Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

by december 26, 2015 0 megjegyzés
1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

A Leányrablás Budapesten hatalmas szerelmem lett, imádtam a stílusát, a történetet, a karaktereket. Amikor megtudtam, hogy több mint 500 (!!) oldalnyi gyönyörűség vár rám a folytatás képében, alig bírtam türtőztetni magam, hogy a vizsgaidőszak közepén neki ne álljak. Végül gyengének bizonyultam a békebeli korban játszódó eseményekkel szemben. Azonban egyáltalán nem bántam meg. Hiszen a Rudnay-gyilkosságoknak nemcsak a borítója ugyanolyan csodálatos, mint a trilógia első részének, hanem a színvonala is!


A könyv leginkább két-három szemszögben íródott. Böszörményi Gyula rögtön az első fejezetben felborítja az olvasó világát, nem kímélve a lelkünket, de egyáltalán nem baj. Mili és Ambrózy báró között továbbra is fennáll a csipkelődő, gúnyolódó, okító, ám mégis törődő viszony. Hangay kisasszony szeretne nővére ügyével mélyebben foglalkozni, ezért Richárd - akit időközben Rudnay megbízott tíz, felderítetlen eset felgöngyölítésével - a lány rendelkezésére bocsát aktákat, amiknek szerinte köze lehet Emma gyilkosságához.

Kettejük civakodása hol előre, hol pedig visszaveti a nyomozásokat. Szépen lassan partnerré válnak, a végén egymást kiegészítve szinte már ördögi duót alkotnak.


Imádtam! Egyszerűen fantasztikus volt! A karakterek megmaradtak ugyanolyan csodálatosnak, mégis hatalmas fejlődésen mentek keresztül! Az író mesterien alakítja a szereplők személyiségét és stílusát, ezzel teljesen valóságossá és emberivé téve a regényt. Az olvasónak ezért lesz az az érzése, hogy személyesen jelen van minden egyes pillanatban. Egytől-egyik szeretem és szurkoltam Tarján Vili és az Ambrózy villa lakóiért. Ugyanakkor az újonnan megismert személyek is szépen lassan a szívemhez nőttek.

Rettentő okosan felépített az egész könyv. Kaptunk egy tengernyi személytelen és átláthatatlan ügyet, amik hirtelen egyre személyesebbé és élesebbé válnak a szemünk előtt, folyamatosan kirajzolva az összekötő szálakat, amik úgy fonódnak egymásba más eseményekkel, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Teljesen logikusan és földhöz ragadtan lett minden megmagyarázva. Nagyon szépen vezetnek rá mindek a megoldásra. Bőven hagy időt a dolgoknak leülepedni, ugyanakkor előre is sejthetünk egy-két igazságot. 

Számos akciódús jelenettel találkoztam a regény során, amikor azon kaptam magam, hogy hihetetlen gyorsan kalapál a szívem és szinte leizzadok, annyira aggódok Miliért és a morc bárónkért. Viszont azt is meg kell említenem, hogy a humor is csodásan elfért a történetben. Egyedi, klisétől mentes és fordulatokkal teli! Mindemellett persze hűen magunk elé tudjuk képzelni a békebeli kor hangulatát, épületeit. Kapunk a kibontakozó női egyenjogúságért való harc kezdeteiből, eltussolásokból, csalásokból és zsarolásokból. Az árnyoldallal is találkozhatunk, nemcsak a pompával.


Még a Rudnay-gyilkosságok megjelenése előtt olvastam, hogy Böszörményi Gyula feljebb tekeri a romantika hangerejét a folytatásban. A feszültség izzott az biztos, éreztem az elektromos kisülést, de csak annyit tudok mondani, hogy még még még! Ismét függővéggel találkozunk az utolsó oldalakon, szóval készítsétek fel magatokat! Érdemes elolvasni a nekünk szánt kis üzenetet is a végén, megtudhatjuk, hogy mi a valóság és mi a kitaláció. Ugyanis ebben rejlik szerintem a legnagyobb ereje az Ambrózy báró eseteinek. Valós személyek és helyszínek, események és élettörténetek keverednek a kitalációval, olyan fantasztikus és kibogozhatatlan egyveleget alkotva, ami aktuális az 1900-as évek elején, de még 2015-ben is.

Elképzelni se tudom, hogyan leszek képes még egy évet várni arra, hogy elolvashassam a befejező kötetet. Csillagos ötöst érdemel eddig a trilógia. Ha lehetne, az egekig magasztalnám még. Hihetetlen nagy szükségünk van ezekre a könyvekre, nélkülük már el se tudnám képzelni az életemet. Hogy még jobban el tudjuk képzelni a személyeket és épületeket, létrehoztak egy Facebook oldalt (https://www.facebook.com/ambrozybaroesetei), ahol korabeli képeket és információkat olvashatunk. Érdemes meglátogatni, órákat töltöttem az eddig feltöltött anyagok áttanulmányozásával. Nincs mese, teljesen beleszerettem és megszállottja lettem a történeteknek!

Olvassátok, olvassátok, olvassátok!

Szép napot!

Lorelei :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése