Én nem kértem ezt. 

Nem akartam hős lenni. 

De amikor az egész életedet – veled együtt – elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, amerre visz, nem igaz? 

Persze hogy olvastam a könyveket. Láttam a filmeket. Ismerem a dalt a szivárványról és a boldogság kék kismadarairól. De azt sosem hittem volna, hogy Ózfölde ilyen. Az a hely, ahol a jó boszorkányban nem lehet megbízni, a gonosz boszorkányokról kiderülhet, hogy ők a jók és a szárnyas majmokat kivégezhetik lázadásért. A sárga téglás út még megvan – de már az sem a régi. 

Mi történt itt? Dorothy történt. 

Azt mondják, sikerült visszatérnie Ózföldére. Magához ragadta a hatalmat és a hatalom a fejébe szállt. És már senki nincs biztonságban. 

Amy Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből. 

Beléptem a Gonoszok Forradalmi Rendjébe. 

Kiképeztek a harcra. És küldetésem van: eltávolítani a Bádog Favágó szívét. Ellopni a Madárijesztő agyát. Elvenni az Oroszlán bátorságát. 

Dorothynak pedig meg kell halnia. 

Évek óta szemezek ezzel a könyvvel, egyszer el is olvastam belőle pár oldalt, de valamiért félretettem. Folyton kosarakba pakoltam be a kezdő részt, majd meggondoltam magam és mégsem vettem meg. Bizonytalanul szemléltem, hogy beszerezzem-e az egész trilógiát. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy magyarul is megjelent az összes rész és minden mindegy alapon belevágok az első részbe. Gondoltam, mi rossz sülhetne ki belőle? Hiszen imádom a retellingeket, pláne, ahol teljes mértékben kiforgatják önmagukból az eredeti karaktereket. Az alapötlettel itt se lenne gond, de számomra ez egy rosszul sikerült kísérlet marad. 

Évek óta nézegetem a subscription dobozokat, így amikor megláttam, hogy mindezt elhozza nekünk a BASC, legszívesebben átöleltem volna a világot. Arról már álmodni sem mertem, hogy az angolul olvasóknak is kedveznek, pedig ezzel végleg levettek a lábamról. Tartsatok velem életem első dobozélményénél. 

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében. 

Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

Szerintem kevés embernek kéne bemutatni, hogy miről szól a könyv. Milliók imádják Diana Gabaldon történetét, az abból készült adaptációval egyetemben. Én sem képezek ez alól kivételt. Pár évvel ezelőtt az első évad ismertette meg velem az Outlander világát, így szokatlan módon a regényt olvastam el később. A robosztus féltégla láttán, azért kikerekedtek a szemeim, nem voltam benne biztos, hogy mire számíthatnék a 900 oldalas műtől. Szerencsére kizárólag pozitív élményekkel gazdagodtam.

Mit jelent az, hogy „légy önmagad”? 

A Miogin szerelőbázis bajban van, hamarosan elfogy az élelem. A kalózok hitelbe szereltetnek, és egy nagyúr is elvesz a Ferringtonnak szánt adóból. 

Márk és a szerelők isteni csodában reménykednek, ám Artúr inkább az entitások nélkül oldaná meg a helyzetet. 

Artúr nyíltan kimondja a kétségeit, de ez nem várt következményhez vezet… 

Mi történik, ha egy vezetőt nem követnek? 

Márk megpróbálja megérteni Artúrt, aki látványosan a vesztébe rohan, és talán a bázist is magával rántja. 

Vajon mennyire erős a kapocs kettejük között? Hol a barátság határa? 

Mit tegyen, ha Artúr már Adalbert kispap titkát kockáztatja? 

A háború zajlik, és lehet, hogy az álcázva élő keresztény csapatot nem csak a kalózok kerülgetik… 

A kisregény a Szivárgó sötétség sorozat 2. kötete, a Lucy után játszódik.

Aki szokta követni a bejegyzéseimet, az tudja, hogy oda és vissza vagyok On Sai regényeiért. Már jó ideje várom, hogy megjelenjen a Szivárgó sötétség című sorozat újabb része (vagy legalább egy Calderon folytatás…), így némiképp enyhülésként szolgálnak a kiegészítő kötetek. Viszont az elmúlt időszakban kicsit beijedtem. Más íróknál tapasztaltam, hogy a Miogin bázishoz hasonló rövid szösszenetek nem hozzák azt a színvonalt, amit én megszoktam tőlük. Sokaknak nem áll jól, ha a megszokott karaktereket kevesebb oldalon kell szerepeltetniük. Ám On Sai visszaadta a reményt.

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.

Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.

Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.

Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Nincs mit szégyellni, régen imádtam Katy és Daemon történetét. Megvesztem a könyvekért, muszáj volt az összes részt a polcomon tudnom, magyarul és angolul is elolvasnom őket. A lelkesedés valamikor akkor kezdett alábbhagyni, amikor alapjáraton kiábrándultam egyes kiadókból és stílusokból. Az Obsession megjelenésének még nagyon örültem, de az Oblivionnél úgy éreztem, már tényleg csak az utolsó cafatokat húzzuk le egy olyan elképzelésről, ami alapjaiban sem rejtett magában annyit, nem volt erre alkalmas.

Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.

Munkanélküli lett.

Nincs mese, ideje új állás után nézni.

Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.

Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?

Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?

Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.

Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk…

A hol szomorkás, hol kacagtató történet üdítő színfoltja nemcsak a hazai könyvpiacnak, hanem lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.

Már a megjelenés óta szemezek Fekete Judit művével, a Prológus legutóbbi tematikus hete pedig jó ürügyet adott arra, hogy bele is vágjak. Zsebi nagyon ajánlgatta nekem ezt a könyvet. Úgy jellemezte, hogy gyorsan forgatható, humoros és közben mégis kész tények elé állít. Igaza lett. Pont erre a történetre volt most szükségem.

Küszöbön álló háború fenyeget mindenkit, aki kedves Feyre számára. A lány visszatért a Tavasz Udvarába, hogy információt gyűjtsön Tamlin terveiről, valamint a hódító királyról, aki térdre akarja kényszeríteni Prythiant. Annak érdekében, hogy Feyre sikerrel járjon, a megtévesztés halálos játékát kell űznie, ahol egyetlen hiba végzetes lehet nemcsak a lány, de az egész világ számára is.

Ahogy a háború lecsap mindannyiukra, Feyrének el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a káprázatos, ám halálos High Lordok közül, a legváratlanabb helyeken kutatva szövetségesek után. 

A sorozat harmadik kötetében a földet vörösre festi a tekintélyes seregek hatalomért való küzdelme az egyetlen dologért, ami képes mindnyájukat elpusztítani. 

Sajnos nagyon sok idő eltelt a megjelenés óta, mire elkapott a vágy, a hangulat a befejező kötet és úgy az egész történet lezárásához. Persze tudom, hogy még több könyv is meg fog jelenni ebben a világban, de most valaminek akkor is vége van. Nagyon féltem ettől a kötettől, mert elég sokan csalódtak benne. Ehhez mérten próbáltam lejjebb helyezni a mércét, az elvárásaimat. Sőt, őszintén megmondva nem is tudom, hogy mire számítottam. Ezt figyelembe véve, én meg voltam elégedve az ACOWARral. 

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz a MÁSODIK részre!

Ha azt hiszed, hogy nem a tiéd, akkor is… 

„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.” 

Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője. A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét. 

Bölcsesség, szellem, mély érzések. 

Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni.

Ritkán szoktam novellagyűjteményt választani, általában akkor veszek egyet a kezembe, ha előre tudom, hogy kevés időm lesz olvasni. Hosszabb történetbe pedig nem merek belevágni, hiszen a végén még elfelejteném a fontos részleteket. A zh időszak ezért pont alkalmas volt a Mindörökké várnihoz. Böszörményi Gyulától már olvastam az Ambrózy sorozat pár részét, így kíváncsi voltam, hogy a sci-fi terén mire kell számítanom az írótól. Azt tudtam róla, hogy alapos és mások munkáját rendkívül kritikus és talán analitikus szemmel figyeli (ami nem rossz, félre ne értsetek), így kicsit ugyan félve, de elég magasra helyeztem a lécet.

El sem hiszem, hogy újra eltelt egy év. Az előző szilveszter hihetetlenül élénken él az emlékezetemben, erre tessék, itt vagyunk, megint a végén valaminek. Ha követed a blogot, akkor láthatod, hogy 2017 minden volt, csak nem az olvasás időszaka. Sajnos az 50 olvasott könyv sem jött össze, viszont annál nagyobb öröm, hogy ezek nagy része hihetetlenül jó olvasmány volt! Nem is tudnék csupán egyetlen regényt kedvencnek jelölni. Azért összeállítottam egy top 5-ös listát preferencia nélkül, valamint egy 30 tételből álló TBR-t is. Szeretném feldobni az idei év összegzését egy személyesebb válogatással is, amelyben összeírtam, hogy mikre tudtam rávenni magam/mik is történtek velem 2017-ben.

Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem. 

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött. 

Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött. 

Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról. 

Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot. 

Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete. 

A szerelemért még a halált is kicselezte. 

A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

Tudni kell rólam, hogy én anno imádtam az első részt. Pont akkoriban kezdtem el csalódni az írónő másik sorozatában, így felüdülést hozott az ACOTAR fantasztikus világa. Persze voltak gondjaim, leginkább Feyre karakterével, de annyira lekötött maga a történet, hogy szemet hunytam felettük. Nem volt egyszerű az esetem a folytatással, mert én szerettem Tamlin karakterét. Szégyen, nem szégyen, én legalább bevallom. Halálra tudnak idegesíteni azok a rajongók, akik a második rész elolvasása után elkezdik mondogatni, hogy ők mindig is tudták, hogy valami rejlett Rhys-ben, hogy ők annyira nem is voltak Team Tamlin. Lépj túl magadon ember, a való életben sem így működik a szerelem. Szóval, amikor hallottam már apró morzsákat az ACOMAFOT illetően én teljesen megijedtem és tagadásban éltem. Az Üvegtrón sorozatban sem szerettem, amikor az írónő váltogatta a potenciális jelölteket. Végül előrendeltem angolul a könyvet és a megjelenés után 1-2 hónapig ott ücsörgött a polcomon. Közben újraolvastam az első részt és próbáltam felkészíteni magamat mindarra, ami várni fog. Közel másfél évvel ezelőtt aztán én is végigjutottam a második részen és szépen lassan megkedveltem a helyzetet. Azonban kellett a mostani újraolvasás ahhoz, hogy meg is szeressem azt és tényleg megnyugodjon a lelkem, hogy aztán elfogadja a felállást. Ezért született meg ennyire megkésve ez a bejegyzés, na de lássuk is, most hol állunk.

A bejegyzést spoilert tartalmaz az első részre nézve!

Az amerikai Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvvel tűnt fel (2011). E regény világszerte óriási sikert aratott – nagyszerű film is készült belőle –, majd további két sikerregénnyel (Üresek városa, Lelkek könyvtára) trilógiává bővült. Riggs legújabb, gyönyörű, művészi grafikákkal illusztrált könyvében azokat a regéket írja meg, amelyek a trilógiában szereplő „különlegesek” eredetét és legősibb történeteit beszélik el. A „különlegesekről” szóló szokatlan mesék minden darabja egy-egy meglepetés: sosem az történik, amire számítunk, a szereplők furák, a fordulatok kiszámíthatatlanok, az atmoszféra pedig különös. Minden történet egy másik világ, de megegyeznek abban, hogy különlegesek.

Ransom Riggs Vándorsólyom trilógiáját részről-részre egyre jobban a szívembe zártam. Sőt, megközelítem, hogy az utolsó rész, olyan hihetetlenül logikusan volt kialakítva és kijátszva, amivel a kötet ritkaságszámba emelkedett. Kérdés sem volt számomra, hogy belevágok a mesegyűjteménybe, ám a végén ambivalens érzésekkel csuktam be, az egyébként elképesztően gyönyörű regényt.

 A minden igényt kielégítő szépirodalmi verseskötet! Az önök igényeinek megfelelően wc papírra nyomtatva! Az első és egyetlen szépirodalmi verseskötet wc papíron! Ne engedjen az illemhelyen sem a ponyvairodalom vagy a pletykalapok csábításának!

Egyedi Wc papírok? Hát mentem megnyomom! Amikor Zsebi megkeresett azzal, hogy szeretnék e olyan verseskötet olvasni, amit klotyópapírra nyomtak, először azt hittem, hogy rosszul látok. Aztán csengetett a postás és egy szépen becsomagolt dobozka várt (sajnos kicsit megsérült). Kibontva pedig egy tekercs wc papír fogadott, ami nem csak illatozott, de verseket is ígért nekem.

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. 

Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja. 

Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból. 

Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Az angol megjelenés előtt nem is tudtam a könyv létezéséről, sőt amikor megvettem, arról sem volt fogalmam, hogy miről szól. Eeegen, a borító fogott meg. Aztán elolvastam angolul és a Caraval egy olyan történetté vált, aminek magyarul is a polcomat kellett ékesítenie. Most egy pillanat türelmet kérek, de muszáj megjegyeznem, hogy mennyire gyönyörű és igényes lett a magyar kiadás. A Libri kiváló munkát végzett. A védőborító hihetetlenül simogatnivaló, megmaradt az egyik eredeti borítóváltozat is. Kaptunk szövetes könyvjelzőt, ráadásul keménytáblás kiadásról beszélünk! A regény elejéről a térkép sem maradhatott ki, egyszerűen mindent tökéletesen átültettek magyarra. No de lássuk a ritka példáját annak, amikor a gyönyörű külső a belsőre sem panaszkodhat.