Colleen Hoover: Ugly ​Love

by szeptember 19, 2018 0 megjegyzés

Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. 
Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát: 
Ne kérdezz a múltról! 
Ne várj semmit a jövőtől! 
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. 
Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története. 
Vesd bele magad! 

Imádom Colleen Hoover könyveit, számomra a Slammed sorozat kivételével mindegyik egy nagyon színvonalas olvasási élményt nyújtott eddig. Bár a romantikus könyvek mostanában kicsit taszítanak az irreális nyáladzás miatt, CoHo regényei mégis vonzanak. Tudom, bennük is túlteng a rózsaszín köd, de van egy olyan feelingjük, ami teljesen beszippant. Mivel a Slammed-et annyira nem zártam a szívembe, így megijedtem, amikor az értékelések többsége alapján sokan lehúzták az Ugly Love-ot is. Szerencsére felesleges volt aggódnom. 


Tate pár hónapra beköltözik bátyjához, aki nem mellesleg pilóta is. Már a kezdetekkor akadályokba, pontosabban, egy részeg emberbe ütközik a folyosón, ám a lány akkor még nem is sejti, hogy az illető mennyi fájdalmat fog okozni neki. Miles, ugyanis nemcsak Tate bátyjának, Corbinnak a legjobb barátja, hanem egy szexi, sötét titkot rejtegető, meglehetősen értelmes férfi is. 

Én pozitívan csalódtam ebben a regényben, sőt teljesen másra számítottam. Azt hittem kapok egy szexőrült pilótát, aki a stewardesseknek teszi a szépet a repülők mosdóiban, helyette Miles egy lelkileg zárkózott és megtört férfi. Nagyon tetszett a misztikum, amit az írónő végig fenntartott a regényben. Váltott szemszögben követhetjük az eseményeket, a jelenben Tate, a múltban pedig Miles nézőpontján keresztül. Az olvasó sejti, érzi, hogy valami tragikus dolog történt, de megmondom őszintén én sokkal rosszabbra számítottam. Ami persze nem azt jelenti, hogy kevésbé borzasztó dolgokat élt át a fiú. 

A másik nagy pozitívum az volt, hogy nem éreztem úgy, hogy felesleges huzavona menne. Már a könyv elején érzik a szereplők, hogy vonzódnak egymáshoz és nem kellett 300 oldalnak eltelnie ahhoz, hogy ezt beismerjék. Kötnek egy megállapodást, szexelnek egymással és ennyi. Semmi kötöttség, semmi kapcsolat és pláne semmi érzelem. Nem kell tudniuk a másik múltjáról, ezzel is igyekezvén elkerülni a kötődés kialakulását. 

Az alapok letisztázása után, eléggé várható módon lelki hadakozások és szenvedések sorozata
következett. Véleményem szerint a dolgok lelki dilemmája és vonakodása teljesen helytálló volt. Egyáltalán nem éreztem feleslegesnek vagy hisztisnek. Megértettem Miles gondjait és gátlásait, de Tate-et sem tudtam hibáztatni azért, hogy többet akar. Szerintem nagyon is mindennapos, hogy valaki nem akar, nem mer kilépni egy kapcsolatból (most nemcsak romantikus értelemben vett kapcsolatra értem). Ennek számos oka lehet és nagyon esélyes, hogy valamilyen formában mi magunk is részesei voltunk egy hasonló szituációnak. Legyen szó akár arról, hogy a másiknak akartál segíteni és nem hagytad magadat ellökni; vagy nem tudtad elengedni az illetőt és megelégedtél a kevesebbel, ami jobb annál mintha egyáltalán nem is lenne az életedben. Sőt, CoHo részletesebben is foglalkozik ezzel a kérdéssel az It Ends With Us-ban. 

Miles és Tate pedig mindketten nagyon szerethető karakterek az egyértelmű makacsságuk és sorozatos tagadásuk ellenére is. A végletekig kiállnak azokért, akiket szeretnek, baromi jószívűek és segítőkészek. Jobb főszereplőket nem is kívánhattunk volna. De a mellékkarakterek terén sem kell hiányban szenvedni. Corbin egy nagyon is imádnivaló védelmező báty és mellé barát is, valamint Kapitányt is muszáj megemlíteni a felbecsülhetetlen jelenlétének és bölcsességeinek köszönhetően. 

Megvan az Ugly Love-ban a CoHo féle izgalom és kémia a karakterek között? Igen. Humoros, szerethető, awww pillanatokat kiváltó? Naná. Meg fogja váltani ez a könyv a világot? Nem. Nem ez a legjobb könyv az írónőtől, de szerintem nem is érdemel olyan negativitást, amit kapott.
 
Lorelei

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése