Az odaadó testvérpár Scarlett és Tella épphogy csak megmenekült Caraval legutóbbi játékából, miközben kegyetlen apjuk markaiból is sikerült megszökniük. Megnyerték a legendás játékot, ami másokat őrületbe kergetett –vagy rosszabb. Így a lányok jövője rendben kellene, hogy legyen.
Ám Scarlett nem tudja, hogy annak köszönhetően nyertek, hogy Tella egy kétségbeesett alkut kötött egy rejtélyes idegennel. Eljött az idő, hogy Tella adósságát behajtsák. Tella tartozását ezelőtt még senki nem volt képes teljesíteni: megtudni Caraval mesterének, Legendnek az igazi nevét.
Tella egyetlen esélye, hogy felfedje Legend valós személyét az, ha újra játszik a játékban, így a lány beleveti magát Caravalba. A játék mindig is a bátorságról, ravaszságról és áldozatról szólt. Ám most a tétek még magasabbak, mert ezúttal Caraval nem csak egy játék…
Anno én imádtam a Caravalt minden egyes hibájával együtt. Meglepett, hogy végül sorozattá növi ki magát a regény, de úgy voltam vele, ha Stephanie Garber másodszorra és harmadszorra is hozza azt a varázslatot, amit a kezdő kötetben, akkor miért is ne?! Sajnos a Legendary elolvasása után sokkal inkább az van bennem, hogy miért nem kellett volna folytatni ezt a történetet.
Az alapsztori folytatódik az előző Caravalt lezáró ünneplés másnapján. Ezúttal Tella kerül a főszerepbe Scarlett helyett, hiszen a fiatalabb lánynak nagy árat kell megfizetnie nővére győzelméért és azért is, hogy sikerült megszökniük édesapjuk elől. Segítő „barátjának” ugyanis azt ígérte, hogy megadja Legend igazi nevét. A lány persze nem teljesítette ezt a feladatot, így várja, hogy mikor fog lecsapni rá az adóssága. Elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ahhoz, hogy meg tudja fizetni a tartozását, játszania és nyernie kell egy újabb Caravalon. Amikor megérkeznek Elantine kastélyába (akinek a tiszteletére rendezik az újabb játékokat), Tella nem szerepel a vendéglistán. Dante a segítségére siet és elhinti a személyzetnek, hogy a lány a trónörökös új menyasszonya, ám az ártatlan csíny végzetessé is válhat. Ugyanis a trónörökös arról híres, hogy már számos barátnője holtan végezte.
Nagyon kíváncsi voltam milyen lesz Tella szemszögéből látni az eseményeket. Kicsit tartottam is tőle, mert annyira azért nem volt nekem ő szimpatikus a Caravalban. Mindenesetre egészen megkedveltem a lányt ebben a részben, ugyanis nagy bátorságról és hűségről tett tanúbizonyságot. Szintén érdekelt, hogy mivel fogja felturbózni az írónő a történetet, hiszen bármennyire is varázslatos a játék világa, még egyszer végigjárni egy ugyanolyan Caravalt túlságosan sablonos lett volna.
Az új szál egyébként nagyon tetszett. A lényege, hogy vannak az úgynevezett Fate-ek (én most szabadon Tarotoknak fogom hívni őket), akik egy tarot kártya paklin szerepelnek. Úgy hírlik, hogy képesek megjósolni a jövődet, amolyan végzetszerű komolysággal és véglegességgel. No úgy hírlik, hogy valaha ezek a Tarotok létező és hatalommal teli lények voltak, csak bezárták őket egy pakli kártyába. Mondjuk úgy, hogy kegyetlenségükről is híresek voltak, így jobb is, hogy a mese szerint csapdában vannak. Nagyon tetszett, hogy Tella nemcsak a győzelemért küzd, hanem az ellen is, hogy ezek a Tarotok kiszabaduljanak és újra visszanyerjék erejüket.
Kapunk még egy kis szeletet a lányok anyukájáról is. Sokkal több minden kiderül a személyiségéről, a hátteréről valamint arról, hogy pontosan mi is történhetett vele.
Viszont nagyjából ennyit a pozitívumokról. Ebben a részben hiába kapott egy pluszt a történet,
számomra elvesztette a varázsát. Nekem teljesen elrontotta a nevetséges szerelmi szál Tella és Dante között, ugyanis a rövid ismeretségük alatt olyan szinten mély és végzetes szerelemről beszélnek, hogy teljesen elvesztették a hitelességüket. Ezen kívül Scarlett karakterét kiforgatták önmagából. Volt nekünk egy értelmes, leleményes lányunk, aki oda meg vissza volt a húgáért, erre titkolózásba és magánakciózásba kezdett. Érezni lehetett a feszültséget mindenhol, azt hogy a húga bajban van, de mintha valami szemüvegen keresztül nézte volna az eseményeket, szimplán figyelmen kívül hagyta a jeleket. Röhej volt, hogy ők, akik ennyire összetartanak, ennyire bizalmatlanok legyenek egymással. Ráadásul még a Scarlett-Julian szerelmi szál sem lehet felelős érte, ugyanis a hihetetlenül cuki befejezés a Caraval végén egy szerelmi háromszöggé növi ki magát! A lehető leggyalázatosabb módon, komolyan, Scarlett jól elásta magát.
Ezután jönnek a csavarok. Örülök neki, hogy az írónő nem néz minket hülyének, de azért többször is nyílt burkoltsággal leírni, hogy ki is Legend valós személyisége szerintem elég… gáz. Annyira egyértelmű volt, hogy imádkoztam magamban, hogy az egész félrevezetés legyen, de nagyot csalódtam. Ráadásul annak ellenére, hogy a nagy és hírhedt Legendről milyen legendák (haha) keringenek, úgy viselkedett, mint egy felelőtlen tizenéves. Irtózatos következményei vannak a cselekedetének, amit egyáltalán nem mérlegelt. Pedig állítólag egy felnőtt, tapasztalt emberről van szó...
Nemsokára megjelenik a harmadik rész, amit néhány nyitott kérdés miatt mindenképpen elolvasok, de most kicsit csökkent a lelkesedésem.
Lorelei
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése