Sziasztok! Májusban mindösszesen 9 db könyvet olvastam, ami elég szép szám tekintettel arra, hogy a fél hónapot az írásbeli vizsgáimra való felkészüléssel töltöttem, de jelentem minden meglett és mehetek szóbelizni kicsivel több, mint egy hét múlva. De nem is ez a fontos.

Sarah J. Maas ACOTAR könyvét már nagyon régóta el szerettem volna olvasni, éppen ezért egy hosszabb értékelést is írtam róla, amit a képre vagy IDE kattintva elolvashattok. :) Imádtam, mindenkinek ajánlom!

 Még áprilisban kezdtem el olvasni Maria V. Snyder Méregtan című művének folytatását, a Magic Study-t, de csak most sikerült befejeznem. Róla is írtam egy hosszabb bejegyzést, amit a borítójára vagy IDE kattintva tudtok elolvasni. Egy pettyet csalódás volt az első részhez, de attól még így is hozta a színvonalat. :)

Annyi, de annyi jót hallottam Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn című regényéről, ráadásul január óta a polcomon csücsült, hogy ideje volt elolvasni. Háát....Nem, nem, nem, nagyon nem kellett volna most olvasnom. A sok pozitív értékelés után láttam két moly egybevágó negatív értékelését és gondoltam kiderítem, nekem mennyire tetszik. Az elején egyáltalán nem éreztem benne semmi kivetnivalót, még örültem is, hogy egy jól összerakott történetnek és világnak nézünk elébe. Hát nagyjából a 70. oldal után ez szerte is foszlott. 150 oldalnyi érzelmes, hirtelen létrejövő szerelmi szál után végre elindulnak, de egy hosszú és kiszámítható útra. Az utolsó 40 oldalon lényegében össze lett csapva ami igazán érdekelt volna. Kár, hogy Pippa lett tökéletes, nem a könyv. :( 

A hónap egyik újraolvasása Becca Fitpatrick Csitt, csitt sorozatának első része volt. Még ennyi év után, legalább az ötödik újraolvasás után is képes lekötni egy napra. Tudom, hogy vannak hibái de szerintem mindig elfogult leszek a sorozattal kapcsolatban, mert azok között volt, amik megszerettették velem az olvasást és ha akkor nincs, most remek és felejthetetlen élményektől estem volna el.
Vee-t továbbra sem sikerült megszeretnem de legalább már elviselem. Még mindig általam imádott téma a bukott angyalok intrikái és ennyi év után is elmosolyodom, ha meglátom azt a szót, hogy „Angyalom”.
Különleges, egyedi hangulatot teremt az olvasó számára és Folt karaktere sem mellőzhető. :-)

A másik újraolvasás Sarah J. Maas Throne of Glass című regénye. A sorozat első részét csak magyarul olvastam, de angolul is megvan és mindenképpen újra akartam olvasni a harmadik könyv előtti köteteket. Akár magyarul olvasom, akár angolul, először vagy másodszorra, ez a történet ugyanúgy lebilincsel, mintha ismeretlen lenne számomra a világ, amelyet magában rejt. Nagyon szeretem a főhőseinket, remek karakterek, szépen látszódik a fejlődésük. Az utolsó 100 oldalon pedig újra és újra őrült vágtába kezdett a szívem, noha tudtam hogyan végződik ez a rész.
Még mindig bátran ajánlom. :-) 

Még a hónap elején szereztem be Jessica Sorensen Callie, Kayden és a véletlen című könyvét. Az elején, ahogy szépen sorban ismertük meg a karaktereket, aggódtam, hogy 'jaj ne, itt mindenki sérült, mire számítsak?!'. Aztán elgondolkodtam, hogy mind sérültek vagyunk valamilyen szempontból és mindannyian rejtegetünk valamilyen sötét titkot. A valóságban nem mindig találunk olyan támaszokra, mint főhőseink.
Imádtam! Sokáig nem találtam a szavakat, mert ez végre egy olyan könyv, ahol nem érzem túlzónak az eseményeket vagy hogyan is fogalmazzak… Nem ráznám a vállánál fogva a karaktereket, hogy lásd,hogy van kire támaszkodnod, aki megért, nem kell magadban tartanod a fájdalmaidat! Hanem szépen kifejlődik, kitör, mint egy pillangó a bábjából.
A végére felkészültem, mert sok értékelésnél láttam, hogy függővéggel zárul. A folytatásokat is mindenképpen elolvasom, mert az ő történetük az, ami megérdemli, hogy tovább szárnyaljon! 

Libba Braytől a The Diviners vagyis A Látók volt az első olvasásom. Nagyon tetszett a kor, amiben megalkotta az írónő a világot, többet is olvasnék a szesztilalom idejéről. Hihetetlen jók a leírások, sokszor bántam, hogy megszólaltak a karakterek. Ugyanakkor ez egyben a hátránya is, feleslegesen hosszú volt, szerintem jobban élveztem volna, ha kicsit pörgősebb, lendületesebb lett volna. A karaktereket sem szerettem meg, talán egyedül Jerichot. Idegesített, hogy sok dolgot nem látnak át, Evie-t pedig inkább ma-xo-lúte szóba sem hozom. Bántam, hogy az igazán ígéretes szereplők háttérbe szorultak. Az alaptörténetért kár, mert nagyon jó és még mondanivalója is van, de valahogy elveszett az igazi borzongás legfőképpen Evie hozzáállása miatt.

A harmadik újraolvasás a hónapban Sarah J. Maas Éjkoronája volt, amit pedig csak angolul olvastam, de

magyarul is megvan. :D (Á, nem vagyok mániákus). Mivel a véleményem azóta sem változott, kérlek nézzétek el nekem, ha most bemásolom az akkori, sokkos értékelésemet :D :Úristen! Hogy a Fürgeláb és a Wyrd vigye el és egye meg a mindenségit! Ezeket az izgalmakat én már nem bírom! És Chaol és óóó és Dorian és wááá és Nehemia… És a vége te jó ég! Ott voltak előttem végig a darabkák de mégsem tudtam összerakni egy egésszé. Ez valami fantasztikus volt! Bőven hozta az első rész szintjét felül is múlta. Jó volt látni, mennyit fejlődtek a karakterek az Üvegtrón kezdete óta, bár 1-2 szereplőből többet is akartam volna. :-) Huh, alig várom, hogy a következő részt olvassam de de de….

Végül, de nem utolsó sorban, kiolvastam Sarah J. Maastől a Heir of Fire című regényt, amelyről szintén írtam egy hosszabb értékelést amit a borítóra vagy IDE kattintva elolvashattok. Ha szeretted az első két részt a harmadikat is fogod ;)

Ti mit olvastatok a hónapban? Ha szeretnéd megosztani velem, csak nyugodtan :)

Szép napot!

Lorelei :)

A fülszöveg és az értékelés cselekményleírást tartalmazhat az előző részekre nézve!

A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…

A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel és a szíve is majd megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alkut és képes-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?

A könyv az Üvegtrón sorozat 3. kötete. A Crown of Midnight vége egyszerűen annyi kérdést hagy maga után, hogy az ember alig bírja kivárni a folytatást. Bár ha belegondolok, ez mindegyik részre igaz. :D Nem is értem, hogy miért vártam több, mint fél évet az elolvasással. Valahogy itt is úgy voltam vele, hogy nem örültem annak, hogy Celaena távol van az otthonától és szeretett álompasijainktól. Féltem, hogy nem fog "működni a kémia".

A történet pár héttel a második után játszódik, ugyanis Laena már megérkezett úti céljához. Lássuk be, hogy elég rendesen szenvedett és csak ivott. Nem aggódtam amiatt, hogy lassan indulnak be az események, mert mindegyik könyvben eddig így volt. Ám valamiért végig egy tipikus "sorozat második része" érzés volt bennem, ami miatt azért csalódtam. Bár inkább úgy fogom fel, hogy megalapozunk valami nagyot.

Most, hogy több helyszínen játszódik a cselekmény, szemszögekből is többet kapunk. Van itt Dorian

szemszög, akinek félelmeit élhetjük át, valamint apró próbálkozásait, hogy túllépjen Laenán. Aztán kapunk Chaol nézőpontot is, aki egy új karakter Aedion után nyomoz (már amikor nem szerelmi bánata van). Ő nem mellesleg Laena unokatestvére is egyben. Érdekes volt látni a dolgokat egy boszorkány szemén keresztül is, ő lenne Manon, akinek története leginkább az Így neveld a sárkányodatra emlékeztet.

Megkaptuk még Rowant is, aki amolyan irányjelző főhősnőnk számára. Nem tudok elmenni amellett a kép mellett a fejemben, hogy Rowan kicsit Yodás. Hisz ő segít Laenának abban, hogy magához térjen, hogy fogadja magába és ölelje magához a képességeit. 

A hosszabb változatú fülszöveg első pár szava, 'lost and broken' nagyon jól jellemzi az egész könyvet. Elég sokat kellett várni arra, hogy a szereplők végigmenjenek fejlődésük útján, hogy egy hatalmas robbanás ígéretével befejezzék e könyv történetét. Bizony, kicsit úgy éreztem magam, mintha kívülről figyelném, ahogy a karaktereket beültetik egy sötét szobába, hogy nézzenek mélyen magukba, szedjék össze magukat, mert a vihar közeleg, már itt is van, néha észrevehető a dörgés és villámlás csatája. 

“She has no hope, Prince. She has no hope left in her heart. Help her. If not for her sake, then at least for what she represents—what she could offer all of us, you included.”
“And what is that?” he dared ask.
Emrys met his gaze unflinchingly as he whispered, “A better world.”
(-Nem maradt benne remény, Hercegem. Nem maradt remény a szívében. Segíts neki. Ha nem is őérte, hát legalább azért, amit képvisel - amit mindannyiunknak ajánlani tud, téged is beleértve.
-És mi lenne az? -kérdezte.
Emrys rezzenéstelenül állta a tekintetét, ahogy azt suttogta, -Egy jobb világot.)

Egyébként az új szereplők közül Aediont és Rowant megszerettem, Manont csak annyira, amennyire megismerhettük egy valakit pedig az elején már ki nem állhattam. Olyan, mintha az ő történetük felépítése közben kicsit elvesztek volna a megszeretett szereplőink. 

Sokáig nem értettem mit szeretnek annyian Rowanben. Ítélkeztem, ahogy ő is, anélkül, hogy a teljes történetét ismerném. Viszont csak megolvasztgatta a szívemet a jéghegy. Aediont, Abraxost imádom, Lady Mariont megsirattam , örülök, hogy ennyi mindent megtudtunk Laena múltjáról és vele együtt teljesedhettünk ki, elfogadva a sorsát, csakúgy, mint Dorian. A néppel együtt borzadtam el és lélegeztem fel. 

A végén pedig lélekben én is ott álltam abban a szobában, azok mellett, akik az első tagjai az udvarnak, ami a változást elhozza . 

"Yet this was not the end—this was not her end. She had survived loss and pain and torture; she had survived slavery and hatred and despair; she would survive this, too. Because hers was not a story of darkness."
(Ez még nem a vég volt, legalábbis nem az övé. Túlélt veszteséget és fájdalmat és kínokat; túlélt rabszolgaságot és utálatot és kétségbeesést; ezt is túléli. Mert az ő története nem a sötétségé volt.)

Összességében ez a rész inkább lelkiekben fejlődött. Rengeteg dolgot említhetnék még, talán csak azt bánom, hogy olyan távolinak éreztem ezt a kötetet. A sok tűz és láng közepette nem vert hevesen a szívem vagy izzadt a tenyerem ahogy eddig, viszont a legjobbakra számítok a Queen of Shadowstól! :-)

Ha olvastátok, nektek hogy tetszett? Kérdésed van? Tedd fel nyugodtan! :)

Szép napot!

Lorelei :)

Sziasztooook! Hááát igen... ahogy látjátok májusban kicsit elszaladt velem a ló....de vizsgáim voltak és stresszkönyvvásárló vagyok! 

 

Megérte, mert az írásbeli vizsgákon átmentem és mehetek a szóbelire! Még egy lépéssel közelebb a szakma felé! :) Bár a 16 könyv akkor is baromi sok... :O De semmi ok a pánikra! Nem mindegyik könyvet vettem én! :D 

Egy kedves molytól kaptam 5 db-ot a kupacból, mert neki már nem kellettek és lehetett szabadon választani a kijelölt polcról. Így döntöttem Cecelia Ahern Bennem élsz, Monica Murphy Heti csaj, Jus Accardo Touch-Érintés, Gayle Forman Csak egy nap és Zakály Viktória Szívritmuszavar című könyvek mellett. Nem lehetek neki eléggé hálás, szóval köszönöm szépen még egyszer a kedvességedet, ha akármikor is itt járnál ezen a kihalt kis blogon. :) Többet közülük már régóta el szerettem volna olvasni, így ez egy kicsit olyan, mintha álom válna valóra. :D

A következő kupacot szintén úgy kaptam ajándékba. Ann Aguirre Hordáját a nővéremtől, aki bemerészkedett a szombathelyi libribe a kedvemért, bár megtalálni már nehezen tudta. :D A maradék 4 könyvet anyukáméktól kaptam. Kuponos napok voltak az egyik magazin jóvóltából, így jutottam hozzá Jessica Sorensentől a Callie, Kayden és a véletlenhez, aminek a brutális függővége miatt a folytatását kértem gyereknapra, vagyis a Callie, Kayden és a megváltást. Belefért még a gyereknapi keretbe egy Síri csendben Jeaniene Frosttól, amit antikvár könyvként rendeltem, valamint Marie Lu Legendája, mivel a harmadik részt szintén megtaláltam a Bookline antikvár kínálatában az első kettő viszont nem volt meg saját példányként.

A kupac harmadik része az, amit én vettem, vagy szereztem be. Sarah J. Maas A Court of Thorns and Roses című könyve egyértelmű választás volt, plusz ha úgy vesszük, ezt még áprilisban rendeltem elő. 0:)

Szintén tőle, tudom, hogy előző hónapban már egyszer megvettem a The Assassin's blade-et, de nem azzal a borítóval ami passzolt a többi részhez, így ezt is muszáj volt!

Böszörményi Gyula Leányrablás című könyvét azóta meg akartam szerezni, hogy múlt hónapban elolvastam és sikerült is egy cserének hála. Végre van belőle saját példányom! :)

Marie Lu Champion-Bajnok antikvár szerzemény a Booklineról, Katie McGarry Feszülő húr című regényével együtt. Az utóbbit egyszer már elcseréltem angolul mert megtetszett, így nem igazán értem, hogy miért vettem meg újra, ne is kérdezd. Suzanne Collins Az éhezők viadala sorozata nekem nem csücsül a polcon, próbáld ne keresni a logikát abban, hogy az Alexandra akciója alatt miért a 2.résszel, a Futótűzzel kezdtem a sorozat begyűjtését. :D Köszönöm :D

Mellesleg volt szerencsém a hónapban jópárszor ügyintézni, mert az ACOTAR nagyon rossz állapotban érkezett meg, de a Bookdepo küldött egy új példányt belőle, szóval nagyon rendesek voltak. A Bookline antikváriumos rendeléssel kapcsolatban is pórul jártam, mert a könyvek adatlapjain kemény kötésűnek voltak feltüntetve, mikor eredetileg puhák, szóval igen.... Írtam nekik, de az antikváriumot hibáztatták, mindenesetre adtak 10% kedvezményt a rendelésből kárpótlásul. Végül az Alexandrában csak filmes borító nélküli Futótűz volt, amiatt szintén panaszkodhattam, de találtam másik boltjuk raktárában és szó nélkül újra kiszállították. Nektek milyen ügyintézős tapasztalataitok vannak? :)

Szép napot!

Lorelei :)

A fülszöveg és az értékelés cselekményleírást tartalmazhat az első részre nézve!

Yelena egy túlélő. Bár gyerekként elrabolták, tinédzserként fogva tartották, majd szabadon engedték, hogy méregkóstoló legyen, most mágiát tanul. Ám ezek a mágikus képességek veszélybe sodorják és egy kivégzési paranccsal a fején, nincs más esélye, minthogy Sitiába, szülőföldjére meneküljön.

Azonban Sitiában semmi sem tűnik ismerősnek. Míg azzal küzd, hogy megértse hová is tartozik és hogyan tudná kordában tartani erejét, egy kóbor mágus tűnik fel  - és szemet vet Yelenára. Hirtelen egy olyan helyzetben találja magát, ahol nem ő irányít. Mágikus képességei pedig vagy újra megmentik életét...vagy éppen azok okozzák bukását.

Az első részt (Méregtan) imádtam, így nem volt kérdéses, hogy egy olyan függővéggel minél előbb folytatni akartam Yelena és Valek történetét. Megmondom őszintén aggódtam, hogy mi lesz most, hogy Yelena egyedül Sitiában van, míg Valek maradt "otthon". Féltem, hogy most teljesen bekavarnak a dolgoknak, plusz Ari és Janco is nagyon szerethető karakterek lettek az első részben, így aggódtam, hogy nélkülük majd nem is áll meg a történet a lábán.

Minden ott folytatódik, ahol a Poison study abbamaradt. Yelena számos varázstanonccal együtt keresi szülő otthonát, családját. Egy idő után el is érkeznek a lány családjához, ami elég nagy. Bár leginkább csak a szüleit, a bátyját és még valakit ismerhetünk meg közelebbről. A szülei nagyon aranyos emberek, bár rettentően félnek. Leginkább az édesanyja, aki alig mer lemerészkedni fára épített otthonukból. Igen ám, jól látod az egész klán a fákora épített házakban él. Yelena édesanyja úgy érzi, hogy a talajon senki nincs biztonságban. Az első pillanattól fogva tudja, hiába teltek el évek, a saját lánya áll vele szemben. Nem úgy, mint a bátyja, aki a kezdetektől fogva ellenségesen viselkedik vele, úgy látja Yelena csupán kémkedik Ixiának.

”What happened in the past can’t be changed, but they can be a guide for what happens in your future.”
(Nem lehet változtatni azon, amik a múltban történtek, de szolgálhatnak útmutatásul a jövőben elkövetkezőkért.)

Nem sokkal az újraegyesítés után Yelena elmegy a varázsiskolába, ahol Irys diákja lesz. Megismerhetjük, hogyan tanult volna a lány kezdetektől fogva, ha nem történnek meg vele a szörnyűségek.

A nyugalom azonban nem tarthat sokáig, hisz egy őrült mágus felbukkan, aki más varázslók lelkét fogva tartva akarja megszerezni erejüket.

Ha még ez nem lenne elég, ott van Cahil is, aki azt állítja Ixia elveszett trónörököse és meg akarja dönteni a hatalmat, hogy újra trónra kerülhessen...

Ahogy Yelena egyre vakmerőbb dolgokat tesz, Irys egyre inkább úgy érzi, el kellene bocsátania őt, de ha a lány arra kényszerül, hogy visszatérjen Ixiába, ott egy kivégzési parancs végrehajtása fogadná. 

“Living is a risk,” I snapped at him. “Every decision, every interaction, every step, every time you get out of bed in the morning, you take a risk. To survive is to know you’re taking that risk and to not get out of bed clutching illusions of safety.”

(,,Élni kockázatos -csattanok fel. - Minden egyes döntéssel, interakcióval, lépéssel, alkalommal amikor felkelsz reggel az ágyból kockáztatsz. A túlélés az, ha tisztában vagy a kockázatvállalással és azzal, hogyha nem kelsz fel az ágyból, csak a biztonság illúziójába kapaszkodsz".)

Őszintén szólva, kicsit csalódtam az első részhez képest. Jó volt megismerni Sitiát, az ő világukat és gondolkodásukat de nagyon hiányzott a történetből Ari, Janco és Valek jelenléte. Sokkal jobb volt éppen ezért a vége felé. Ami még zavart, hogy Yelena hatalmának csak a fáradtság szab határt és megint ő mentett meg mindenkit. Komolyan kiakaszt Yelena mániája, hogy minimális segítséggel rohanjon a vesztébe. Persze tetszett, hogy végre annyi év után kibontakozhatott, de na… érted.

A varázslatról ami keveset megtudtunk az tetszett, Kiki karakterét szerettem meg leginkább az újak közül, esküszöm, hogy ő vitte a hátán a sztorit és nem csak azért, mert egy ló. :D Cahilt viszont lecsaptam volna, mert állandóan úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, aki nem kapta meg amit akart. Kíváncsian várom a folytatást, mindenképpen olvasni fogom, mert még sok kérdésre kell választ kapnunk.

SpoilerA könyv egyébként ugyanazt a ritmust követi, Yelenát elrabolják/megmérgezik, kiszabadul, tesz valami hihetetlent és kezdődik elölről. A továbbiakban azért ennél többet várok majd.Spoiler vége

Szép napot!

Lorelei :)

Amikor a 19 éves vadásznő, Feyre, megöl egy farkast az erdőben, egy szörnyszerű teremtény bukkan fel, büntetést követelve a lány tetteiért. Egy eddig általa csak legendákból ismert mágikus földre vonszolva Feyre rájön, hogy fogva tartója nem állat, hanem maga Tamlin -egy, a halálos és halhatatlan tündék közül, akik valaha a világuk urai voltak. Míg a birtokán tartózkodik, az érzései Tamlin iránt a fagyos ellenségeskedésből átalakulnak vad szenvedéllyé, felégetve minden hazugságot és figyelmeztetést, amit valaha is kapott a gyönyörű, de veszélyes Tünde világról. Ám egy ősi, gonosz árny növekszik a tündérek földjén, Feyrának pedig meg kell állítania... különben megpecsételi Tamlin -és világa- sorsát mindörökre.

Nagyon régóta vártam már ezt a könyvet, Sarah J. Maas eddig olvasott regényeit mind imádtam és azt kell, hogy mondjam, hogy az A Court of Thorns and Roses (továbbiakban ACOTAR) sem kivétel ez alól! Egyszerűen IMÁDTAM! Fantasztikus volt, hihetetlenül fantasztikus! Te jó ég, miket tud művelni velünk ez az írónő! Jövő héten vizsgázok, minden nap tanulom a hatalmas mennyiségű anyagokat, de nem bírtam még egy hetet várni azzal, hogy elolvassam! Egész éjjel fennmaradtam, hogy befejezzem, az sem érdekel ha megbukok a jövő héten, annyira remek ez a könyv!! Nos, akkor egy kicsit összeszedettebben folytatnám:

Ez a könyv egyszerre gyönyörű, megindító és brutális! Mikor elkezdtem olvasni, nem igazán értettem hova fogunk kilyukadni a fülszöveg alapján. Gondoltam kapunk egy lightos lovestoryt egy kis fantasy-vel megspékelve, tudjátok, mint az Üvegtrónban. Aztán azon kaptam magam, hogy belecsöppentem egy nagyon szépen felépített, nagyon szépen kialakuló szerelmi szálba. Mert ez tényleg remekül lett megoldva, minden gát és akadály leomlott azt az egyet leszámítva ami a Szépség és a Szörnyeteg újragondolás lényegét rejtette magában. Igen, bizony ez volt az a gondolat, amit elfelejtettem a könyv kezdetén. Hogy ez egy retelling. Jól van, na! Annyira lekötött, hogy fel sem tűnt. Szóval a könyv elején Feyre megveti és utálja a tündéket és ezért is imádom annyira a Szépség és a Szörnyeteg meséjét. Hogy minden átalakul. A történet elején még így fejezi ki a gondolatait a lány:

"It was an illusion of comfort, just as the markings on our threshold were. We all knew, deep down, that there was nothing to be done against faeries. We'd all been told it, regardless of class or rank, from the moment we were born, the warnings sung to us while we rocked in cradles, the rhymes chanted in schoolyards."

(,,Mindez csak a biztonság látszata volt csakúgy, mint a területünkön lévő jelölések. Mind tudtuk a lelkünk legmélyén, hogy semmit sem tehetünk a tündék ellen. Mindannyiunknak elmondták ezt függetlenül attól, hogy milyen osztályba tartoztunk, a születésünk pillanatától fogva, hisz a  figyelmeztetések dala szólt ringó bölcsőnk felett, majd mondókák kántálása az iskolában.")

Majd mindez kezd átalakulni. A félelem lassan nyugalommá változik. Ezt követi a humor finom vonása. Amit nem mellesleg nagyon szerettem, teljesen az írónő stílusa. :)

„You look… better than before.”
Was that a compliment? I could have sworn Lucien gave Tamlin an encouraging nod.
„And your hair is…clean.”

(,,-Most...jobban nézel ki.
Ez csak nem egy bók volt? Meg mertem volna esküdni, hogy Lucien bátorítóan biccentett Tamlinnek.
-És a hajad is... tiszta.")

Végül kialakul a humorból egyfajta tisztelet, majd a szeretet és végül a szerelem.

"Because I'd want someone to hold my hand until the end, and awhile after that. That's something everyone deserves, human or faerie” (Mert én is azt szeretném, hogy valaki a legvégéig fogja a kezemet, majd utána is. Ez olyasmi amit mindenki megérdemel, legyen ember vagy tündér)

"Don't feel bad for one moment about doing what brings you joy." (Egy pillanatra se érezd rosszul magad, amiért olyat teszel, ami boldoggá tesz/örömöt szerez neked.)

A történet kétharmadáig egy lágyabb vonalat követett a könyv, aztán jött az érzés, hogy muszáj minél gyorsabban olvasnom, mintha egy omló hegy romjai üldöznének! Teljesen megváltozott a felállás és megismerhettük a tündérek világának azt a részét, amelytől minden ember félt. Helyenként elég brutálisra sikerültek a részek, erre jó lesz felkészülni. Az utolsó 100 oldalt érdemes egyben elolvasni, annyira izgalmas!

(Egy jó tanács: soha ne köss semmilyen üzletet, szerződést az írónővel, mert biztosan elhelyezne benne annyi kiskaput, hogy azt még Rumpelstiltskin is megirigyelhetné!) 

Rettegek attól, hogy a következő részben kialakul egy szerelmi háromszög, mert jelenleg nagyon Tamlin párti vagyok és teljesen elveszne szerintem az első könyv végének jelentése, ha most bonyolódna ilyen téren a szerelmi szál.

Bevallom, az egyik részét túlzónak éreztem, de végül kárpótolt a cselekedetek, érzelmek valódisága.
Mindenkinek ajánlom, tényleg csodás történet, meg sem tudom fogalmazni, mennyire magával ragadott és a hatása alatt tart még most is!

Valamint külön kiemelném a borító szépségét! *.* 

Szép napot!

Lorelei :)

Sziasztok!

Úgy érzem, számomra a könyvvásárlás a terápia. Amint egy kicsit is stresszes vagyok, rendelek egy könyvet és máris szebb minden. Szóval, következő hónapban vizsgázok, remélhetőleg meglesz a szakmám, viszont egyre stresszesebb leszek és egyre több könyvet veszek. :D Kíváncsi leszek májusra :)

Na jó, azért volt húsvét is, meg remek akciók... :)

 

Szóval, a hónap első szerzeménye Mira Granttől a Feed vagyis Etetés volt. A története annyi, hogy láttam

leakciózva a Bookline-on, de mivel ott fizetni kellett volna a szállításért, ezért utánanéztem a Libriben. Ott nem volt fenn a honlapon, ezért igénylést adtam le rá, ahol véletlenül duplán akciózták le, így kemény 592 Ft-ot fizettem érte. :D

 

A nyuszi is itt járt a hónapban és nemcsak tojást tojt, hanem könyveket is.

Cecelia Ahern Talált tárgyak országa és Ann Aguirre Menedék című könyveket hozta nekem. :)

Cecelia kilóra megvett a Love, Rosie-val, azóta szemezek a többi könyvével és ő pont akciós volt a Lírán. A Razorland trilógia is régóta kívánság de legalábbis várólistás és szintén a líra akciójának köszönhetően ez a nyuszi nagyon olcsón jutott hozzá.

Bár angolul már befejeztem a Luxen sorozatot, mégis magyarul gyűjtöm össze a részeket, esedékes volt, hogy megrendeljem J.L.Armentrout Origin vagyis Eredet című könyvét. Remek kuponokkal elég kedvező áron jutottam hozzá és ez a gyönyörű borító végre a polcomra is felkerült! A The Assassin's blade-det is régóta el akartam olvasni, Sarah J. Maas könyvei nagy kedvenceim, egy kedves molytól szereztem be őt.

A Menedéket sikerült elolvasnom áprilisban és amíg tartott a Líra akciója, addig meg is vettem a folytatást a Helyőrséget, mert nagyon lenyűgözött az első rész. A Throne of glass pedig hiányzott eddig a gyűjteményemből angolul, lévén csak magyarul van/volt meg.

Hát ők lettek volna április szerzeményei :)

Szép napot!

Lorelei :)

Sziasztok!

Áprilisban sikerült 10 könyvet is elolvasnom, lássuk, mik is voltak ezek:

Victoria Aveyard Red Queen című művének híre pár nappal a megjelenés után ellepte a könyvmolytársadalmat. A könyvről írtam egy hosszabb értékelést amit IDE vagy a képre kattintva elolvashattok.

Matthew Quicktől már a Napos oldalt is szerettem, de a Bocsáss meg, Leonard Peacock! rátett egy

lapáttal. Tükröt tart ez a könyv a mai kornak, az biztos. Lényegében ezzel mindent el is mondtam. :-) Szerintem egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, csak ajánlani tudom. Egyedien, sokszor a lábjegyzetben íródik a történet, amit azért néhol zavarónak találtam, de annyira sokat nem vont le az élményből. :-)

Robin Lafevers Gyilkos kegyelme volt a hónap újraolvasása, ami másodszorra is annyira tetszett, mint először, noha az első nyolc fejezet most sem lett a kedvencem és az elején nem nagyon kedveltem Ismae karakterét, de pont ettől lett jól érezhető a fejlődése. Duval <3 .

Akkor most jöhet a második rész! :-)

A Sötét diadal méltó folytatása az első résznek, annak ellenére is, hogy kevésbé tetszett. Valamilyen szempontból jobban tetszett, mint az első rész. Spoileresen folytatom!Például az eleje sokkal izgalmasabb volt, mint a Gyilkos kegyelemé, Sybella háttértörténete, kitartása, kapcsolata Rémlovaggal mind-mind pozitívum. Az is, hogy titkok nélküli, tiszta, elfogadóvá váló szerelmük kibontakozását végigkísérhetjük. A közös csatajeleneteiket külön kiemelném. Viszont kevésbé nyerte el tetszésemet, hogy helyenként nagyon untam és olyan hirtelen alakult ki a szerelem lángja. Egyik pillanatban még ellenségesek az üldözésük alatt, amit Rémlovag sokszor eszméletlenül tölt, aztán pár nappal később megmenekülnek, utána alig van közös jelenetük, majd hirtelen bizonyossá válik mindkettejükben, hogy kb a második nap óta szerelmesek a másikba? Azért tetszett, de nem lett kedvenc.Spoiler vége!

Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata hatalmas KEDVENCEM, csoda, hogy eddig kibírtam, anélkül, hogy elolvastan volna az 5 db novellából álló kötetet, a The Assassin's blade-et, ami időben az első rész előtt játszódik. Nem nagyon tudom, hány csillagot is kellene adnom ennek a könyvnek. Tetszett, hogy megismertük Celaena TOG előtti életét, az egész bér/orgyilkos világhoz no meg Samhez fűződő kapcsolatát. Az is kiderül, hogyan jut pontosan Endovierbe.

Egyértelműen megszerettem Samet, nagy fénypontja volt a könyvnek, amikor Celaenát lecsaptam volna az önteltsége, vagy hiúsága miatt. A könyv vége emiatt meg is viselt. Sarah valahogy mindannyiszor képes megalkotni az álompasit, ahányszor egy, a főhősünkhöz közeli férfi karakter csatlakozik a történethez.

Azonban a második és harmadik novellában nem sokat szerepel Sam és ott érezhetően süllyedt a színvonal és az izgalom foka. Ha ezzel a könyvvel vágnék bele a világba, nem biztos, hogy végigolvastam volna a könyvet bár annak sem szolgál sok fordulattal, aki már olvasta a többi részt.

A történet elején már egy gyásszal kell megbirkóznia Laenának és ebben a kötetben is számtalanszor elárulják. Visszagondoltam mindig a későbbi részekre és csak azt tudtam mondani: ó, ha tudnád még hány embert fogsz elveszíteni, hányan élnek vissza a bizalmaddal! Bár nem nagyon tanul belőlük, ahogy a csapdákból sem…

Ha hiányzik a történet világa, esetleg megismernéd jobban azt, akkor mindenképp olvasd el, mert a stílusa változatlan és ha átvergődsz a lassú részeken, kellemes kis olvasmány lesz belőle. :)

Ann Aguirre Menedék című könyvét nagyon megettem. Vagy inkább befaltam? Mindig pörögtek az események, sosem unatkoztam. A történet elején meg kell szokni a stílusát, ahogy megismerjük az alaphelyzetet, egyszerre tűnik valósnak és idegesítőnek a világ. Nagyon jól bemutatja, hogy az emberek mennyire szeretnek elnyomásban, szabályok szerint élni, fejüket a homokba dugni még akkor is, ha legjobb barátod éppen feláldozza magát érted. Az emberi arroganciát, ami azt sugallja legyőzhetetlenek vagyunk. Szerintem nagyon reálisan ábrázolta a világ elpusztulásának lehetséges körülményeit és következményeit. 272 oldalra besűrítve mindezt tényleg nem találtam benne felesleges részt.Folytatás megrendelve. :D

Maria V. Snydertől régóta várós volt a Méregtan. Az elején panaszkodtam, hogy akiket annyira intelligensnek, eszesnek beállítanak, ők alapvető dolgok felett átsiklanak. Később azonban bizonyították, hogy valójában mennyire furfangosak. Nagyon ötletes az alaphelyzet, a karaktereket mind megszerettem, a mágia rész viszont még kibontakozóban van. Tetszett, ahogy alakultak/átalakultak a viszonyok, ahogyan fejlődtek a karakterek. A végén izgultam, pedig ez még csak a kaland kezdete, kíváncsian várom, mi mindent tartogat még számunkra a világ. A mérgekről még többet is olvastam volna, az élet elvételével kapcsolatos látásmódot díjaztam, hisz ezen sokan átsiklanak. Aki szerette az Üvegtrónt, Gyilkos kegyelmet, annak mindenképpen ajánlom! :-)

Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című művével kapcsolatban sajnálom, hogy én nem tudok sem humoros vagy frappáns értékelést írni, pedig valahogyan ki kellene fejeznem azt, amit a könyv jelentett nekem. Imádtam, hogy valós személyeket felhasználva tekinthettem bele az akkori korba. Nagyon tetszett, hogy végig fennmaradt a gunyoros, csipkelődő hangulat a kisasszony és a báró között, ahogyan főhősünk sokszor az illemet félredobva cselekedett és kiállt magáért. A karakterek fergetegesek, a nyomozós szál pedig végig leköti a gondolataidat még akkor is, amikor vizsgára kellene tanulnod, de hát kit is hibáztathatnék ezért, amikor még függővége is van és hónapokon keresztül gyötörni fog a folytatás hiánya? Khm…azért a mesterrel elbeszelgetnék ám! A legnagyobb baj az, hogy könyvtári példányt olvastam, amit vissza kell adnom…igazán meglephetne valaki mondjuk egy dedikált példánnyal! :D (csak viccelek)

Ne habozz, olvasd el, hiszen ez a könyv is remekül bizonyítja a mai írók tehetségét. Szerintem nem fogsz csalódni. :-)

Sarah Dessen az Álom két kerékenben hozta a szokásos stílusát de semmi extra. Továbbra is finoman adagolja a mondanivalóját a szeleburdi karakterek mellett megtartva a könnyedségét. Ami zavar, az a tipikus „mielőtt jönne a végkifejlet, vesszünk össze még utoljára, pedig minden jól megy” rész. Egyszer pont jó volt. :)

Végül egy kis szösszenet Maria V. Snydertől az Assassin study, ami egy, az első rész után, de a második előtt játszódik. Jó volt egy kicsit Valek fejébe is belepillantani, de ez tényleg csak pillantás volt. Elindult a sztori, történt, ami történt majd vissza is tértünk a kör kiindulópontjába.

Kicsit hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, de remek könyveket sikerült elolvasnom, így remélem ti sem éreztétek soknak. :-)

Szép napot!

Lorelei :-)

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmazhat a könyvre nézve!

Mare Barrow világát a vér határozza meg - léteznek vörös- és ezüstvérűek. Mare és a családja az alsóbb rendű Vörösek közé tartozik, akiknek sorsa, hogy szolgálják az elit Ezüstöket, akik természetfeletti erejüknél fogva szinte istenek. Mare lopkod, hogy így segítsen családjának túlélni, de amikor legjobb barátját besorozzák,  mindent kockára tesz, hogy elnyerje a fiú szabadságát. A lány egy váratlan esemény miatt a királyi palotában találja magát, ahol a király és nemesei előtt fedi fel saját erejét, amelynek létezéséről eddig ő maga sem tudott. A probléma... hogy a vére Vörös.

Hogy elrejtse ezt a képtelenséget, a király arra kényszeríti, hogy játssza el egy rég elveszett Ezüst hercegnő szerepét, és egyik fiának adja kezét. Ahogy Mare egyre mélyebbre ássa magát az Ezüstök világában, kockáztatja új pozícióját, hogy támogathassa a Skarlát Gárdát - a Vörösek lázadásának vezetőit. Tettei egy halálos és erőszakos táncba kezdenek, amely hercegeket fordít egymás ellen, Mare-t pedig a saját szíve ellen.

Victoria Aveyard nagyot alkotott. Egy világot, amelyet a vér határoz meg. A könyv bemutatja a nemes Ezüstvérűeket, a büszkeségükkel, méltóságukkal, kegyetlenségükkel és intrikáikkal együtt, ugyanakkor az őket kevesebbre tartott Vörösvérűeket is akik 'arra születtek, hogy szolgálják őket.' Mare a két világ között áll, elmosva az éles határvonalakat. Belecsöppen egy hatalmi játszma kellős közepébe, ahol ha azt hiszed, hogy egy kis dolgot is irányíthatsz, nagyon tévedsz.

 ,,Az igazság az, aminek én beállítom. Lángokba boríthatnám ezt a világot miközben esőnek hívom."

 Soha nem tudhatod éppen kinek játszol a kezére, kiben bízhatsz meg és ki hozza meg a helyes döntéseket. Egyáltalán mi számít helyesnek és meddig mehetsz el, hogy elérd azt, mielőtt olyanná változol, mint ők? Néhány élet megéri a milliókét? Mi határozza meg azt, hogy ki uralkodjon, döntsön mindenki felett? Számos hasonló kérdés merül fel Mare kalandjai során, amely alatt megismerhetjük az Ezüstvérűek hierarchiáját, a képességeikkel együtt. 

,,Akárki elárulhat akárkit."

Csak néhány említésképpen: vannak erőskarúak, telekinetikusak, zöldikék, fényhajlítók stb. Az egész fantasztikus volt. Nem mondom, hogy a 'két legnagyobb csavart' nem lehetett kitalálni, de kellőképpen lekötött a történet és külön kiemelném, hogy Mare hiába különleges, mint általában a főhősök, egyáltalán nem legyőzhetetlen, tökéletes vagy tévedhetetlen. Ez még 'emberibbé' tette a számomra az egész világot. Végül ezzel a pár sorral adnám meg a könyv alaphangulatát: 

„Az iskolában tanultunk a korábbi világról, angyalokról és istenekről, akik az égben éltek, kedves, szerető kezekkel irányítva a földet. Van, aki azt mondja ezek csak történetek, de én ezt nem hiszem el. Az istenek most is uralnak minket. Leereszkedtek a csillagok közül. De többé már nem kedvesek."

Sziasztok!
Újabb hónap telt el, szerény 7 db könyvet tudtam befejezni, de kettő megint átcsúszott a következő hónapra, kettőt pedig az előzőben kezdtem el. :D

On Sai művei közül először a Calderon sorozatot olvastam, amit egyenesen imádok! Így hát nem volt kérdés, hogy a Szivárgó sötétségbe is belevágok. A Scar remekül megírt történet, ami elgondolkodtat, átértékelteti a nézőpontodat, miközben egy percre sem hagy unatkozni. On Sai olyan természetességgel festi le nekünk a világképet, mintha csak egy bevásárlólistát állítana össze. Helyenként néhány dologról még többet is olvastam volna, míg más talán túl részletes volt. A fél csillag levonásra nem tudok magyarázatot adni, talán hangulatilag nem jókor talált rám, az utolsó 100 oldalt pedig kapkodva olvastam mert másnap vissza kellett vinnem a könyvtárba. :D

Michelle Hodkin The Unbecoming of Mara Dyer című könyvéről mást nem tudok mondani, mint hogy hát ez
Ha nincs az időhiányom és a sok könyvtári könyv, akkor sem hiszem, hogy hamarabb befejeztem volna. Sokszor kiszámítható volt, ami a leginkább érdekelt, hogy lényegében mi is történik Marával és Noah-val, hogy 'mik is ők', az nem derült ki. Olyan nagy külföldön a felhajtás körülötte, hogy sokkal fordulatosabb könyvre számítottam. Így jártam. :-)

érdekes volt. A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam. Nagyon lassan indult be a történet, sokszor el is felejtettem a fő eseményeket és azt hittem limonádét olvasok. Aztán amikor végre történt valami, már én sem tudtam, hogy valóságos volt-e és elgondolkoztam, hogy vajon kapunk e végre magyarázatot, amikor vége lett a könyvnek.

Folytattam Jeaniene Frost Cat és Bones sorozatát az utolsó magyarul megjelent résszel, A sír innenső oldalánnal. Párosunk még mindig A dinamikus duó. Továbbra is izgalmas kalandokba kalauzolnak minket főhőseink. Egyszerűen megunhatatlanok. Külön öröm tapasztalni a karakterfejlődést, Cat tényleg sokat változott az első könyvhöz képest. Egyet sajnálok, annyira sokat nem tudtam nevetni rajta. Na jó, azért a vége…! :D

Régóta el szerettem volna olvasni Leigh Bardugo Árnyék és csont című könyvét, mert

annyi jót hallottam róla. Fú, hát nagyon tetszett az ötlet, a felépítés, egy kész világba csöppen az ember. Valami mindig történt, ami miatt muszáj volt elkezdenem a következő fejezetet. A fél csillag levonás viszont azért jár, mert nem tudtam teljesen azonosulni a főhősnőnkkel, Alinával. Néhol éretten viselkedett, máskor pedig mintha egy teljesen más személyiség lett volna, akit nem tudtam hova tenni. 

Cecelia Ahern Love, Rosie-ja volt az első könyvem az írónőtől, de annyit mondhatok, hogy hát gyerekek én sírtam a végén! Pedig annyira nem vagyok ám érzelgős, viszont a sok és szépen megfogalmazott gondolat valamint az epilógus az elevenembe talált. Mikor hallottam, hogy levelek formájában íródott a könyv kicsit aggódtam, de teljesen feleslegesen! Néhol azt éreztem, itt már abba lehetett volna hagyni a történetet és talán pont az elvesztegetett időről szóló sorok miatt is hatódtam meg annyira.
Hatalmas kedvenc, mindenkinek szívből ajánlom! :-)
P.S.: Cecelia minden könyve ennyire jó?! :D

 

Helena Silence Enigmája újraolvasás volt, a második rész előtt. Sajnos csak annyi maradt meg belőle, hogy a szereplőket Lenának és Alexnek hívják és az előbbi érző, van benne egy jópofa nagybácsi aki mégsem az  és hogy imádtam. Szilveszterkor pedig megrendeltem a második résszel együtt, így ideje volt őket elolvasni. Az első rész még az úgymond kiszámítható kategória, de már ez is nagyon tetszett!! :)

A folytatással, az Ezüsthíddal kapcsolatban sokáig gondolkoztam és szedegettem össze a gondolataimat. Az írónő technikája nagyon sokat javult, pedig én már az első részben is szerettem a megfogalmazását. A történet hihetetlen volt, egyedül egy helyen rövidítettem volna le, hiába szerettem meg Theo karakterét, nem kellett volna ennyire húzni és bonyolítani a dolgokat vele. A felétől érezhetően gyorsabban haladtam az olvasással, a végét pedig imádtam minden mondanivalójával együtt. Victort soha nem fogom tudni megbocsátani, de idővel majd megbékélek vele. Nagyon szerettem ezt a világot, hiányozni fog. :)

A következő hónapban többet között hozok értékelést Victoria Aveyard Red Queen és Matthew Quick Bocsáss meg, Leonard Peacock című könyveiről is!

Szép napot!
Lorelei :)

Sziasztok!

A címben említett két hónapban összesen 6 db könyvvel gazdagodtam, ami egy picit szerény szám. Viszont, több szempontból is elégedett vagyok, hát lássuk is a kupacot! :D

Büszke vagyok magamra, mert februárban mindösszesen 2 db könyvet szereztem be és ha ez nem lenne elég, mindkettőt ajándékba kaptam névnapomra.

Persze ez az ajándékozás is jól zajlott. Apukám bejött a szobába, majd kijelentette ,,Rendelj magadnak könyveket névnapodra." Jó gyerek lévén fel is kerestem az alexandra honlapját, ahol a valanetin-napi akciók között sok-sok vágyott könyvet találtam, de végül Ruta Sepetys Árnyalatnyi remény és Julie James Az a gyanúm, szerelem című könyvei mellett döntöttem.

Az előbbiről már sok jót hallottam, tényleg évek óta szemezek már vele, így éppen esedékes volt a beszerzése.

Az utóbbira azért esett a választásom, mert szükségem volt egy egyszerű, romantikus kis limonádéra. Sokat gondolkodtam azon, hogy Julie James hazánkban eddig megjelent könyvei közül melyiket válasszam, de most a borok világa ragadott meg. :)

Még január végén rendeltem meg a Líra honlapjáról Cecelia Ahern Love, Rosie című művét, amit most március elején kaptam kézhez. Amint láttam a könyvből készült film előzetesét, tudtam, hogy nekem ez most kell. És ha már borító, akkor legyen és lehet egy moly válogatós, szóval utánajártam a lehetőségeknek. :D Érdemes egyébként körülnézni a honlap idegen nyelvű könyvei között, mert kincsekre bukkanhat az ember.

A hónap másik angol nyelvű szerzeménye Victoria Aveyardtól a Red Queen. Muszáj volt, beszereznem! Egyszerűen annyi jót hallottam róluk a külföldi vlogosoktól, hogy egy hónapnyi kerülgetés után megrendeltem a bookdepository.com-ról. Hamarosan sort kerítek rá, remélhetőleg a márciusi wrap-upban már benne is lesz. :)

Ami külön öröm ezzel a két szépséggel kapcsolatban, hogy mindkettőt meg tudtam venni a még korábban eladott könyvek árából. A szép nagy összeg elég hamar leapadt. :D

Végül, a hónap végén elromlott a kávéfőzőnk, ami azért fontos, mert apukám elhatározta, hogy körülnéz a Coopban (? ne is kérdezd), ami nekem időt és lehetőséget adott arra, hogy átkutassam a polcot. Sajnos a közelünkben levő Coopot már kifosztották könyvügyileg (nem én voltam!), ezért szerencse, hogy egy távoliba autókáztunk.

500 Ft/db áron képtelen lettem volna otthagyni Samantha Shannon Csontszüretét és Carol McCleary A gyilkosság alkímiáját, plusz az elsőről elég sok jót hallottam ahhoz, hogy magamtól is meg akarjam venni. :)

Ennyi lett volna ez a kis szösszenet, szép napot mindenkinek!

Lorelei :)