A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat! 

A rendkívül komor hangvételű regény egy házasságtörés története, amelyben az erkölcs és az álszentség keveredik a bűntudat mardosásával és a bosszúvággyal. Hősnője Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek. Tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery=házasságtörés) ruháin is hordania kell. Az új-angliai szélsőséges puritanizmus megnyilvánulásaként ez a büntetési forma valóban elterjedt volt a puritánok között. Hester azonban emelt fővel vállalja a megbélyegzést, és gyöngéd szeretettel neveli gyermekét. Hawthorne azokat a hőseit ábrázolja rokonszenvesnek, akik saját belső erkölcsi törvényeik irányítása alatt felül tudnak emelkedni a bigott kötöttségeken. Közéjük tartozik Hester Prynne is. A regény legizgalmasabb erkölcsi dilemmája, amely Hestert és szerelmét, a fiatal lelkész Artur Dimmesdale-t is foglalkoztatja, a bűn és az érzelmek felvállalásának kettőssége. A skarlát betű nem a képmutatást ajánlja a dilemma feloldásaként, hanem a természetes erkölcs belső parancsainak követését. 

Anglisztikás tanulmányaim során számos elismeréssel méltatott mű okozott nekem csalódást. Egyszerűen képtelen voltam megtalálni bennük azt az értéket, amiért annyian dicsőítik őket. Éppen ezért A skarlát betűnek is félve mertem nekiállni, de nagyon pozitív élményeim fűződnek hozzá. 

A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat!

A ​tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse. 

Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), szintén partnert keres. 

Ezzel a regénnyel már a külföldi megjelenése óta szemezek, viszont egy másik, szintén öngyilkossággal foglalkozó könyv olyan mélyen megviselt, hogy folyton tologattam az olvasását, mígnem hangulatilag is rá tudtam állni. Míg régen odavoltam ezért a témáért (mármint nem beteges módon csak kíváncsiságból), mára kicsit megváltozott a hozzáállásom és úgy érzem, ez néhol meghatározta a történetről alkotott véleményemet. 

Philip Pullman klasszikussá vált, számtalan díjjal elismert ifjúsági trilógiájának első részében megismerjük Lyrát, a rendkívüli kislányt, és az ő Oxfordját, ami nagyon hasonlít a miénkhez, de nagyon más is – például mindenkinek van egy állat alakú daimónja, mely lelke egy darabkája, egyben örök társa. 

Lyra kíváncsi, merész és imádja a kalandokat, és bármikor kész megtréfálni otthona, a Jordan-kollégium tudósait. Ám élete igazi nagy kalandja csak akkor kezdődik, amikor valami különösről hall, valamiről, amiről a tudósok is csak suttogva mernek beszélni, és amihez valahogy köze van az északi fénynek és egy semmihez sem hasonlító iránytűnek… 

Annyi-annyi ideig halogattam én ezt a sorozatot, de miért?! Én is áldozata lettem annak, hogy nem kapott nagy felhajtást a könyv, sőt, valamiért az volt a benyomásom róla, hogy egyenesen rossz. Aztán még tavaly tartott a Prológus egy beharangozót és tudtam, ha RavenS és Zsebi odavannak érte, az nem sima szócséplés. Milyen jól tettem, hogy belevágtam! 

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. 

Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel. 

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem. 

A sok pozitív értékelés miatt biztos voltam benne, hogy imádni fogom ezt a regényt. Lassan egy éve vártam, hogy elolvashassam, de borzasztóan csalódott vagyok. Az elején kicsit nehézkesen tudtam követni az írásmódot is, de gondoltam amiatt van, hogy hetek óta nem olvastam semmit. Ám a későbbiekben sem javult a helyzet, állandóan félretettem a könyvet, mert nem kötött le. Enyhén spoileresen folytatom. 

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból. Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát. A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon… Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember? 

A megjelenés környékén már a borító annyira megfogott, hogy biztos voltam benne, be kell szereznem ezt a regényt. Az elmúlt, durván fél évben pedig olyan szintű rajongás alakult ki a könyv körül, amellyel egyenesen arányosan emelkedtek az elvárásaim és a lelkesedésem is. Róbert Katalin írásaihoz eddig még nem volt szerencsém, így nem tudtam mire számítsak tőle, de a sok pozitív értékelés meggyőzött. 

A ​tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent. 

A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol.

Angie Thomas könyvével a külföldi megjelenés óta szemezek. Nagyon érdekelt az alapkoncepció, így mindenképpen nagy érdeklődéssel vetettem bele magam a regénybe. Különösebb elvárásaim nem voltak, véleményt sem olvastam róla, szóval tényleg teljesen ismeretlenül álltam a történethez.

Ebben a hónapban először volt szerencsém egy magyar Book a Sloth Club dobozhoz. Kíváncsian vártam, hogy a "Kalandos utazások" jelige alatt milyen könyv, illetve ajándékok rejtőznek. Nézzük is meg.

Cselekményleírást tartalmaz az előző részre nézve! 

A ​hatalomhoz vezető út… vérrel és mágiával van kikövezve. 

Egy véres ostrom során Auranost lerombolták, a fiatal királynő pedig árvaságra jutott és trónfosztott lett. A három királyság – Auranos, Limeros és Paelsia – Mythica néven egyesült. Ám az ősi, veszedelmes mágia vonzása még erős, és kész rá, hogy ne csak Mythicát, hanem az egész világot uralja… 

A csata közepén négy fiatal, bátor ember a mágia és az általa kívánt hatalom vonzásába kerül. Cleónak segíthet a trón visszaszerzésében. Jonas kezeiben eszköz lehet hazája felszabadításához, Lucia pedig az ősi jóslatot teljesítheti általa. És ha a mágia Magnus birtokába kerülne, végre bizonyíthatna apjának, aki kemény kézzel uralkodik Mythica felett. 

Mikor Gaius utat kezd építeni a Tiltott hegyekbe, hogy azokat Mythicához csatolja, szikrát gyújt az emberek szívében, amely örökre átformálja ezt a földet. Gaius útját vér szegélyezi, és megépítésének kozmikus következményei lesznek. 

A népszerű Falling Kingdoms-sorozat második kötete. 

A Falling Kingdoms után picit csalódott voltam, viszont a kezdőkötet szagot betudtam annak, hogy a regény tényleg az volt. Az alaptörténet nagyon tetszett, a problémát inkább a szereplők jelentették számomra. Végül adtam egy esélyt a folytatásnak, hátha engem is elkap a hype. A helyzet az, hogy még most sem tudom hova tenni a sorozatot. 

Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…

Imádom Marissa Meyer könyveit, a neve szinte garancia számomra egy jó olvasmányhoz. A Holdbéli krónikák pedig az egyik legkedvesebb sorozatom, így kérdés nélkül vettem meg és vágtam bele a Heartless-be. Viszont Csodaország minden erőfeszítése ellenére –meglepő módon–, vegyes érzéseim maradtak a végén. 

Oké, szóval nagyon nehéz úgy felvezetnem ezt a bejegyzést, hogy tisztában vagyok a doboz tartalmával. Szívem szerint egyből csak áradoznék róla és mellé pattognék az örömtől. Már a februári angol boxot is imádtam, sőt, a könyvvászonnal azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Na de gyerekek. Gyerekek, gyerekeeek!!! Az áprilisi Magic Diviners vitt mindent. Spoileresen folytatom. 

Ketterdam: a nemzetközi kereskedés egyik nyüzsgő központja, ahol mindent be tudsz szerezni, ha megvan hozzá a kellő mennyiségű tőkéd – ezt senki sem tudja jobban Kaz Brekkernél. A fiúnak olyan lehetőséget ajánlottak, amely minden képzeletet felülmúlóan gazdaggá teheti, ám ehhez egy sikeres rablást kell végrehajtania. Ő is tudja, hogy mindezt egyedül nem tudja kivitelezni… 

Egy bosszúszomjas elítélt. 

Egy mesterlövész, aki a fogadások rabja. 

Egy szökevény kiváltságos múlttal. 

Egy kém, akit mindenki csak a Lidércként ismer. 

Egy Grisha Heartrender, aki a képességeit használja, hogy túléljen a nyomornegyedben. 

Egy tolvaj, akinek tehetsége van a szökéshez. 

Hat veszélyes kitaszított. Egy lehetetlen rablás. Kaz csapata az egyetlen ami a világ és a pusztulás között áll – már ha nem ölik meg előbb egymást. 

Bevallom őszintén a Six of Crows tipikusan az a könyv, amit végül a borítója miatt olvastam el. Leigh Bardugo írásához már volt szerencsém a Shadow and Bone révén, ám akkor valamiért hiányérzet fogott el a könyv végeztével. Viszont szerencsére a Six of Crows esetében még csak hasonló érzés sem töltött el. 

Lara Jean levélíró napjainak nincs vége az A fiúknak, akiket valaha szerettem váratlanul megjelent folytatásában. 

Lara Jean keresve sem kívánhatott volna tökéletesebb végzős évet. Fülig szerelmes a barátjába, Peterbe; az apukája végre kész újraházasodni a szomszédjukkal Ms. Rothschilddel és Margot is éppen hazajön a nyári szünetre és az esküvőre. 

Ám a szél a változás ígéretét hordozza magával. Mialatt Lara Jean élvezi az életet és lefoglalja édesapja esküvőjének szervezése, a mindennapjait beárnyékolják az élet nagy döntései, amelyek meghozatalra várnak. Közülük pedig a legsürgetőbb, hogy hol is tanuljon tovább és annak következményei a Petterel való kapcsolatára nézve. Egyszer már átélte ezt a fájdalmat Margot szemén keresztül most viszont Lara Jean ideje következett el: érettségizni fog és hátrahagyva családját –és talán szerelmét is –egyetemre megy. 

Amikor a szív és az agy külön utakon jár, melyikre kellene hallgatnod? 

Lara Jeannel érdekes a kapcsolatunk. Az első részre még nagyon kíváncsi voltam, de annak ellenére, hogy már a második könyv sem nyújtott semmi különösebbet, mégis képtelen voltam ellenállni a befejező kötetnek. Igazából semmiben sem érzem kiemelkedőnek ezeket a regényeket, de lehet, hogy mégis ezért vonzanak annyi embert. 

Minden ​kutya a mennybe kerül… kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön. 

Lenyűgöző történetünk főszereplője, egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történet más, mint a többi megszokott, cuki kis kutyusokról szóló megható regény. Az élet legalapvetőbb kérdésére keresi a választ: miért vagyunk itt? Hősünk, Bailey maga is megdöbbenve tapasztalta, hogy lenyűgöző szépségű, aranyló szőrű kiskutyaként született újjá, miután végigélte egy korcs, kóbor kutya tragikusan rövid életét. Az új lehetőséget kihasználva eljut a nyolcéves kisfiú, Ethan ölelő karjába. Együtt számtalan lélegzetelállító kalandot élnek át, és közben Bailey megtanulja, hogyan legyen jó kutya. 

Hősünk kalandja azonban nem ér véget azzal, hogy egy szerető család kedvenc háziállata lett. Ismét újjászületik, és vaksin pislogó kölyökkutyaként megint csak azt szeretné kideríteni, hogy képes lesz-e valaha is rájönni a létezése értelmére. 

Imádom a kutyás filmeket, sőt, mindig képesek arra, hogy megsirassanak. Nem tudom mi váltotta ki belőlem, hogy a négylábú barátainkról szóló történetektől gyakrabban pityeredek el, mint az ember központúaktól, de most sem úsztam meg száraz szemekkel. Pedig felkészült voltam, hiszen a filmet már láttam, így nem sok minden ért meglepetésként, erre tessék…