Philip Pullman: Az ​arany iránytű (Az Úr Sötét Anyagai #1)

by Lorelei július 09, 2018 0 megjegyzés 2018 alakváltó Anglia Az Úr Sötét Anyagai Ciceró fantasy ifjúsági kaland Philip Pullman

Philip Pullman klasszikussá vált, számtalan díjjal elismert ifjúsági trilógiájának első részében megismerjük Lyrát, a rendkívüli kislányt, és az ő Oxfordját, ami nagyon hasonlít a miénkhez, de nagyon más is – például mindenkinek van egy állat alakú daimónja, mely lelke egy darabkája, egyben örök társa. 

Lyra kíváncsi, merész és imádja a kalandokat, és bármikor kész megtréfálni otthona, a Jordan-kollégium tudósait. Ám élete igazi nagy kalandja csak akkor kezdődik, amikor valami különösről hall, valamiről, amiről a tudósok is csak suttogva mernek beszélni, és amihez valahogy köze van az északi fénynek és egy semmihez sem hasonlító iránytűnek… 

Annyi-annyi ideig halogattam én ezt a sorozatot, de miért?! Én is áldozata lettem annak, hogy nem kapott nagy felhajtást a könyv, sőt, valamiért az volt a benyomásom róla, hogy egyenesen rossz. Aztán még tavaly tartott a Prológus egy beharangozót és tudtam, ha RavenS és Zsebi odavannak érte, az nem sima szócséplés. Milyen jól tettem, hogy belevágtam! 

Lyra egy, a miénkhez hasonló, ám számtalan ponton mégis eltérő univerzumban él. Oxfordban lakik, egyedüli élő rokona a nagybácsija, Lord Asriel. Ennek ellenére egyáltalán nem magányos, hiszen daimónja, Pantalaimon hű társa majdnem minden csínytevésben. A lány hamar belekóstol a világ sötét oldalába, amikor összeesküvésnek, árulásnak és rejtélyeknek indul a nyomába. 

Azért nehéz a regényről írni, mert nem nagyon találtam benne kivetnivalót. A világ nagyon részletesen kidolgozott és felépített, imádtam felfedezni minden sarkát és alig várom, hogy a további univerzumokba is betekintést nyerhessek. Annak ellenére, hogy gyerekkönyv, komoly témákat és kérdéseket feszeget, de nem erőlteti le őket az olvasó torkán. Nagyon jól ki lett egyensúlyozva, mert a nézőpont nem bosszantóan gyerekes és nem is csupán érthetetlen sugallás. Inkább tényeket és helyzeteket mutat be az író, amik alapján az olvasó maga le tudja vonni a következtetéseit. 

A sorozat fontos eleme az úgynevezett Por, ami önmagában eléggé megfoghatatlan. Az egyik fő elemnek tartják, amiből egyre több lesz az emberben, ahogyan felnő. Mivel ezzel egy időben az állati formát öltött daimónok is elvesztik az alakváltó képességüket, így végülis a bűn forrásának tekinthető ez az elem. Hiszen a felnőttek képviselik a romlottságot a gyermeki ártatlansággal szemben. Rengeteget lehetne még ezen a szálon gondolkodni, nagyon sokfelé ível. Sőt, anglisztikás tanulmányaimnak köszönhetően látni, hogy mely irodalmi alakok voltak hatással Pullman bácsira. A bűn és ártatlanság kérdésében például William Blake is.

A sorozat világa különböző etnikumokat és kultúrákat vonultat fel és plusz öröm, hogy mindegyiknél rendkívül kidolgozott sajátosságokkal találkozhatunk. Pullman bácsi nem csak a hasára csapott és azt mondta: hinnye, itt vannak a boszorkányok oszt’ boszorkánykodnak. De nem ám, hiszen a banyák erősen képviselnek egy matriarchális, sőt feminista rendszert. Vagy ott vannak a jegesmedvék, akik egy sokkal inkább barbár társadalmat tartanak fenn. A hihetetlen, hogy mindemellett teljesen jól megférnek az emberek és a hétköznapiság is. 

A karaktereket is nagyon szerettem, Lyra egy rendkívüli főhős. A korához képest teljesen értelmes, de közben mégsem éreztem azt, hogy az író jóval érettebb gondolatokat adott volna a szájába. Sőt, teljesen egyszerű ártatlansággal von le következtetéseket, amiknek nem is lehet tagadni az igazságtartalmát. Ugyanakkor eltökélt és bátor leányzó, szerettem volna olyan lenni gyerekként, mint ő. A felnőttek közül is csak kevesükre tudtam haragudni, mert teljesen érthető indokok alapján cselekednek és nagyon is valóságos és emberi érdekek vezérlik őket. Ezek közé tartozik az ismeretlen felfedezése és megértése (és esetleges félelem tőle), a tudás és hatalom iránti vágy. Továbbá a felnőttek sajátossága, hogy a saját értékrendjük alapján cselekednek, ami sokszor eltér attól, amit normálisnak gondolnánk. 1-2 szereplőnek azért remélem több jelenet is jut majd a jövőben.

A történet szerintem végig izgalmas volt, folyton mutatott valami újat, ami miatt érdemes volt figyelni. Kiszámíthatatlan csavarok is akadtak, amiknek külön tudtam örülni. Összességében én csak annyit tudok mondani, hogy kevés ennyire jól kiegyensúlyozott és átgondolt regényt írnak manapság, így nem csoda, hogy még 20 év elteltével is valami maradandót tud átadni. Olvassátok gyermekeim, olvassátok! Terjesszétek Pullman bácsi igéit! 

Lorelei

Ha több érdekességet szeretnétek megtudni a sorozatról, akkor látogassatok el a Prológus oldalára, ahol egy tematikus hét keretein belül népszerűsítettük ezt a sorozatot.

Illetve még több érdekességet találhattok IDE és IDE kattintva!

A könyvet az alábbi LINKEN tudjátok megrendelni!