Szaszkó Gabriella: Beszélj ​hozzám (Pennington-testvérek #2)

by Lorelei február 09, 2019 0 megjegyzés 2019 alkoholizmus erőszak függőség gyász gyerekbántalmazás magyar Maxim kiadó öngyilkosság Pennington-testvérek regény Szaszkó Gabriella testvérek

Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel. 

Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot? 

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy belekezdjek-e a Pennington-testvérek sorozat második részébe. Pedig Szaszkó Gabriella levett a lábamról az első résszel. Nagyon élethűen írta le a történéseket és teljesen magába szippantottak az események. A tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt a Maradj velem. A folytatással kapcsolatos hezitálásom fő oka, hogy Amy szemszögén keresztül láthattuk a dolgokat, akit –oly sok David rajongóhoz hasonlóan-, én sem tudtam megkedvelni. Nem akartam átélni, hogy mivel próbálja úgymond igazolni a tetteit. 

David könyve, a Maradj velem hatalmas sikert aratott. Ám a hírnév mellett megjelentek a rosszakarók is, akik egyből bűnbakot csináltak Amy-ből. Mindez váratlanul érte a lányt, ráadásul korában nem is kérte Davidet, hogy álnéven szerepeltesse őt a történetben, így minden ismerőse előtt nyitott könyvként szerepeltek a tettei. Chris halálának évfordulójához közeledve feltolulnak benne az érzések és emlékek. Davidhez hasonlóan az írásban talál menedéket, így végigkövethetjük Chrisszel való kapcsolatát a kezdetektől fogva. 

Végül úgy éreztem, hogy túlságosan is a szívemhez nőtt ez a történet ahhoz, hogy megfosszam Amy-t egy második esélytől (jézusom, mintha már én is egy kapcsolatban élnék velük). Eleinte nagyon kíváncsian vártam, hogy felfedezhetem, a lány hogyan élte meg a Pennington-testvéreket ért bántalmazásokat. Hogy láthatom, miképpen próbálta támogatni Christ. Ugyan David szemén keresztül már 1-2 dolgot megtudhattunk a kapcsolatukról, de Amy személyes élményei által részletesebben végigkövethettük az életüket. 

Viszont azt kell, hogy mondjam még nagyobb katyvasz kerekedett a történetből, mire azt megismertük Amy szemszögén keresztül is. Amíg középiskolások, lényegében gyerekek voltak, addig egészen normálisan haladt minden a mederben. Mármint a lány szintén fiatal lévén, nem tudta a helyzetet olyan mértékben felmérni és kezelni (valamint ezáltal befolyásolni), hogy bármit is felróhassak neki. Sőt, még később is bennem motoszkált a gondolat, hogy mennyire nehéz lehetett nézni, ahogy az ember, akit szeret, a szemei előtt teszi tönkre magát. Hogy hiába próbál segíteni, ő egyszerűen kevés, ő nem elég ahhoz, hogy Chris élni akarjon. Belegondoltam mennyire fájhatott a tudat, hogy a szerelmednek nem vagy elég, hogy az életet válassza a kínok helyett. 

Ám ezeket az érzéseket erősen beárnyékolta, hogy Amy igenis önző volt. Rengetegszer olvashattunk arról, hogy a Chrisszel való szexuális életén (és annak gyakori hiányán) csámcsog, hogy más férfiakról, pláne a szerelme öccséről fantáziál. Úgy éreztem, hogy a társadalmi nyomásnak való megfelelési kényszerét sokkal jobban ráerőltette Chrisre, mint az empátiáját. Házasság, gyerek, valahogy mindegyik kiemelt prioritást élvezett nála, holott tudta, hogy Chris egyszerűen nem elég stabil ahhoz, hogy például egy gyereket felneveljen. De megoldások helyett, csak a hibáztatás és gyanúsítgatás ment, ami veszekedést veszekedés hátán szült. 

Tovább idegesített, hogy Amy tényleg nem tudott dönteni a két fiú között. Nagyon elkeserített és

megdöbbentett, hogy már a Chrisszel való kapcsolatának milyen korai szakaszán epekedett David után. Mintha kéznél akarta volna tartani mindkettejüket, hogy senki másé ne lehessenek. Kicsit a megszállottjukká vált, de a terheiket nem tudta ő is cipelni. Képtelen volt könnyíteni az életükön, sőt képtelen volt feladni és otthagyni őket. Úgy érzem, mintha ő egy újabb ”kínzóeszközük” lett volna. Tudta, érezte mennyire vonzódik Davidhez és mégis ottmaradt Chris mellett. Aki persze nem volt hülye, látta az egészet a szemei előtt lejátszódni, amitől persze még nyomorúságosabb lett. De Amy nem tudott szakítani velük, az kellett volna, hogy a fiúk küldjék el. Ahelyett, hogy megkedveltem volna a lányt, még inkább elborzasztott, hogy Chris öngyilkossága után egyből rávetette magát Davidre. 

Összességében most jövök rá arra, hogy annyira mély karaktereket alkotott Szaszkó Gabi, hogy nem a történeten, a cselekmények logikusságán gondolkodtam, hanem a szereplők személyiségén és tettein. Nagyon kerekre sikerültek főhőseink, az írónő írásmódja pedig továbbra is beszippantott, teljes mértékben átéltem az eseményeket, az érzéseket és dilemmákat. Amy-hez hasonlóan kicsit én is képtelen vagyok feladni ezt a sztorit, szóval nem kérdés, hogy elolvasom a harmadik részt. Bár Amy-t sajnos most sem sikerült megszeretnem, nagyon érdekel mi lesz a történetük vége. 

Kedves Szaszkó Gabriella, köszönöm az élményt!

Lorelei

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Maxim Kiadónak! A regényt IDE kattintva tudjátok ti is megvásárolni!