Jasmine Warga: Szívem ​és egyéb fekete lyukak

by Lorelei július 11, 2018 0 megjegyzés 2018 depresszió ifjúsági Jasmine Warga Kossuth kiadó öngyilkosság romantikus

A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat!

A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse. 

Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), szintén partnert keres. 

Ezzel a regénnyel már a külföldi megjelenése óta szemezek, viszont egy másik, szintén öngyilkossággal foglalkozó könyv olyan mélyen megviselt, hogy folyton tologattam az olvasását, mígnem hangulatilag is rá tudtam állni. Míg régen odavoltam ezért a témáért (mármint nem beteges módon csak kíváncsiságból), mára kicsit megváltozott a hozzáállásom és úgy érzem, ez néhol meghatározta a történetről alkotott véleményemet. 

Aysel életére rányomta bélyegét édesapja tette. Félve attól, hogy a fekete féreg felette is eluralkodik, drasztikus lépésre szánja el magát. Egy hasonló dilemmában lévő fiú lesz a társa, akivel közös öngyilkosságot terveznek. Milyen okok bújnak meg döntéseik hátterében? Képesek lesznek támaszt nyújtani egymásnak egy ilyen sorsdöntő helyzetben? 

Az alapfelállás nagyon érdekes, bár eléggé ambivalens érzéseim vannak egy honlappal kapcsolatban, ahol a fő téma az öngyilkosság és egymás halálba segítése. Valahogy az örök depressziós énemből én magam is elkezdtem eléggé értékelni az életet és a lehetőségeit ahhoz, hogy zavaróan önzőnek találjam a gondolatot, hogy valaki véget vet a létezésének. Pláne, ha olyan szerető család veszi körül az embert, mint JégRobotot, vagy valakiben annyi potenciál rejlik, mint Ayselben. Utálom, hogy látszólag mérlegelik a döntéseik következményeit, már ami a hozzátartozóikat illeti, ám mégsem ez a helyzet. Nyilván van az a szint, ahol az ember mentálisan eléggé depressziós ahhoz, hogy ezt ne lássa át, ám itt nem ezt éreztem. 

Bár érdekesnek indult a történet, igazából egy átlagos könyvbe fordult át. Tényleg nulla fordulattal vagy váratlan lépéssel rukkolt elő az írónő. Még Aysel nagy titka sem ütött, egyszerűen túlságosan sokáig húzta az írónő az ismertetését. Így abban reménykedtem, hogy esetleg az érzelmek terén kapok olyan szintű mélységet, hogy szenvedhessek egyet, hogy sírhassak és azt mondhassam megértem a dilemmát és a fájdalmat. 

Sajnos ez a katarzis elmaradt nálam. Bár borzasztóan sajnáltam JégRobotot, nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy a döntésével végképp kicsinálta volna a szüleit, akik tényleg éltek-haltak érte. Aysel részéről pedig megértem a rettegést attól, hogy mi hatalmasodhat el rajta a jövőben, de egyrészt semmi sem biztos. Másrészt öreg korunkra mind bedilizünk kicsit. Gének ide vagy oda. 

Szóval kiszámítható módon kettejük kémiája kezdi elültetni a kétségeket a döntésük helyességét illetően, ami viszont annyira nem működött. Mindkét karaktert elég távolinak éreztem és a kettejük közötti kötelék is hiteltelennek tűnt. Egyszerűen nem éreztem sorsfordítónak. Viszont azt nagyon is értékeltem, hogy a két főszereplő meglátta a szépséget és a pluszt egymásban, még akkor is, amikor minderre képtelenek voltak saját magukat illetően. Értékelendő volt, amit egymásért tettek és hangsúlyozta a fontosságát annak, hogy valaki legyen mellettünk, ha hasonló mélyponton vagyunk. Ne féljünk segítséget kérni!

Továbbá tetszett Aysel elmélkedése, ami arról szólt, hogy a halálunk után vajon hová tűnik a helyzeti energiánk. Mindig is érdekelt a halál fiziológiája (ez sem beteges okok miatt) és külön öröm volt egy fizikában érdekelt főhősnőről olvasni.

Annak ellenére, hogy A szívem és egyéb fekete lyukak nem tudott kitörni az egyszerolvasós könyvek közül, az átlagos regények halmazában mindenképpen a jobbik fajtát erősíti. 

Lorelei

A könyvet IDE kattintva tudjátok megrendelni. A könyvet nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak!