Sara Crowe: Campari reggelire

by Lorelei szeptember 05, 2015 0 megjegyzés 2015 Athenaeum Campari reggelire humoros ifjúsági Sara Crowe skót

Az ember élete tele van borzalmas dolgokkal: elhunyt rokonok szelleme kísérti, befuccsol a szerelmi élete… és odaég a pirítós. 

1987-ben Sue Bowl élete fenekestül felfordul. Édesanyja halála miatt úgy érzi, önmagából vesztett el valamit. Aztán az apja is összebútorozik egy Ivana névre hallgató rettenetes férfifalóval. 

Ám Sue-t mindig arra bíztatta az anyja, hogy hozza ki mindenből a legjobbat – neki pedig ott volt a szavak szeretete és pár fura rokon. Sue végül Coral néni roskadozó családi otthonába, Green Place-be kötözik, amelyet szép lassan egyre több különc és csodabogár kezd el benépesíteni. A denevérekről nem is beszélve…

Hiába olvastam el a fülszöveget, nem hagyott bennem mély nyomot, viszont az Athenaeum kiadónak köszönhetően szerencsém volt az egész könyv elolvasásához. Az volt bizony, mert az első pár oldal megfogalmazása egyből megragadott. Észre se vettem és a történet teljesen magába szippantott. Csak faltam a lapokat, ami egy plusz pozitívum. Könyvmolyságomnak utat engedve pedig meg kell említenem, hogy nagyon jó volt tapizni a könyvet, kellemes a fogása. :D

Sue nem az egyetlen, aki gyászol. Nagynénje, Coral néni elvesztette az édesapját, majd pár hónapra rá a második húgát is. Így szinte teljes magányában –mert azért kapunk egy hóbortos hölgyet és egy admirálist is lakóként - élvezheti Green Place ódon szépségeit. Egészen addig, amíg Sue úgy nem dönt, hogy beköltözik hozzá. A lány továbblépni próbál, vagy menekülni? Még ki sem hűlt édesanyja sírhelye, az édesapja új társat talált magának, kapcsolatuk pedig elég komoly.

Mindemellett Sue-nak meg kell küzdenie a tizenhét éveseket érintő általános problémákkal is, mint a fiúk és az első szerelem. Egyszerre tapasztalja meg milyen érzés az érme mindkét oldalán állni: epekedni valakiért, de csak viszonzatlan szerelemmel szembesülni és a tárgya lenni valaki másénak. A lány ezen kívül íróként próbálgatja szárnyait, egy klubot is alapítanak.

Mint már a bejegyzés elején említettem, nagyon megfogott a sok- sok szép gondolat. Rengeteget találhatunk a könyvben, alig győztem feljegyezni az oldalszámokat. A család, élet, halál, szeretet, szerelem fogalmak egytől-egyig terítékre kerülnek. A Campari reggelire nem a világot fogja megváltani, hanem az olvasót, mert kicsit önmagunkban is átértékeljük a dolgokat és változunk, fejlődünk valahová, mindösszesen 324 oldal alatt.

Tetszett, hogy füveskönyv-szerűen volt megoldva a felépítés. Felváltva kapunk emlékeket Coral nénitől és Sue-tól. Itt volt az a gondom, hogy számomra egyáltalán nem úgy érződött, mintha az 1980-as évek végén játszódna a történet. Inkább összefolyt a nagynéni életét bemutató évtizedekével.

Nagyon ötletesnek találtam az írói klub megalapítását, a kezdő írók kibontakozását segítő feladatokkal együtt. A karaktereket megkedveltem egy-kettő kivételével, még annak ellenére is, hogy jobban megismerhettük volna a mellékszereplőket. Úgy érzem, az írás segített mindnyájuknak a gondjaik rendezésében. Szerintem ők Sue-hoz hasonlóan látták a dolgokat és úgy vélték, ha kiírják magukból a vágyaikat, akkor azok talán valósággá válnak.

Sue szerelmi életén akadtam még fenn egy kicsit. Nem is azon, hogy az imádott fiújának szeméről készült fotót őrizgette a párnája alatt hónapokig, hanem, hogy nem fedezte fel a Joe-ban rejlő kincset és értékeket. Helyette hetekig Icarusról ábrándozott, a mindennemű visszajelzés teljes hiányának figyelmen kívül hagyásával. Persze, ha ő úgy látja, hogy nem jó dolog, ha túlságosan kinyilvánítja valaki az érdeklődését a másik iránt, az az ő dolga.

Na jó, Coral néni boltkórossága is kiakasztott egy kicsit. Holtbiztos, hogy nem engedtem volna el vásárolni, pláne ilyen rossz anyagi körülmények között.

Ezek mellé kapunk még családi drámát, titkokat és rejtélyeket, intrikát és lezáratlan eseteket. Az előbb felsorolt témák mind megnyertek maguknak, egyszerűen imádom, ha egy könyv tele van velük! Külön hab a tortán, ha mindez humoros, olykor elgondolkodtató, néhol pedig szívszorító köntösbe van ágyazva. A Campari reggelire esetében pedig szerencsére így volt, hisz hóbortosságból sincs hiány. Sue-val együtt reménykedtem egy búcsúüzenetben és a nagynénivel karöltve kerestem Cameo titkát. Szinte minden kérdésre választ kapunk, azt sajnálom, hogy közülük néhány nem lett jobban kifejtve. Viszont a család fontosságáért piros pont jár. :))

Mit tennél, ha kiderülne, hogy amit eddig a rokonaidról tudtál, az hazugság? Ha valakire felnézel, de végül csalódnod kellett benne és ezzel már nem is szembesítheted az illetőt? Vajon megrengetné alapjaiban a világodat? Hogyan dolgoznád fel azt, amin Sue és Coral néni keresztülmentek?

Pár órányi szórakoztató történetre vágysz, aminek mondanivalója is van? Akkor a Campari reggelire a Te könyved lesz. Azonban készülj fel rá, hogy nem eseménydús.

Olvastad már? Esetleg kérdésed van?

Szép napot!

Lorelei :)