Eleged van a lapos memoárokból, amelyek csak arról szólnak, ami tényleg megtörtént?
Unod az egyes szám első személyben megírt értekezéseket? Izgalmas és interaktív olvasmányt keresel, ami visszacsempészi az „ÖN”-t az ÖNéletrajzba?
A mindig önzetlen Neil Patrick Harris hagyja, hogy Te, az olvasó lubickolj eme joyce-i kísérletben, avagy egy hírességektől, színészektől és vérbeli személyiségektől hemzsegő világban.
Új-Mexikóban fogsz megszületni. Egy színésztáborban átélheted a nagy áttörést. Egy éjszakai bár előtt meglehetősen bizarr összetűzésbe keveredsz Scott Caannal, a színésszel. És ami a legjobb: életed legkritikusabb pillanataiban eldöntheted, hogyan tovább!
DÖNTS helyesen, és tiéd a hírnév, a szerencse és az igaz szerelem. Dönts rosszul, és szerencsétlenség, szívfájdalom és Dr. Drew Celeb Rehabja vár rád. Mindez a tiéd lehet, valamint mágikus trükkök, koktélreceptek várnak rád, sőt végül egy záródal is felcsendül.
És igen, ha megveszed ezt a kötetet, garantáltan kiemelkedsz a nyárspolgárok közül!
Soha nem olvastam még memoárt, de úgy gondoltam, hogy éppen itt az ideje. Neil Patrick Harrist alapjáraton imádom, így nem is találhattam volna tökéletesebb alanyt, az Így jártam az életemmel című életrajzánál. Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak, amiért egy példánnyal ezt lehetővé tették a számomra.
Egyáltalán nem ilyen jellegű könyvre számítottam. Azt hittem, hogy szépen sorban, oldalról-oldalra haladok majd, ám végül nem így lett. Nem bizony, mert az Így jártam az életemmel főszereplője Te vagy… Neil Patrick Harrisként. Csakis neki juthat eszébe olyan életrajzot írni, ami egyben egy szerepjáték is. Minden kis történet végén lehetőséged van választani: hogyan folytatódjon Neil élete? Így össze-vissza, keresztbe kasul vándorolsz az oldalszámok között, míg egyszer csak szembe találod magad egy VÉGE felirattal.
Mindez nagyon megdöbbentett, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Tetszett, mert interaktív és nagyon ötletes, hogy én dönthetem el, hogy mi történjen, az alapján, hogy éppen milyen jellegű eseményre vágyom. Sokszor képtelen voltam határozott elképzeléssel tovább lapozni, így egyszerre több szálon is futottam. Viszont negatív dolog, hogy gyakran nem egyértelmű az olvasó számára, mely élethelyzetek történtek meg a valóságban is NPH-val. Mert valljuk be, azért néhol elég képtelen szituációkról olvashattunk.
Viszont, ha már mindezeknek legalább a felét tényleg átélte Neil, akkor azt kell, hogy mondjam wáó. Nem semmi, hogy mi mindennek lehetett a részese. Fantasztikus volt NPH-ként szerepelni sorozatokban és filmekben, levelet kapni Barney-tól, sőt eljátszani őt meghallgatáson és családra lelni az Így jártam anyátokkal forgatásának közepette.
A belső, magánéleti vívódását legalább akkora élvezettel olvastam, mint azt, hogy milyen remek családja és barátai vannak. Mekkora erő kellett ahhoz, hogy felvállalja homoszexualitását, és boldog életet teremtsen magának! Ne is teremtsen, hanem engedje meg magának a lehetőséget a boldogságra. Hihetetlen, hogy mennyi erőt vagyunk képesek meríteni mások életéből pusztán azáltal, hogy azt látjuk, ők nem adták fel és tényleg elérhetik a céljaikat. Sőt, mennyivel másképpen látjuk a dolgokat egy másik ember szemszögéből.
Neil Patrick Harris pontosan ezért nagyszerű és szerethető. Bedobod a mélyvízbe, de kiúszik, talál valami kis megoldást, hogy minden menjen tovább és rend szerint. Nem hiába találkozhatunk remek, elismerő „referenciákkal” a könyv közben.
Sajnos a bejegyzés elkészítése előtt nem tudtam az életrajz minden egyes szegletét áttanulmányozni, de biztos vagyok benne, hogy sort kerítek rá, mert ez a fickó megérdemli. Az egész memoár olyan stílusban van megírva, amilyennek őt látjuk, de vajon a valóságban is ennyire szórakoztató? Vagy teljesen más belsőt rejt az imázs? Ha kíváncsi vagy, akkor olvasd el az Így jártam az életemmelt, szerintem megéri.
Nem olvastad még? Akkor fogj hozzá!
Szép napot!
Lorelei :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése