S. A. Chakraborty: Bronzváros (Daévabád-trilógia 1.)

by Lorelei április 21, 2019 0 megjegyzés 2019 Agave kiadó arab világ Daévabád-trilógia epikus fantasy fantasy háború kaland Közel-Kelet mitológia politika S.A.Chakraborty

Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi. 

Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak. 

Mostanában egyre több olyan regénnyel találkozom, amely valamilyen sivatagi világba kalauzol el. A Bronzvárosra elsősorban a borítója miatt figyeltem fel, utána pedig tartottam attól, hogy csupán egy újabb klisés történettel fogok megismerkedni. Viszont óriásit tévedtem, ugyanis hatalmas pozitív csalódásban volt részem. 

Nahri egy szegény sorban élő, piti kis szélhámos, aki ál-szertartásokon keresztül igyekszik megkurtítani a nemeseket. Az egyik alkalom félresikerül és megidéz egy nem is akármilyen dzsinnt, a legendás harcos Dárát. Ha nem lenne elég a sokk, hogy ő ténylegesen varázsolt, akkor a rejtélyes és jóképű harcos közli vele, hogy egy kihalt dév család elfeledett sarja és az élete veszélyben forog. E közben Dévábádban a politikai stabilitás vékony jégen táncol (haha-sivatagi poén), ugyanis a belső feszültség komoly erkölcsi problémákat vet fel. 

Nahri az ősi leszármazottja a déveknek, akiket az emberek dzsinnekként ismernek. Dára, a harcos egy Afsin, akik védelmezték a Náhid törzset, amibe Nahri is tartozik. Ők ketten menekülésre kényszerülnek az ifritek elől, akik megátkozott dzsinnek. Ám a biztonság helyett a kígyó fészkébe kerülnek, Dévábádban ugyanis a Kahtánik vannak trónon, akik anno letaszították onnan a Náhidokat. Az új konfliktus csak hab a tortán, hiszen a safitoknak nevezett félvérűek nyomora belső feszültségekhez vezetett a városban. 

Már az első pillanattól fogva beszippantott a regény hangulata. Egyből éreztem a bőrömön a forróságot és elképzeltem a talpam alatt ropogó homokot. Nahri a kezdetektől egy szimpatikus és belevaló főhősnek tűnt és élvezet volt általa egyre jobban megismerni a háttérvilágot. El sem hiszem, hogy az írónőnek ez az első, debütáló könyve. Hihetetlenül részletes történelmet, kultúrát, mitológiát dolgozott ki. Utólag utánanéztem a dzsinneknek és a ”valóság” remekül keveredett az általa elképzelt világgal. Minden szavát elhittem, azon sem csodálkoznék, ha létező népekről és országokról lenne szó. Viszont nagyon kell figyelni, mert könnyen el lehet veszni a kapcsolatok és lények hálózatában. 

A jó összhang érdekében bizonyára közrejátszott az is, hogy a feszültség és a karakterek is hitelesre sikerültek. Hiába lett Nahri egy csoda, az elfeledett örökös, nem tudott megfelelni a hatalmas elvárásoknak. Ki tudna elképzelni ilyet, a hatalmas megváltó, aki nem tud alkalmazkodni a népe értékeihez?! Végre nem egy regény, amiben a főhős egyből elsajátít minden képességet már az első néhány próbálkozás után. Igenis kellenek a mélypontok, a kudarcok, amikből tanulni lehet. Külön tudtam értékelni, hogy a lány nem vette a vállára a világot, hogy ésszerűtlenül megmentsen mindenkit, hanem ráébredt az apró vereségek elkerülhetetlenségére. Igazi játékossá nőtte ki magát. 

Másik oldalról megjelenik Dévábád problémája, ahol kemény soruk van a félvérűeknek, a safitoknak. Egy titkos szervezet tehetős tisztavérűektől igyekszik támogatást szerezni, hogy minél több safitnak tudjanak segítséget nyújtani (no meg ahogy szokás, fegyverkezni). Ebbe a bonyodalomba keveredik bele a király másodszülött fia, Ali, aki jóhiszemű ártatlansággal sokkal nyitottabban és ugyanakkor naivabban avatkozik az események láncolatába. 

Mindez a konfliktus persze nem újdonság, igaza volt az írónőnek abban, hogy ez a történelemben egy gyakori és ismétlődő felállást jelent, amire ő is remekül rá tudta húzni a mondanivalóját. A népek közötti harc a hatalomért remekül megjelenik és a király, Asszán, különösen életszerűen gondolkodik. Elsődlegesen a trónt tartja szem előtt és a saját fiaira is inkább bábokként tekint. 

A fordulatok, a szerethető karakterek és a nagyon sok szívszorító pillanat csak mind hozzáadnak a Bronzváros értékéhez. Számos kérdés nyitott maradt a regény végén, de a következő részekben remélem azokra is fény derül.

Lorelei

A könyvet köszönöm szépen az Agave kiadónak! Rendeljétek elő ti is a regényt az alábbi LINKre kattintva.