2015. október 27., kedd

Allan Pease: Testbeszéd


Minden mozdulatunk közlés. Ha e testbeszédet megtanuljuk helyesen értelmezni és használni, jobban megértjük embertársainkat és jobban megértethetjük önmagunkat. A szerző könyvében saját tapasztalatait és a viselkedés-lélektan legújabb eredményeit felhasználva számos élethelyzetben elemzi a gesztusok jelentését és kínál gyakorlati útmutatót.

Imádom, amikor Sherlock Holmes a részletekből egészet alkot. Amikor Cal Lightman egy arcrezdülésből rájön az igazságra. Aki képes megfejteni a titkukat, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk, az a személy, érzéseim szerint sokra viheti. Nemcsak, hogy elkerülhetjük, hogy minket átverjenek és kihasználjanak, de mások manipulálására is képesek lehetünk. Vagy legalább sikeresebbek mások szándékainak megértésében.


Tudtátok például, hogy a testbeszédünk, vagyis a nonverbális jeleink, akár a beszélgetés 60-80%-át is kitehetik, míg a kisebb rész a szavaknak jut? Hihetetlen, igaz? Akár igazat mondunk, akár hazudunk, a testünk tudat alatt elárul minket és aki tudja, hogy mit kell néznie, keresnie, az könnyen felfedhet minket.


Ezért szerettem volna jobban belelátni a testbeszéd világába. Sajnos egyre gyakrabban volt részem abban, hogy mások kihasználtak vagy az orromnál fogva félrevezettek. Pedig, ha csak egy kicsivel több időt szenteltem volna arra, hogy megfigyeljem őket a beszéd közben, ahelyett hogy lelkiekben próbálom összeszedni magam, a végén nem én jártam volna rosszul.

Kiolvasva a könyvet persze nem mindennel értek egyet. Például a karba font kéz jelenthet tagadást, védekezést, de mindenképpen gátat képezünk saját magunk és a hallgatóság, a társaság többi tagja között. Na már, én elég gyakran állok keresztbe tett karokkal de sokszor azért, mert nem tudom jobb helyre tenni, esetleg így kényelmes, vagy praktikus. A könyv viszont határozottan állítja, hogy tudat alatt magamat nyugtatom vagy ténylegesen védekezem/ellenkezem. Persze ezen lehetne vitatkozni, elfogadom Allan álláspontját is, de a lényeg, hogy nem mindig sikerült meggyőznie.


Viszont számtalan tekintetben hasznosnak viszonyult a kis útmutató, amiért megérte a rá szánt órákat. Tanítani kellene az iskolákban a benne foglaltakat. Mit jelent, ha folyamatosan jár a lábunk? Na és a lábfej iránya? Miért villantanak a nők csuklót, babrálják a hajukat? Milyen okból szűkül és tágul a pupilla? Miért állnak a férfiak övbe/zsebbe dugott hüvelykujjal? Milyen kulturális különbségeket fedezhetünk fel a testbeszédben? Hogyan érdemes leültetni az embereket egy asztalnál? Hogyan legyünk tekintettel mások területi igényére? Milyen velünk született mozdulataink vannak?

A fenti kérdésekre mind választ kaphatunk a Testbeszédben. Érdekes és rövidke kis olvasmány, így akinek a beszámolóm felkeltette az érdeklődését körülbelül 3 óra alatt ki is tudja végezni.

Olvastad már? Neked tetszett?

Szép napot!


Lorelei :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése