvet nem vesznek. Egyik osztálytársam meg is jegyezte: -Szeptember 15? De hiszen szeptember van! -mire a tanárnő:
-Csupán huszonhat oldal!
-Az más!- válaszolták legtöbben, akik akkor még nem tudták, hogy az irodalmi szöveggyűjteményben levő változat olyan apró betűs, hogy ha külön könyvként nézzük, az már 110 oldal. Mindegy. 

(spoileres rész következik):
Tehát nagy lelkesen neki is álltam olvasni a művet, mondván kétszer is megtehetem hétfőig, amikor is számon kérik. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ennyire lassan haladok majd vele! Az elején még annyira nem is figyeltem, bevallom. Aztán pár oldal után, amikor az első igazságtalanságok megjelentek, én is felfigyeltem. 
Ugye a történet lényege, hogy egy osztrák család Olaszországba, azon belül is Torre de Venerébe utazik. Rögtön az első szállóhelyüknél a Grand Hotelban csalódás éri őket, amikor nem vehetik igénybe a verandát. Ezek után az ott megszálló hercegi család hercegnője panaszt emel az egyik gyermekre a köhögése miatt, attól tartva, hogy fertőz. Annak ellenére is a szálló egy másik részébe akarják átszállíttatni  őket, hogy az orvos bebizonyította, a gyermek egészséges. Emiatt költöznek el a Pensione Eleonore nevű panzióba, ahol Angioliere asszony, ki egykor Eleonore Duse sokrétű barátnője volt szíves vendéglátásban részesíti a családot. Ezt követően a strandon a gyerekek csatlakoznak külföldiekhez, hogy együtt játszanak. Majd megjelenik a politika, a hazafiasság, hogy egyik gyermek többet ér a másiknál pusztán a származása miatt. A család egyik gyermeke, egy nyolc éves kislány, aki levéve homokos fürdőruháját, hogy kimossa azt, nagy botrányt kelt. A hazafiak az országuk megbecsmérléseként tekintenek eme tettre, rendőrt is hívnak, aki 50 lírára bünteti a családot.
Végül elérkezik a nap, amikor egy illuzionista előadására mennek. A helybeliek jelentős számban megjelennek, az előadás késve kezdődik. Megjelenik Cipolla a színpadon, ahol tábla, szalmaszékek, asztalka vizespoharakkal, valamint (valószínűleg) konyak található. Fürkészi a termet, amikor az egyik ifjú "Jó estét!" kíván. Itt indul az egyik trükk, arra kényszeríti a fiút, hogy nyújtsa ki nyelvét tövéig. Majd egyik produkció követi a másikat, amely hol meghökkenti és nevetésre készteti a tömeget. Azonban mind vegyes érzésekkel nézik a műsort.

A cselekmények teljesen reálisan ábrázolják/utalnak a kor fennálló helyzetére. Nem mennék bele részletesen a politikai és történelmi háttérbe. 
Szerintem a bevezető része túl hosszú, értem én, hogy az igazságtalanságokkal csupán a hangulatot erősítette, nekem mégis túl sok volt.
Cipolla karaktere összetett, egyértelműen színpadra lépésétől válik teljesen élvezhetővé a mű. Egyik karaktert sem dolgozta ki annyira Mann, mint az övét. A családról is csupán elvetett morzsákból tudjuk összerakni, hogy egy-egy gyermek milyen nemű. Talán még Angioliere életéről tudunk egy keveset és persze Márióéról.
Lehet én vagyok a tudatlan, de számomra nem vált teljesen egyértelművé Cipolla hogyan éri el az elme trükkök sikerességét. A családfővel együtt én sem bíztam meg teljes mértékben a bűvészben. A végkifejlet azonban meglepett. Nem hittem volna, hogy Mario ezt teszi, sőt ennek a kiváltó oka is meglepett! Ráadásul ezzel a rövid lezárással kicsit hirtelen lett vége. 

Olvastad már? Neked hogy tetszett?

Szép napot!

Lorelei :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése