by
július 21, 2018
0
megjegyzés
2017
anyaság
egyház
erkölcs
házasság
hit
lélekrajz
Nathaniel Hawthorne
női sors
regény
romantikus
A rendkívül komor hangvételű regény egy házasságtörés története, amelyben az erkölcs és az álszentség keveredik a bűntudat mardosásával és a bosszúvággyal. Hősnője Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek. Tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery=házasságtörés) ruháin is hordania kell. Az új-angliai szélsőséges puritanizmus megnyilvánulásaként ez a büntetési forma valóban elterjedt volt a puritánok között. Hester azonban emelt fővel vállalja a megbélyegzést, és gyöngéd szeretettel neveli gyermekét. Hawthorne azokat a hőseit ábrázolja rokonszenvesnek, akik saját belső erkölcsi törvényeik irányítása alatt felül tudnak emelkedni a bigott kötöttségeken. Közéjük tartozik Hester Prynne is. A regény legizgalmasabb erkölcsi dilemmája, amely Hestert és szerelmét, a fiatal lelkész Artur Dimmesdale-t is foglalkoztatja, a bűn és az érzelmek felvállalásának kettőssége. A skarlát betű nem a képmutatást ajánlja a dilemma feloldásaként, hanem a természetes erkölcs belső parancsainak követését.
Anglisztikás tanulmányaim során számos elismeréssel méltatott mű okozott nekem csalódást. Egyszerűen képtelen voltam megtalálni bennük azt az értéket, amiért annyian dicsőítik őket. Éppen ezért A skarlát betűnek is félve mertem nekiállni, de nagyon pozitív élményeim fűződnek hozzá.
Hestert házasságtörés miatt megbélyegzi a város közössége, ám mindenki előtt titok, hogy ki volt a partnere az egészben. A bűnnek meglett az eredménye, egyrészt egy gyermek formájában, másrészt börtönbüntetés után az ”A” betű kötelező viselésében. Felszínre bukkan a férj is, valamint nyomon követhetjük Hester boldogulását és egy lelkész belső dilemmáját.
Amiért különösen szeretem a regényt, az az egyszerűsége. Az író csak adja nekünk az információkat és a szimbólumokat, de az olvasóra hagyja a következtetést. Nem kell a sorok között keresgélni vagy belemagyarázni a jelentéseket, egyszerűen annyira ártatlanul vetődnek az olvasó képébe, hogy az képtelen elmenni mellettük.
Hester egy kivételesen szerethető főhős és hihetetlen karakterfejődésen megy keresztül. Képzeld magad a helyébe: a férjed nélkül éled mindennapjaidat, beleszeretsz valakibe, házasságtörést követsz el, ami után csak téged ítélnek el. Mindenki kiközösít, ráadásul napi szinten ráerősít ezekre a tényekre a gyermeked is. Mindebből Hester képes kitörni, annak ellenére, hogy a közösség szemében a jó szándékú cselekedetei ellenére is bűnösként él. Végtelenül kitartó és a lányát sem adná fel semmi pénzért.
A kislány Pearl, a létező legártatlanabb gyermeki kérdésekkel és meglátásokkal önti el az olvasót. Nagyon jól átjön, hogy a kicsik úgymond megérzik azt, ha valaki rossz és végtelen egyszerűséggel ítélkeznek az ember felett. Például a kérdésben, hogy az igazi édesapját elfogadná-e, semmi más tényező nem játszik szerepet, minthogy azt kérdezi a férfitól, hogy nyilvánosan is felvállalná-e őket?
Ha már az illető szóba jött, nagyon jól mutatja Hester ellentétét: a nő kitárulkozott a világ előtt, az igazság bizonyos mértékig felszabadította. Ám a férfit a lelkiismerete gyötri, hiszen csendben (bár néha azért Hestert kisegítve) szemlélője volt az eseményeknek és szerelme szenvedésének, mindössze a titkok mögé rejtőzve ostorozta magát. Viszont tetszett, hogy a szereplők nagyon okosak és nem ment azon a huzavona, hogy nem veszik észre a jeleket és a nyilvánvalót.
Chillingworth, a férj, szintén látványos karakterfejlődésen megy át, ám ő belesavanyodik a bosszújába. Mindez teljesen kiforgatja önmagából az alapvetően nem rossz férfit. Megéri az életen át tartó gyűlölködés és bosszú? Vagy inkább el kell engedni, mielőtt felemésztene?
Összességében remek lelki dilemmáknak lehet tanúja az olvasó, amik mellé erkölcsi kérdések is társulnak. Mi hogyan reagálnánk a szereplők vagy akár a közösség helyében? Mi is birkák lennénk? Mindenképpen egy gyöngyszem a klasszikusok között, egyszer megéri elolvasni.
Lorelei
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése