Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury (A Court of Thorns and Roses #2)

by Lorelei december 28, 2017 0 megjegyzés 2017 angol átdolgozás fantasy high fantasy mágia new adult regény romantikus Sarah J Maas tündér

Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem. 

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött. 

Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött. 

Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról. 

Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot. 

Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete. 

A szerelemért még a halált is kicselezte. 

A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

Tudni kell rólam, hogy én anno imádtam az első részt. Pont akkoriban kezdtem el csalódni az írónő másik sorozatában, így felüdülést hozott az ACOTAR fantasztikus világa. Persze voltak gondjaim, leginkább Feyre karakterével, de annyira lekötött maga a történet, hogy szemet hunytam felettük. Nem volt egyszerű az esetem a folytatással, mert én szerettem Tamlin karakterét. Szégyen, nem szégyen, én legalább bevallom. Halálra tudnak idegesíteni azok a rajongók, akik a második rész elolvasása után elkezdik mondogatni, hogy ők mindig is tudták, hogy valami rejlett Rhys-ben, hogy ők annyira nem is voltak Team Tamlin. Lépj túl magadon ember, a való életben sem így működik a szerelem. Szóval, amikor hallottam már apró morzsákat az ACOMAFOT illetően én teljesen megijedtem és tagadásban éltem. Az Üvegtrón sorozatban sem szerettem, amikor az írónő váltogatta a potenciális jelölteket. Végül előrendeltem angolul a könyvet és a megjelenés után 1-2 hónapig ott ücsörgött a polcomon. Közben újraolvastam az első részt és próbáltam felkészíteni magamat mindarra, ami várni fog. Közel másfél évvel ezelőtt aztán én is végigjutottam a második részen és szépen lassan megkedveltem a helyzetet. Azonban kellett a mostani újraolvasás ahhoz, hogy meg is szeressem azt és tényleg megnyugodjon a lelkem, hogy aztán elfogadja a felállást. Ezért született meg ennyire megkésve ez a bejegyzés, na de lássuk is, most hol állunk.

A bejegyzést spoilert tartalmaz az első részre nézve!

Feyre túlélte az összes megpróbáltatást, amely elé Amarantha állította. Immáron új testben, halhatatlanként kell szembenéznie a következményekkel, ugyanis az öreglánnyal való összetűzés nem maradt nyom nélkül. Folyamatosan rémálmokkal küszködik, és úgy néz ki magára maradt, hiszen Tamlin szófukar durcás úrként alig szerepel a lapokon no meg Feyre életében. Mindeközben Rhys igyekszik beváltani az alku ráeső részét, ám ahelyett, hogy ezek a látogatások további kínzásokkal telnének el, a sötét nagyúr igyekszik mindent megadni Feyrének, amiről elvileg a jegyesének kellett volna gondoskodnia.

A történettel semmi gondom nem volt. Imádtam, hogy egyre többet ismerhettünk meg Prythia világából, betekintést nyerhettünk egy másik udvarba, sőt még az emberek birodalmának hierarchiáját is kicsit jobban átláthattuk. A könyv legelején igazából nem sok pörgésre kell számítani, inkább lélektani sokk és küzdelem került a lapokra. Örültem, hogy Sarah nem hagyta nyom nélkül elmúlni az Amarantha ügyet, hanem folyamatosan éreztette a szereplőkön, hogy azért mégis ötvenévnyi kínzásról volt szó. Engem a Tamlinben hirtelen bekövetkezett változás nem győzött meg annyira. Tény, hogy már az ACOTAR végén több olyan megnyilvánulása volt, amit elleneztem, de itt teljesen kifordult önmagából (vagy pont a foga fehérjét mutatta meg?), ami eleinte nekem teljesen hiteltelen volt. Amint a cselekmény átkerül a Night Court-ba, felpörögnek a dolgok. Sokkal több mindent megtanulunk a különböző erőkről, udvarokról, történelmi alakokról és legendákról. Új szereplőgárdával találkozhatunk, ami nagyon jót tett a regénynek, hiszen fantasztikus karakterekről beszélhetünk. Ám a róluk később.

Amikor sok időt töltöttél a sötétségbe zárva, egyszercsak észreveszed Lucien,
hogy a sötétség visszabámul.

Egy idő után aztán világossá válik, hogy a gonosz még mindig komoly fenyegetést jelent. Feyre és Rhysand udvara is igyekeznek ezt megállítani, ám ők sem számítanak az árulások sorozatára. Igazából próbáltam logikai hibákat keresni akár az események alakulása, akár Feyre érzelmi döntésének terén, de amint felmerült bennem valami, mindig meg tudtam magyarázni, hogy mi miért és hogyan.

Ha már a karakterek. Sajnos Feyre még mindig borzasztóan zavar. No, nem a szerelmi szál miatt. Azt teljes mértékben megértem. Új ”ember” lett, a dolgok megváltoztatták őt és nem tudott senkire és semmire ugyanúgy nézni. A sok apróság, ami igazán számított volna, azt Tamlin nem biztosította neki. Viszont azt nem tudom feldolgozni, hogy az átváltoztatáskor esetleg több észt is kapott szegény? Számomra teljesen meglepő volt, hogy őskövületek mellett a 20 éves Feyre mond ki nyilvánvaló dolgokat, aki az előző részben nem volt képes olyan rejtvényt megfejteni, ami egy általános iskolásnak ment volna.

Vannak könnyebb és nehezebb napjaim- még most is.
Ne hagyd, hogy a nehezebb napok győzzenek.

Rhysand. Igen, belopta magát a szívembe, bár lassan tartott. Nem azért, mert ne ájultam volna el tőle már az elején. Próbáltam nem arrogánsnak látni, Sarah pedig nagyon tehetséges abban, hogy megszerettessen vagy megutáltasson karaktereket az olvasóval. Ez egyszerre egy baromi nagy tehetség, másrészt meg irtó nagy gonoszság is. Most olvashatom mindenhol a képmutatást :”D.

Mor, Amren, Cassian és Azriel mind Rhysand belső körének tagjai. Hihetetlen személyiségek és az biztos, hogy szívesen leülnék közéjük vacsorázni, hogy megnézzem, mit alakítanak. Varázslatos helyeket, hihetetlenül tragikus háttértörténeteket ismerhetünk meg. Ám ők mind fantasztikusak maradtak. A múltjuk határozta meg őket, de ők úgy döntöttek, hogy felülkerekednek mindenen és megpróbálják a legtöbbet kihozni az életükből és másokéból is.

Összességében nagyon olvasmányos regény lett, ami messze veri az első részt. Szerethető karakterekkel és megint egy olyan függővéggel, hogy örülök a fejemnek, amiért a folytatás lassan ugrik a polcról. Kíváncsian várom, hogy hova tudja még Sarah fokozni az izgalmakat és fordulatokat, hiszen remek felállással indít a harmadik rész.

Lorelei