Samantha Shannon: Csontszüret

by Lorelei július 11, 2015 2 megjegyzés 2015 alternatív történelmi Athenaeum Csontszüret disztópia fantasy ifjúsági Samantha Shannon sci-fi

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat a fülszöveg!

A szindikátusnak dolgoztam. Ha úgy vesszük, hacker voltam. Nem gondolatolvasó, inkább elmeradar, aki az éterre hangolódva fogta annak minden rezdülését. Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben. Ha bárkinek kedve támadt a I-4 szennyesében turkálni, Jaxon záros határidőn belül már ugrasztott is. Meggyőződése szerint ennél sokkal többre is képes lehettem volna, de Nick minden kísérletezést megtiltott. Fogalmunk sem volt, milyen következményei lennének rám nézve.

2059. Scion London.
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… beláthatatlan következményekkel
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak a hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…

Őszintén bevallom, hogy fogalmam sem volt arról, hogy miről fog szólni a könyv. A fülszöveget nem olvastam el, de annyi jót hallottam róla, hogy azon kaptam magamat, minden Coop és társai üzletben ezt keresem. Végül a véletlennek és egy elromlott kávéfőzőnek köszönhetően bukkantam erre a kincsre. Mert ez bizony az. Minden pénzt megér, még ha csak 500 Ft-ot is fizettem érte. Nem is értem, hogyan tudtak azok ennyit várni a folytatásra, akik már évekkel ezelőtt olvasták a történetet. Na de ennyit is az ömlengésről.

Az első kb. tizenhat oldalon, olyan töménytelen mennyiségű információ halmazt kaptunk, hogy szerény kis agyam nehezen tudta csak feldolgozni. Hirtelen megijedtem és attól féltem, hogy én ezt a könyvet nem fogom érteni. De nem adtam fel! Nem ám! És milyen jól tettem! Egy olyan összetett, komplett világot kaptunk, hogy teljesen elhittem, hogy ez létezett és még most is létezik de létezni is fog. Micsoda kegyetlen világ is az, amit a könyv lefest (jó, a valóság is az). Visszatérve a lényegre, tényleg nagyon részletesen átgondolt világot alkotott az írónő, le a kalappal előtte.

Paige nem egy átlagos lány. Sok hozzá hasonló él a világon, akiket azonban üldöznek, börtönbe zárnak vagy kivégeznek. Nem jók a kilátások. Sajnos összeszedni nem tudnám a fajokat, de vannak itt orákulumok, béklyózók és így tovább. Még nem egészen sikerült feldolgoznom, hogyan is működik teljes valójában a Mímes rend és az alvilág, de Paige az egyik kerület vezetőjének dolgozik, ahol álomjáróként információkat gyűjt. Azonban egy véletlen folytán a hozzá hasonlókat kutató erők rábukkannak és a lány védekezés közben megöl egy éjjeliőrt. Tudja, hogy szorítja az idő, mert nemsokára a nyomára bukkannak. Félelmei beigazolódni látszanak, majd egy különös helyen ébred, hozzá hasonlókkal együtt. Kiderül, hogy Oxfordba került, ami amolyan börtönváros. Itt különböző rephaiták alá tartoznak, akik kiképezik őket és segítenek nekik egy veszélyesebb erő legyőzésében. Igen ám, de kiderül, hogy mégsem a börtönszerű városon kívüli világ a legrosszabb. Kegyetlen dolgokra kényszerítik az itteni látókat.

Nem egy békés, szívet melengető könyv ez. Inkább olyan, mint egy túlélésért folytatott harc. Hihetetlenül tetszett. Csak úgy faltam a lapokat. Egyszerre szörnyedtem el és ujjongtam a szereplőkkel. Vannak itt árulások, titkos szövetkezések, bajtársiasság, lassan kialakuló érzelmek, félelem vagyis minden ami egy remek regényhez kell. Paige nagyszerű főhős, tényleg egy rossz szavam nem lehet iránta. Arcturus a kezdetektől a szívemhez nőtt. Ugyanakkor a mellékszereplőkről sem feledkezhetek el. Többször is búcsút kellett vennünk karakterektől, akik nagyon közel álltak hozzám, de seven dialsbeli társait is sikerült megkedvelnem.

Külön kiemelném azt, hogy számomra milyen tanulságot nyújtott a könyv. Ez pedig az összefogás. Amikor a közös ügy érdekében nem számít semmiféle ellentét, jelentsen ez fajbeli, vagy nézetbeli különbséget. Jó, úgy is felfoghatnánk, hogy az ellenségem ellensége a barátom, de az nem hangzana olyan jól. Gyönyörűen alakul át itt is a félelem és gyűlölet  bizalommá és tiszteletté végül pedig szeretetté.

A vége hatalmas űrt hagyott bennem és nem csupán azért mert függővégről beszélünk, hanem a főhőseink gyatra lehetőségei miatt is. Igen, egy romantikus lélek vagyok, ezt nem róhatjátok fel nekem. Fogalmam sem volt,  mi fog történni, sokszor rettegtem, igen rettegtem, hogy mi következik, hogy mi jöhet még. Ha éveket kell várnom a folytatásokra, akkor abba bele fogok őrülni. Annyira magával ragadott az egész, hogy most is pörögnek a jelenetek a fejemben, a gondolataim pedig utol sem érik őket, hogy megfogalmazhassam. Szóval olvassátok, olvassátok, olvassátok! Rengeteg kibogozatlan szál van még, ami magyarázatra vár, így mindenképpen kíváncsisággal landol a következő rész a kívánságlistámon.

Ajánlanám hmm mindenkinek hisz lényegében van benne ármány, akció és romantika is.

Olvastad már? Neked hogy tetszett?

Szép napot!

Lorelei :)