2018. február 1., csütörtök

On Sai: Miogin ​bázis (Szivárgó sötétség #2,7)


Mit jelent az, hogy „légy önmagad”? 
A Miogin szerelőbázis bajban van, hamarosan elfogy az élelem. A kalózok hitelbe szereltetnek, és egy nagyúr is elvesz a Ferringtonnak szánt adóból. 
Márk és a szerelők isteni csodában reménykednek, ám Artúr inkább az entitások nélkül oldaná meg a helyzetet. 
Artúr nyíltan kimondja a kétségeit, de ez nem várt következményhez vezet… 
Mi történik, ha egy vezetőt nem követnek? 
Márk megpróbálja megérteni Artúrt, aki látványosan a vesztébe rohan, és talán a bázist is magával rántja. 
Vajon mennyire erős a kapocs kettejük között? Hol a barátság határa? 
Mit tegyen, ha Artúr már Adalbert kispap titkát kockáztatja? 
A háború zajlik, és lehet, hogy az álcázva élő keresztény csapatot nem csak a kalózok kerülgetik… 
A kisregény a Szivárgó sötétség sorozat 2. kötete, a Lucy után játszódik.

Aki szokta követni a bejegyzéseimet, az tudja, hogy oda és vissza vagyok On Sai regényeiért. Már jó ideje várom, hogy megjelenjen a Szivárgó sötétség című sorozat újabb része (vagy legalább egy Calderon folytatás…), így némiképp enyhülésként szolgálnak a kiegészítő kötetek. Viszont az elmúlt időszakban kicsit beijedtem. Más íróknál tapasztaltam, hogy a Miogin bázishoz hasonló rövid szösszenetek nem hozzák azt a színvonalt, amit én megszoktam tőlük. Sokaknak nem áll jól, ha a megszokott karaktereket kevesebb oldalon kell szerepeltetniük. Ám On Sai visszaadta a reményt.


Márk eltitkol egy súlyos információt Artúr elől, ami könnyen mindenki vesztét okozhatja. Fogytán az élelmük a Miogin bázis utasainak, ezzel ellentétesen pedig nő az adósságuk és a mélység, amibe kerülnek. Ám bármit lépnek, az sehogyan sem kedvező. Áruljanak el egy védencet vagy keveredjenek háborúba? Netán az éhínség döntsön helyettük?

Vajon a megoldás Artúrban rejlik? Sokan még mindig ámulattal néznek rá. Próbálják felfogni a fiú kapcsolatát kivel is? Az Úrral? Újra felmerül egy felsőbb hatalom létének kérdése, hogy a hit miket tud megmozgatni, mennyire mélyen beleássa magát az emberekbe. Maga a hit honnan ered és mikortól számít valaki hívőnek? Artúr vívódása önmagával és a keresztényekkel központi szerepet játszik a Miogin bázisban. El sem hiszem, hogy mindezt 90 oldalban egy kerek történetként, teljes érzelmi értékkel kiegészítve megkaptuk az írónőtől. Fel sem tűnt, hogy a végére értem, hiszen közben felejthetetlen izgalmakba keveredtem és tettem egy hihetetlen utazást Artúr lelkében is.


Nem hiányzott az emberi lélektanban rejlő lehetőségek kiaknázása sem. Kaptunk manipulációból, a nagybetűs Játékból, hiszen megszokhattuk, hogy a Szivárgó sötétség szereplőinél az szinte mindig jelen van. Nagyon oda kellett figyelnem, ha mindent meg akartam érteni és szerintem még így sem sikerült teljes egészében átérezni az egész kisregényt. Még így, pár évvel az első On Sai történetem után se nőtt be a fejem lágya ahhoz, hogy elég érett legyek ezekhez a történetekhez. A Márk és Artúr közötti szeretet (egyáltalán nevezhetem így? Annyira nem hangzik igaznak, elegendőnek) is imádtam. Bizalom, kihasználás, kétkedés, cserbenhagyás, bűnhődés. Kérem szépen, én csak sorolni tudom a Miogin bázis összetevőit.

Artúr sem sokban különbözik tőlünk: ő is aszerint irányít, amiben hisz, amit jónak lát. Az, hogy felvállalja, hogy igyekszik őszintén cselekedni, sokszor nem feltétlenül egyezik meg a keresztények nézeteivel. Hiszen hogyan is alapozhatna mindent egy olyan entitásra, aminek a létezéséről nincs meggyőződve?

Bátran ajánlom, sajnos jelenleg csak egy étvágyfokozó, de közel a fogás, amire áhítozunk, én érzem. Plusz, így is egy teljes értékű élményben részesülsz.

A kisregényt köszönöm szépen a Könyvmolyképzőnek!

Lorelei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése