2018. május 7., hétfő

Morgan Rhodes: Rebel Spring (Falling Kingdoms #2)


Cselekményleírást tartalmaz az előző részre nézve! 

A ​hatalomhoz vezető út… vérrel és mágiával van kikövezve. 
Egy véres ostrom során Auranost lerombolták, a fiatal királynő pedig árvaságra jutott és trónfosztott lett. A három királyság – Auranos, Limeros és Paelsia – Mythica néven egyesült. Ám az ősi, veszedelmes mágia vonzása még erős, és kész rá, hogy ne csak Mythicát, hanem az egész világot uralja… 
A csata közepén négy fiatal, bátor ember a mágia és az általa kívánt hatalom vonzásába kerül. Cleónak segíthet a trón visszaszerzésében. Jonas kezeiben eszköz lehet hazája felszabadításához, Lucia pedig az ősi jóslatot teljesítheti általa. És ha a mágia Magnus birtokába kerülne, végre bizonyíthatna apjának, aki kemény kézzel uralkodik Mythica felett. 
Mikor Gaius utat kezd építeni a Tiltott hegyekbe, hogy azokat Mythicához csatolja, szikrát gyújt az emberek szívében, amely örökre átformálja ezt a földet. Gaius útját vér szegélyezi, és megépítésének kozmikus következményei lesznek. 
A népszerű Falling Kingdoms-sorozat második kötete. 

A Falling Kingdoms után picit csalódott voltam, viszont a kezdőkötet szagot betudtam annak, hogy a regény tényleg az volt. Az alaptörténet nagyon tetszett, a problémát inkább a szereplők jelentették számomra. Végül adtam egy esélyt a folytatásnak, hátha engem is elkap a hype. A helyzet az, hogy még most sem tudom hova tenni a sorozatot. 


Gaius király megszerezte magának Auranost, aminek következtében Cleo elvesztette a családját, az otthonát, a koronát. Lucia eszméletlenül tengeti a mindennapjait, Jonas éppen csapatot toboroz magának a lázadáshoz, Magnus pedig… nos, ő hozza a fenyítő mivoltát. Mindeközben tovább folyik a lázas keresés a kiválasztott varázslónő, a Kindred és egy gyűrű iránt, amelyet próféciák és talányok is megfűszereznek. Vérben, árulásban most sincs hiány. 

Éppen ezért nem tudom azt mondani, hogy a Rebel Springgel teljes mértékben elégedetlen voltam. Nagyon tetszik, hogy a többféle nézőpontnak köszönhetően kicsit mindenki helyzetébe belelátunk és szurkolunk nekik, még ha egymással ellentétes célokért is küzdenek. Imádom az egész megjövendölt prófécia szálat, valamint a kutatást a mágikus tárgyak iránt. Rengeteg potenciál van abban is, ahogyan a szereplők terveket szövögetnek annak érdekében hogy aláássanak az ellenségnek. 

A problémát talán még mindig az jelenti, hogy egyrészt vontatott a cselekmény. Az első két részt egy könyvbe simán bele lehetett volna sűríteni. A Rebel Spring tipikusan az a regény, amiben úgy történnek dolgok, hogy végülis nem történik semmi sem. Maximum értelmetlen szerelmi szögek kialakulása. A fantasykkel ellentétben nem izgalmas vándorlásról van szó, sokkal inkább úgy érzem, hogy azért íródtak a sorok, hogy kitöltsék a fontos részek közötti hézagot. Még Maggie Stiefvater írta az egyik közösségi média felületén, hogy nem kellene üresjáratoknak lenniük, mindent jelentőséggel kellene felruházni, én pedig nagyon is helyeslem ezt a hozzáállást. 

A másik problémám megint a karakterek értelmetlen fejlődéséhez és cselekedeteihez kapcsolódik. Éppen elkezdtem értékelni, hogy Cleo abbahagyta a hisztizést és egészen értelmes érveléseket tudott produkálni a veszekedések során, amikor is megjelent a szerelemi szálak sorozata. A pozitív fejlődés ellenére nem értettem, hogy a hímnemű szereplők kiemelkedően magas százaléka miért lesz indokolatlanul, mindenféle kontaktus és kémia nélkül szerelmes Cleóba. Nagyon idegesítő volt, amikor 400 oldalon belül már a 3. (!!) szereplő gondolatai kezdtek el körülötte forogni. Ez pedig a többi karakter összképéből vett el. 

Jonas egyenesen nevetséges volt, nagyjából egy gimis gólya szintjén próbált lázadást szítani. Teljes mértékben impulzus alapján cselekedett és nem tanult a hibáiból. Magnus hozta a szenvedő, picit belül lázongó de valójában tutyimutyi alakot, aki próbált erőt fitogtatni mások előtt. Lucia-t pedig részről-részre egyre jobban unszimpatikusnak találom. Gaius királyban és a cselekménytervezésben is tetszett, hogy a kis tinik nem tudják átverni a felnőttet, az átlátszó viselkedésük nem marad figyelmen kívül. Ez adott egy kis hiteles karaktert a regénynek.

Összességében még mindig nem tudom azt mondani, hogy kaszálnám a sorozatot. Hihetetlenül reménykedem abban, hogy beindul, mert nagyon sok potenciál van a cselekményben. Ráférne egy kis pörgés, ami nem abban merül ki, hogy random szereplőket megölünk. Érdekel az is, hogyan fejeződnek be az események, szóval talán a következő kötet után bölcsebb leszek.

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése