2018. július 3., kedd

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök (Léggömbök #1)

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. 
Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel. 
Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem. 

A sok pozitív értékelés miatt biztos voltam benne, hogy imádni fogom ezt a regényt. Lassan egy éve vártam, hogy elolvashassam, de borzasztóan csalódott vagyok. Az elején kicsit nehézkesen tudtam követni az írásmódot is, de gondoltam amiatt van, hogy hetek óta nem olvastam semmit. Ám a későbbiekben sem javult a helyzet, állandóan félretettem a könyvet, mert nem kötött le. Enyhén spoileresen folytatom. 


Már a kezdés elég furcsán alakult számomra. Dorkáék osztálykiránduláson vannak, ahol négyévnyi ismeretség után hirtelen szikra támad a lány és Matyi között. Nem tudom elképzelni, hogy mitől vagy hogyan, hiszen nekem nem úgy jött át, hogy a népszerű fiú foglalkozott volna Dorkával az évek során. Mindegy, lépjünk túl. 

Elindul a huzavona, hogy akkor végül is ki jön be kinek, mialatt persze megy a pletyka az osztályban is. Esküszöm rosszabb volt ez a társaság, mint az öregasszonyok a faluban. Az emberek már azelőtt tudták mi történt az érintettel, mielőtt az átélte volna a dolgokat. Az az igazán szomorú, hogy Dorka állítólagos legjobb barátnője és a saját pasija is a legnagyobb kavarógépek közé tartoztak. 

Olyan nyíltan tárgyalták ki egymás szexuális életét, hogy a végén már egyetértettem Janival abban, hogy Dorka és Matyi csak a szüzesség elvesztése miatt jöttek össze. Legyen szó gyerekről vagy felnőttről, egyszerűen nevetséges volt minden egyes szereplő viselkedése. Dorka előadta, hogy az anyukájával ellentétben ő ki tud állni magáért, mégsem vonta kérdőre Matyit, amikor elméletileg a fiú megjátszotta, hogy lefullad a kocsija csak azért, hogy megfektesse a lányt. Sőt, még azután is együtt maradt a fiúval, hogy az gyávának és konkrétan szánalomnak nevezte, amiért nem szexel vele. Mondván egy férfinak vannak igényei és ha nem fekszenek le, akkor ő tovább néz pornót. Akár tetszik a lánynak, akár nem. 

Az hagyján, hogy szó nélkül hagyta mindkét főhős, hogy a másik kicsinálja, de még rá is játszottak a
szerencsétlen karakterségre. Az előbb említett incidens után Matyi aktfotókat készít Dorkáról az iskolában, amit persze elküld a haverjának is. Teljesen természetes módon mindenkinek szét kell kürtölni, ha szeretkeztél a szerelmeddel. Ja, hogy végül is őket nem nevezhetnénk szerelmeseknek? Kettejük viselkedése mindent tükrözött csak a másik iránti őszinte odaadást nem. Az is gondot okozott a számomra, hogy nem kerültem közel a szereplőkhöz. Nem láttam bele a fejükbe, az érzéseikbe, a gondolataikba. Olyan távol álltak tőlem, mint Sopron Nyíregyházától. Döcögős volt számomra az írásmód is, néha nem tudtam éppen kire hivatkozik vissza az írónő és sajnos sokszor találkoztam hiányzó névelőkkel, elgépelésekkel is. 

Dorka szülei meg teljesen alárendeltként viselkedtek. Eleinte hangoztatta a lány, hogy az apukája milyen szigorú, ahhoz képest Matyi számtalanszor náluk aludt (még akkor is, ha éppen nem voltak jóban, mert miért is ne). A másik röhejes összeveszés pedig Dorottya és Matyi anyukája között zajlott, amikor az asszony belekötött a lányba, amiért az nem vette le a cipőjét. Mire okosan vissza kell vágni, hogy "Mi is le szoktuk otthon venni a cipőt!!" Hát, ha a fiú tudta, hogy az anyukája ennyire ugrik a témára, miért nem szólt előre a barátnőjének? Vagy az ajtóban. Vagy ő se vette le a cipőjét? Igen, már ezek az apróságok is felhúztak. 

A tragikum tetőpontja után valamennyire javult a könyv, számomra leginkább ez a fele mentette meg a regényt. Maga a drámai érzés itt sem jött át, de ezt betudom annak, hogy nem kötődtem a szereplőkhöz. A másik fordulat eléggé klisésre sikerült és csak újabb olajat adott Dorka énközpontú létezéséhez, viszont némi karakterfejlődést véltem felfedezni a sorok között. A borító viszont nagyon jóra sikerült, szerintem passzol a történethez és őszintén megmondom, érdekel, hogyan végződnek a lány kalandjai, bár azért egy picit sejthető is. 

Lorelei

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Cicerónak! Nagyon szerettem volna szeretni, sajnálom, hogy ez most nem így alakult.

Ti olvastátok már? Nektek hogy tetszett? Ha még nem olvastad, IDE kattintva megrendelheted. Érdemes bekukkantani az írónő HONLAPJÁRA is, ahol verseket és prózákat is találtok tőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése