2018. június 9., szombat

Róbert Katalin: Szelídíts ​meg!



Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból. Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát. A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon… Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember? 

A megjelenés környékén már a borító annyira megfogott, hogy biztos voltam benne, be kell szereznem ezt a regényt. Az elmúlt, durván fél évben pedig olyan szintű rajongás alakult ki a könyv körül, amellyel egyenesen arányosan emelkedtek az elvárásaim és a lelkesedésem is. Róbert Katalin írásaihoz eddig még nem volt szerencsém, így nem tudtam mire számítsak tőle, de a sok pozitív értékelés meggyőzött. 


Róka egy vérbeli lázadó lány, akinek a szája is mocskos. Szinte senkit nem enged közel magához, de ahogy ez lenni szokott, jó oka van rá. Eszes, ám nem fektet a tanulmányaiba annyi energiát, hogy ez meglátszódjon a jegyein, így adódik, hogy Kisherceg segítségére szorul korrepetálás formájában. A fiú maga a mintadiák, gyönyörű barátnővel, ám lehet, hogy az ő élete sem olyan egyszerű, mint amilyennek egy külsős megítélné. 

Nehéz helyzetben vagyok, mert egyszerre nyert meg és akasztott ki a regény. Azt vártam tőle, hogy valamilyen formában hozza el a katarzist, hogy kicsit váltsa meg számomra a világot. Annyi gyönyörű és szívhez szóló értékelést olvastam, hogy varázslatra számítottam a Szelidíts megtől. 

Maga a névadás és a sok utalás A kis hercegből csillagos ötös, azokat nagyon eltalálta az írónő. Elsődlegesen azzal adódott problémám, hogy Rókának a káromkodáson kívül nem volt más megszólalása az elején. Tudom, hogy a „leszarom”, „pont nem érdekel”, „pont leszarom”, „kurvára nem érdekel” mind a lány tagadó és védekező mechanizmusainak a részét képezik, de egy idő után fárasztottak és csak a szememet forgattam rajtuk. Ha folyamatosan csak káromkodik, az is megszokottá és ezáltal semleges hatásúvá válik. A „gyilkos pillantás hatezer-pont-ötszáznégy” és társai is ide tartoztak. 

Továbbá sokkal több közös jelenetet is el tudtam volna képzelni Kisherceg és Róka között, amik a kettejük összefonódásáról szólnak. Értem én, hogy a YA, meg az instant kapocs is legalább annyira összefonódott, mint a gyilkos pillantások a számozással (fáradt pillantás 3.1), de egy őszinte és törődő emberi szál nem jön létre kéthétnyi káromkodással teli, tiltakozós korrepetálás során. S bár megértem a könyv YA mivoltát, az, hogy valaki életútjának a bizonyos szintű egyengetését magamra vállalom, hogy megpróbálok változtatni és segíteni valakinek az életén, az nem alakul ki durván két-három óra alatt. 


Viszont más oldalról megközelítve a Szelidíts meg! nagyon sok életigazságot megfogalmazott. Vegyük figyelembe a szülők állandó veszekedéseinek, esetleges válásának a hatásait. Hányan alulértékelik egy szülők közötti konfliktus következményeit! Pedig egy fejlődésben lévő személyiséget alapjaiban tudja megrengetni. Ezen kívül nézzük meg Kisherceg karrierválasztással kapcsolatos kételyeit. Két szempontból is nagyon érdekesek voltak az ő tapasztalatai. Először is, hogyan válasszunk tiniként, konkrétan gyerekként szakmát magunknak? Honnan tudjuk, hogy alkalmasak vagyunk rá és nem bánjuk meg később? Mit tegyünk, ha már a tanulmányaink során rájöttünk arra, hogy hibáztunk? Másrészt láthatjuk, hogy milyen a felnőtt lét. Milyen kiégve, szenvedély nélkül beleragadni a mókuskerékbe és csak gürcölni. Hogy ”milyenné vált a világ”. Nem az számít, hogy valami tartalmas legyen és értékkel bírjon, csak adjon. Akár egy újságcikkről, akár egy emberi kapcsolatról van szó, mindkét esetben hiányzik a megbecsülés. 


Éppen ezért imádtam azt, hogy Kisherceg nem adta fel a Rókába vetett hitét. Igenis megéri venni a fáradságot és leülni emberekkel és beszélgetni velük. Hihetetlen érzés meglátni másokban a szépet és az értéket, meghallgatni őket és bővíteni a látókörünket, tanulni tőlük. Nagyon tetszett, ahogyan a korrepetálásuk rutinná, biztos ponttá vált az életükben. Bárhogyan is alakult a hetük, tudták, hogy a közös óra megmarad számukra. 

Összességében nem kaptam meg azt a katarzist, amire számítottam, viszont meglepően sok léleksimogató és elgondolkodtató kérdést merült fel olvasás közben. Az írásmód nagyon szép volt és gördülékeny, biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam Róbert Katalintól.

Lorelei

A könyvet IDE kattintva meg tudjátok rendelni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése