Christelle Dabos: Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró #2)

by január 18, 2019 0 megjegyzés

2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött. 

Bár A tél jegyeseit szerettem, különösképpen a könyv hangulatát és a világot, a vontatottság számomra sokat rontott az összképen. Ennek ellenére kétség sem férhetett hozzá, hogy nekilátok a folytatásnak és mennyire jól tettem! A Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban ugyanis sokkal többet nyújtott az első résznél. A továbbiakban az előző részre nézve spoileresen folytatom. 


Immár mindenki számára köztudott, hogy Ophélie Thorn úr menyasszonya. Éppen ezért védelemre szorul, hiszen a névlegességgel már célpont is került a hátára. Teljességgel az udvari intrikák közepébe csöppent, még az örökké feledékeny Faruk nagyúr figyelmét sem kerülheti el. Ha nem lenne elég ennyi stressz az olvasó lány számára, eltűnések és halálos fenyegetések nyomába is kell erednie, ha menteni akarja a bőrét. 

Kezdjük a világfelépítéssel, mert az továbbra is fantasztikus és magába szippantja az embert. A második rész is őrzi a hihetetlen leírásokat, egyszerűen megelevenednek a lapok, a képek az olvasó előtt. Alkotni imádó énemet egyből meg is ihlette számos jelenet. Bár ebben a részben is gyakran éreztem azt, hogy 50 oldalnyi cselekményt rövidebben is össze lehetne foglalni, már egyáltalán nem zavart. 

Ugyanis a remek hangulat mellé kaptam egy titokzatos, életeket fenyegető nyomozós szálat, ami nagyon jót tett a szereplőknek és a cselekménynek is. Ophélie személyében végre hatalmas fejlődést éreztem. Jó volt látni, hogy végre kiáll magáért és az elhatározásaiért, hogy képes határozottan fellépni és olykor nemet mondani. 

Hogy történjék bármi, a lány támogatja azokat, akik fontosak a számára, rangtól, származástól függetlenül. Egyre több szereplőt zártam a szívembe a Sarkról, ugyanis végre közelebb kerülhettünk például Berenilde-hez, Archibaldhoz de még Thornhoz és Farukhoz is. Sokkal kerekebbnek éreztem a történetet az új információk fényében, a karakterek pedig végre megkapták az igazán megérdemelt mélységüket. Kifejezetten örültem, hogy a családfők hátteréről sejtelmesen adagolva egyre több titok derült ki. 

Nagyon tetszett Ophélie személyiségkeresése. Új helyen, új emberek között elengedhetetlen, hogy változzunk, pláne, ha még érzelmileg is kötődni kezdünk hozzájuk. Egyszerűen megváltoztatnak, na. Az, hogy tetszik-e, amit a tükörben látunk a változás után, hogy elfogadjuk-e így önmagunkat, vagy egyáltalán hajlandóak vagyunk-e szembesülni önmagunkkal valami hihetetlenül szépen épült be a cselekménybe. 

A szerelmi szálat sem hagyhatom ki. Ebben a részben ugyanis már erőteljesen szurkoltam Ophélie kisasszony és Thorn úr párosának. Gyönyörűen csordogáltak kettejük pillanatai és a köztük elmélyülő tisztelet?bizalom? csak még jobban előhozta a fangörcsölő énemet. Én őszintén nem bírok várni még közel egy évet a folytatásra. Ilyen az én formám. Végre eljutottam angolból arra a szintre, hogy holmi kis függővégek ellenére angolul falhassam a folytatásokat. Erre kifogok egy francia sorozatot. Na ilyen az én formám. 

Olvassátok és szenvedjünk együtt a hiánytól.

Lorelei

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Kolibrinek! A könyvet IDE kattintva ti is megrendelhetitek!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése