by
május 20, 2019
0
megjegyzés
2019
északi népek
fantasy
istenek
mitológia
Neil Gaiman
novella
összetett regény
Egy új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában.Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul. Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.
Szerintem az Északi mitológiához képtelenség nem asszociálni a Marvel univerzum Thor filmjeit (legalábbis napjainkban). Megmondom őszintén nekem a filmekből pont az hiányzott, amit reméltem, hogy megkapok Gaiman átirataiból: mégpedig a mitológiai hátteret. Persze hellyel-közzel volt róla szó a mozivásznon, de szerintem sokkal inkább elvitte a történetet a látványvilág, illetve a sekély mellék- (és néhány fő-) szereplők kínoskodásai. Na de térjünk is rá a novelláskötetekre.
A The Playersben megismerhetjük a fentebb is említett főszereplőket, így a vérségi és rokonsági kérdések rögtön az elején letisztázódnak. A Before the Beginning and After, valamint az Yggdrasil and the Nine Worlds két bevezető novella, amiben megismerhetjük a teremtéstörténetet, valamint néhány, a világot alkotó létfontosságú lény szerepét. A Mimir’s Head and Odin’s Eyes elmeséli nekünk, mi is volt Odin bölcsességének az ára. Ezek a történetek inkább érdekesek voltak, alapozásnak tökéletesek, de semmi többet nem lehet elmondani róluk.
A The Treasures of the Godsban megtudhatjuk, hogyan készült Thor kalapácsa, hogy miért olyan rövid a nyele és hogy Lokinak milyen szerepe volt mindebben. Itt már kaphatunk Loki csínytevéséből és kegyetlenségéből is. A The Master Builderben az istenek egy sötétebb oldalát láthatjuk, akik nem feltétlenül akarják megtartani, amit ígértek. Nagyon tetszett, ahogy próbálták őket kijátszani, simán átverhetőek, mert mindegyikükre jellemző a hübris. A The Children of Loki volt talán az egyik kedvenc novellám. Szomorú volt látni milyen irányban halad a történetük, de közben hihetetlenül jó mondanivalókat rejt.
Freya’s Unusual Weddingben ellopták Thor kalapácsát, amit csak Freya kezéért cserében adnak vissza. Oda is ígérik a lányt, ám a menyasszony végül robosztusabb lesz, mint a vőlegény számított rá. Imádtam, haláli, humoros egy történet kerekedett belőle. Ezt követően kaptunk pár nagyon mély témát boncolgató novellát. A The Mead of Poets valamint a Thor’s Journey to the Land of Giants nagyon jó kis elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel.
A The Apples of Immortality-vel megkezdődik a hanyatlás a történetek folyamában. Mármint nem olyan értelemben, hogy kevésbé jók, hanem a halál lengi körbe őket. Érződik, hogy az istenek fiatalsága és ereje is múlandó tud lenni. A The Death of Balder és a The Last Day of Loki hangulatilag kiváló felvezetők a végső novellához, Ragnarokhoz, az istenek végzetéhez.
Ajánlom, mert jól megírt, ajánlom, mert van egy egybefüggő érzete annak ellenére, hogy novellagyűjtemény, ajánlom, mert Gaiman.
Lorelei
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése